Dániel

4 „Nabukodonozor király szava minden néphez, nemzethez és nyelvi csoporthoz, amelyek az egész földön laknak: Legyen békétek bőséges! 2 Örömmel hirdetem ki, hogy milyen jeleket és csodákat tett velem a legfelségesebb Isten. 3 Milyen nagyok a jelei, és milyen hatalmasak a csodái! Királysága örök királyság, és uralma nemzedékeken át fennáll.+

4 Én, Nabukodonozor, gondtalanul éltem a házamban, és jómódban a palotámban. 5 Álmot láttam, amely félelmet keltett bennem. Ahogy az ágyamban feküdtem, a képek és a látomások, amelyeket láttam, megrémítettek.+ 6 Parancsot adtam, hogy hozzák elém Babilon valamennyi bölcsét, és tudassák velem az álom megfejtését.+

7 Ekkor a mágiát űző papok, mágusok, káldeusok* és asztrológusok+ elém járultak. Amikor elmondtam nekik, mi volt az álom, nem tudták megfejteni.+ 8 Végül elém járult Dániel, akinek a neve Baltazár+ az én istenem neve után,+ és akiben a szent istenek szelleme van,+ és elmondtam neki, mi volt az álom:

9 »Ó, Baltazár, a mágiát űző papok feje!+ Jól tudom, hogy a szent istenek szelleme van benned,+ és hogy nincs olyan titok, melyet nehéz lenne megfejtened.+ Mondd el hát, mi a megfejtése a látomásoknak, melyeket álmomban láttam.

10 A látomásokban, melyeket ágyamban fekve láttam, egy rendkívül magas fa+ állt a föld közepén.+ 11 A fa megnőtt, erős lett, és a teteje az égig ért. Látható volt az egész földön. 12 Lombozata szép volt, gyümölcse bőséges, és volt rajta eledel mindenkinek. Alatta kerestek árnyékot a mező vadjai, ágain laktak az ég madarai, és arról táplálkozott minden teremtmény*.

13 Az ágyamban látott látomásokban aztán egy őrt, egy szentet láttam lejönni az égből.+ 14 Hangosan ezt mondta: ’Vágjátok ki a fát,+ és vagdaljátok le az ágait! Rázzátok le róla a leveleit, és szórjátok szét a gyümölcsét! Meneküljenek a vadak alóla és a madarak az ágairól! 15 De a tövét a gyökereivel együtt hagyjátok a földben, és legyen vas- és rézbilincsbe verve a mezőn a fűben. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal együtt legyen a föld növényei között.+ 16 Emberi szíve változzon át, és vadállat szívét kapja, és hét idő+ múljon el felette.+ 17 Ezt az őrök jelentették be,+ és ezt a kérést a szentek hirdették ki, hogy megtudják az élők, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán,+ és annak adja azt, akinek akarja, és az emberek közül a legalacsonyabb rangút állítja az élére.’

18 Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király. Te pedig Baltazár, mondd el, mi a megfejtése, ugyanis királyságom egyetlen bölcse sem képes tudatni velem a megfejtését.+ De te képes vagy rá, mert a szent istenek szelleme van benned.«

19 Dániel, akinek a neve Baltazár,+ ekkor megijedt egy pillanatra, és a gondolatai megrémítették.

A király ezt mondta: »Ó, Baltazár, ne rémítsen meg az álom és az értelme!«

Baltazár erre így válaszolt: »Ó, uram, bár azokon teljesedne az álom, akik gyűlölnek téged, az értelme pedig az ellenségeiden!

20 A fa, melyet láttál, amely nagyra nőtt, erős lett, a teteje az égig ért, és látható volt az egész földön,+ 21 amelynek a lombozata szép volt, gyümölcse bőséges, és volt rajta eledel mindenkinek, amely alatt a mező vadjai laktak, ágain pedig az ég madarai fészkeltek,+ 22 te vagy az, ó, király, mivel naggyá lettél, megerősödtél, és nagyságod az égig ér,+ uralmad pedig kiterjed a föld legvégső határáig.+

23 És a király látott egy őrt, egy szentet+ lejönni az égből, aki ezt mondta: ’Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el! A tövét azonban a gyökereivel együtt hagyjátok a földben, legyen vas- és rézbilincsbe verve a mezőn a fűben. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal együtt legyen, míg hét idő múlik el felette.’+ 24 Ez a megfejtés, ó, király, és ez a legfelségesebb Isten rendelete, amelynek be kell teljesednie uramon, a királyon: 25 Elűznek téged az emberek közül, a mező vadjaival fogsz lakni, és növényeket adnak enned, mint a bikának. Az ég harmata öntöz,+ és hét idő+ múlik el feletted,+ míg fel nem ismered, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja.+

26 De mivel azt mondták, hogy a fa tövét meghagyják a gyökereivel együtt,+ a királyságod újra a tied lesz, amint felismered, hogy az ég uralkodik. 27 Ezért, ó, király, bárcsak jónak tartanád a tanácsomat! Fordíts hátat a bűneidnek, és tedd azt, ami jó. Ne legyél többé igazságtalan, hanem bánj irgalmasan a szegényekkel. Hátha tovább tart jóléted.+«”

28 Mindez meg is történt Nabukodonozor királlyal.

29 Tizenkét hónap elteltével, amikor a király épp Babilon királyi palotájának a tetején sétált, 30 ezt mondta: „Hát nem ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhelynek saját erőmmel és hatalmammal fenségem dicsőségére?”

31 Alig hagyta el a szó a király száját, amikor hang hallatszott az égből: „Neked szól ez, Nabukodonozor király: »A királyságot elveszik tőled,+ 32 elűznek téged az emberek közül, és a mező vadjaival fogsz lakni. Növényeket adnak enned, mint a bikának, és hét idő múlik el feletted, míg fel nem ismered, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja.«”+

33 Ez abban a pillanatban beteljesedett Nabukodonozoron. Kiűzték az emberek közül, növényeket kezdett enni, mint a bika, és az ég harmata öntözte a testét, míg a haja hosszú nem lett, mint a sas tollazata, körmei pedig, mint a madarak karma.+

34 „Miután letelt ez az idő,+ én, Nabukodonozor, felnéztem az égre, és visszatért az értelmem. Áldottam a legfelségesebb Istent, dicsértem és dicsőítettem azt, aki örökké él, mert uralma örökké tartó uralom, és királysága nemzedékeken át fennáll.+ 35 A föld valamennyi lakója semmi hozzá képest, és azt tesz az ég seregével és a föld lakóival, amit akar. Nincs, aki megállíthatná*,+ vagy azt mondhatná neki: »Mit tettél?«+

36 Ekkor visszatért az értelmem, és visszakaptam királyságom dicsőségét, nagyságomat és fenségemet.+ Magas rangú hivatalnokaim és főrangú embereim buzgón megkerestek, visszahelyeztek a királyságomba, és még nagyobb lett a dicsőségem.

37 Most én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég királyát,+ mert minden, amit tesz, helyes és igazságos,+ és meg tudja alázni azokat, akik büszkék.+”