5Mózes
32 „Figyelj, ó, ég, hadd szóljak,
és hallja a föld is számnak beszédeit!
2 Oktatásom csepegni fog, mint az eső,
szavaim harmatként hullanak majd,
mint lágy eső a fűre,
és zápor a növényzetre.
Beszéljetek Istenünk nagyságáról!+
A hűség Istene,+ aki sosem igazságtalan.+
Igazságos és egyenes ő.+
Ők nem az ő gyermekei, a hiányosság az övék.+
Csalárd és elferdült nemzedék!+
Vajon nem Atyád ő, ki létrehozott,+
ki megalkotott és megszilárdított?
7 Emlékezz a régi időkre,
gondoljatok vissza az elmúlt nemzedékek éveire.
Kérdezd meg apádat, ő megmondja neked,+
a véneidet, és elmondják neked.
8 Amikor a legfelségesebb Isten odaadta a nemzeteknek az örökségüket,+
amikor szétválasztotta Ádám fiait* egymástól,+
határt szabott a népeknek+
Izrael fiainak a száma szerint.+
11 Mint ahogy a sas, mely kirebbenti fészkét,
köröz a fiókái fölött,
kitárja szárnyait, felveszi őket,
hordozza őket szárnytollain,+
12 úgy Jehova egymaga vezette őt*,+
nem volt vele idegen isten.+
Kőszirtből mézzel táplálta,
kemény kősziklából olajjal,
14 csordának vajával, nyájnak tejével,
a legkiválóbb juhokkal*,
básáni kosokkal, kecskebakokkal,
Te pedig szőlő véréből* való bort ittál.
15 Mikor Jesurun* meghízott, lázadozva rugdalózott.
Meghíztál, megtestesedtél, elhájasodtál.+
Ezért elhagyta Istenét, ki alkotta őt,+
és megmentésének kőszikláját megvetette.
17 Démonoknak áldoztak, nem Istennek.+
Olyan isteneknek, kiket nem ismertek,
újaknak, kik nemrég jöttek,
olyan isteneknek, kiket ősapáitok nem ismertek.
22 Mert haragom fellángol, mint a tűz,+
és felégeti a sír* mélyét is,+
megemészti a földet és termését,
s lángba borítja a hegyek alapjait.
23 Még több csapást mérek rájuk,
az összes nyilamat rájuk szórom.
A vadak fogait küldöm ellenük,+
és porban csúszó hüllők mérgét.
25 Kívül kard veszti el őket,+
belül rémület lesz,+
így lesz ifjúval és szűzzel,
csecsemővel és ősz hajú emberrel.+
26 Ezt mondhattam volna: ’Szétszórom őket,
kitörlöm emléküket az emberek közül.’
27 De tartottam az ellenség válaszától,+
hogy ellenfeleik még félremagyarázzák,+
és ezt mondják: ’A mi erőnk győzedelmeskedett,+
nem Jehova tette mindezt.’
29 Ó, bárcsak bölcsek volnának!+ Elgondolkodnának ezen.+
Átgondolnák, mihez vezetnek a tetteik.+
Hacsak kősziklájuk el nem adta őket,
ha Jehova ki nem szolgáltatta őket.+
Szőlőszemeik mérgezett szőlőszemek,
fürtjeik keserűek.+
33 Boruk kígyóknak mérge,
kobrák kegyetlen mérge.
35 Enyém a bosszú és a megtorlás+
a meghatározott időben, mikor lábuk megcsúszik,+
mert közel van szerencsétlenségük napja,
s ami rájuk vár, hamar eljön.«
36 Mert Jehova meg fogja ítélni népét,+
amikor látja, hogy erejük elfogyott,
és már csak a magára hagyott és a gyenge maradt meg.
37 Azt fogja mondani: »Hol vannak isteneik,+
a kőszikla, akinél menedéket kerestek,
38 akik megették áldozataik zsíros részét*,
s megitták italáldozataik borát?+
Keljenek csak fel, és segítsenek rajtatok!
Legyenek rejtekhelyetekké.
Ölök és életet adok.+
40 Mert felemelem kezemet az ég felé,
és megesküszöm: ’Olyan biztos ez, mint hogy én örökké élek’:+
41 ha megélesítem fénylő kardomat,
és felkészítem kezem az ítéletre,+
bosszút állok ellenfeleimen,+
és megfizetek azoknak, akik gyűlölnek.
42 Vérrel részegítem nyilaimat,
és a kardom húst fog enni,
legyilkoltak és foglyok vérével,
az ellenség vezéreinek fejével.«
43 Örüljetek, ti nemzetek, a népével,+
mert megbosszulja szolgáinak vérét,+
bosszút áll ellenfelein,+
és megtisztítja a népe földjét*.”
44 Mózes pedig ment, és elmondta ennek az éneknek a szövegét a nép füle hallatára,+ ő és Hósea*+, Nún fia. 45 Miután Mózes elmondta mindezeket egész Izraelnek, 46 így szólt még hozzájuk: „Szívleljétek meