1Mózes

24 Ábrahám már öreg volt, előrehaladott korú, és Jehova mindenben megáldotta őt.+ 2 Ábrahám ezt mondta háznépe legidősebb szolgájának, aki mindenét igazgatta:+ „Tedd, kérlek, kezedet a combom alá,* 3 és esküdj meg nekem Jehovára, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem a kánaániták közül választasz feleséget a fiamnak, akik között lakom.+ 4 Inkább menj el a szülőföldemre a rokonaimhoz+, és onnan hozz a fiamnak, Izsáknak feleséget.”

5 A szolga azonban így szólt: „De mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni erre a földre? Akkor elvigyem a fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?+” 6 Ábrahám ekkor így szólt: „Semmiképp se vidd oda+ a fiamat! 7 Jehova, az ég Istene – aki kihozott engem apám házából és a rokonaim földjéről,+ és aki beszélt velem, és megesküdött nekem,+ hogy »a te utódodnak*+ adom ezt a földet+« –, ő elküldi majd az angyalát előtted,+ és biztosan hozol majd feleséget onnan+ a fiamnak. 8 Ha viszont a lány nem akar veled jönni, akkor fel vagy mentve a nekem tett esküd alól. De a fiamat ne vidd el oda.” 9 Ekkor a szolga az urának, Ábrahámnak a combja alá tette a kezét, és megesküdött neki.+

10 A szolga tehát kiválasztott tíz tevét urának a tevéi közül, majd elindult, és vitt magával az urától mindenféle ajándékot. Mezopotámia felé tartott, Náhor városába. 11 A városon kívül letérdeltette a tevéket egy kútnál. Estefelé volt, amikor is a nők vizet meríteni jártak. 12 Ezt mondta: „Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, kérlek, tegyél sikeressé még ma, és mutasd ki, hogy szereted* az uramat, Ábrahámot. 13 Most itt állok ennél a forrásnál, és a városban élő emberek lányai jönnek vizet meríteni. 14 Legyen úgy, hogy ha egy lánynak azt mondom, »engedd le, kérlek, a vizeskorsódat, hadd igyak!«, és ő erre azt feleli, »igyál, és a tevéidet is megitatom«, akkor ő lesz az, akit a szolgádnak, Izsáknak szántál. Ezzel add tudtomra, hogy szereted* az uramat.”

15 Még be sem fejezte szavait, és vizeskorsóval a vállán jött Rebeka, aki Milka+ fiának, Betuelnek volt a lánya,+ Milka pedig Náhornak+, Ábrahám testvérének volt a felesége. 16 Ez a lány gyönyörű volt, és szűz. Nem volt még férfinak nemi kapcsolata vele. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és utána feljött. 17 A szolga azon nyomban odaszaladt hozzá, és ezt mondta: „Kérlek, adj egy korty vizet a korsódból!” 18 A lány pedig így felelt: „Igyál, uram!” Majd Rebeka gyorsan levette a korsót a válláról, és tartotta azt, míg inni adott neki. 19 Miután adott neki inni, ezt mondta: „A tevéidnek is merítek vizet, míg eleget nem isznak.” 20 Gyorsan kiürítette korsóját az itatóvályúba, és szaladt a kúthoz újra meg újra vizet meríteni, és minden tevének merített. 21 Eközben a férfi csak ámult, és szótlanul figyelte őt, és azon tűnődött, hogy vajon Jehova sikeressé teszi-e az útját, vagy sem.

22 Amikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett a lánynak egy arany orrkarikát, melynek a súlya fél sekel* volt, és két arany karperecet, melyeknek súlya tíz sekel* volt, 23 és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, kinek a lánya vagy! Van hely számunkra apád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?” 24 Ő így felelt: „Betuel lánya vagyok,+ Milkának a fiáé, akit Milka Náhornak szült.+” 25 Még ezt is mondta: „Van szalmánk is, és sok takarmányunk is, és hely is van, hogy ott töltsétek az éjszakát.” 26 Akkor a férfi meghajolt és leborult Jehova előtt, 27 és ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, aki nem szűnt meg szeretni* az uramat, és hűen bánni vele! Jehova elvezetett uram testvéreinek a házához.”

28 A lány pedig szaladt, hogy elmondja mindezt anyja háznépének. 29 Rebekának volt egy Lábán+ nevű testvére. Lábán kiszaladt a férfihoz, aki kint volt a forrásnál. 30 Mert amikor meglátta az orrkarikát és testvére kezén a karpereceket, és hallotta testvérének, Rebekának a szavait, aki ezt mondta: „Így beszélt velem ez a férfi”, elment a férfihoz, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál. 31 Ezt mondta: „Jöjj, Jehova áldott embere! Miért állsz itt kint? Már előkészítettem a házat és a tevék helyét is.” 32 A férfi tehát elment a házba, ő* pedig leszerszámozta a tevéket, szalmát és takarmányt adott nekik, és vizet hozott, hogy megmossák a férfinak és a vele levőknek a lábát. 33 Ám amikor ennivalót tettek a férfi elé, ő így szólt: „Addig nem eszem, amíg el nem mondom, hogy mi járatban vagyok itt.” Erre Lábán így szólt: „Beszélj hát!”

34 A férfi ezt mondta: „Ábrahám szolgája vagyok.+ 35 Jehova igen megáldotta az uramat, és nagyon gazdaggá tette, mivel adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálólányokat, tevéket és szamarakat.+ 36 És Sára, uramnak a felesége fiút szült idős korára az uramnak,+ és az uram mindenét a fiúnak fogja adni.+ 37 Engem pedig megkért az uram, hogy esküdjek meg. Ezt mondta: »Ne a kánaániták közül vegyél feleséget a fiamnak, akiknek a földjén lakom,+ 38 hanem menj el apámnak a házába, a családomhoz,+ és onnan hozzál feleséget a fiamnak.+« 39 De megkérdeztem az uramat: »Mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni?«+ 40 Erre ő így felelt: »Jehova, akit szolgálok*,+ elküldi majd veled angyalát,+ és sikeressé teszi az utadat. Te pedig a családomból és apám házából+ hozz feleséget a fiamnak. 41 Ha elmész a családomhoz, de nem adják neked a lányt, akkor fel leszel mentve a nekem tett esküd alól. Ez fel fog menteni téged az esküd alól.+«

42 Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: »Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, bárcsak sikeressé tennéd utamat! 43 Most itt állok egy forrásnál. Legyen úgy, hogy amikor egy lány+ kijön vizet meríteni, és én ezt mondom neki: ’Kérlek, hadd igyak egy kis vizet a korsódból!’, 44 ő ezt válaszolja nekem: ’Igyál te is, és a tevéidnek is merítek vizet.’ Legyen ez a lány az, akit Jehova az uram fiának szánt.+«

45 Még be sem fejeztem magamban az imámat, amikor jött Rebeka, vállán a korsóval, lement a forráshoz, és vizet merített. Ekkor én ezt mondtam neki: »Kérlek, adj innom!«+ 46 Ő pedig gyorsan levette korsóját a válláról, és ezt mondta: »Igyál,+ és a tevéidet is megitatom.« Így hát ittam, és adott inni a tevéknek is. 47 Utána megkérdeztem tőle: »Kinek a lánya vagy?«, mire ő így felelt: »Betuel lánya vagyok, Náhor fiáé, akit Milka szült neki.« Ekkor az orrába tettem az orrkarikát, és kezére a karpereceket.+ 48 Utána meghajoltam és leborultam Jehova előtt, és magasztaltam Jehovát, uramnak, Ábrahámnak az Istenét,+ aki a helyes úton vezetett, hogy az uram testvérének az unokáját elvigyem az ő fiának. 49 Most azért mondjátok meg nekem, hogy akartok-e szeretettel* és hűen bánni az urammal. Ha nem, azt is mondjátok meg, és akkor tudni fogom, mit tegyek*.+”

50 Erre Lábán és Betuel így feleltek: „Jehovától van ez. Nem mondhatunk neked sem igent, sem nemet*. 51 Itt van előtted Rebeka. Vidd őt, és menj! Legyen urad fiának a felesége, pontosan úgy, ahogyan Jehova mondta.” 52 Amikor Ábrahám szolgája meghallotta a beszédüket, azon nyomban földre borult Jehova előtt. 53 Majd ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. A testvérének és az anyjának is adott értékes ajándékokat. 54 Utána a szolga és a vele levő férfiak ettek és ittak, majd ott töltötték az éjszakát.

Amikor a szolga reggel felkelt, így szólt: „Engedjetek, hadd menjek el az uramhoz!” 55 Erre a lány testvére és anyja ezt mondta: „Hadd maradjon velünk a lány még legalább tíz napot! Utána elmehet.” 56 De a szolga ezt mondta nekik: „Ne marasztaljatok, hisz látjátok, hogy Jehova sikeressé tette az utamat. Engedjetek, hadd menjek az uramhoz!” 57 Erre ezt mondták: „Hívjuk a lányt, és kérdezzük meg őt!” 58 Ekkor hívták Rebekát, és megkérdezték tőle: „Elmész ezzel a férfival?” Ő így felelt: „Szívesen elmegyek.”

59 Elengedték hát a rokonukat, Rebekát+ és a dajkáját*+, valamint Ábrahám szolgáját az embereivel együtt. 60 És megáldották Rebekát, így szólva: „Testvérünk, legyél ezerszer tízezrek anyja, és az utódaid* vegyék birtokba azoknak a kapuját*, akik gyűlölik őket!”+ 61 Ezután felkelt Rebeka és a szolgálólányai, felültek a tevékre, és követték a férfit. A szolga tehát útnak indult, és magával vitte Rebekát.

62 Izsák pedig Beér-Lahai-Rói+ felől jött, ugyanis a Negeb földjén+ lakott. 63 És estefelé Izsák kint sétált a mezőn, hogy elmélkedjen+. És amikor felnézett, azt látta, hogy tevék jönnek. 64 Amikor Rebeka is felnézett, megpillantotta Izsákot, és gyorsan leszállt a tevéről. 65 Ezt kérdezte a szolgától: „Ki az a férfi, aki jön felénk a mezőn?” A szolga így válaszolt: „Ő az uram.” Rebeka akkor fogta a fátylát, és eltakarta magát. 66 A szolga pedig elmondta Izsáknak mindazt, ami történt. 67 Izsák ezután bevitte Rebekát Sárának, az anyjának a sátrába+. Feleségül vette hát Rebekát, és beleszeretett.+ Izsák vigaszra lelt anyja elvesztése+ után.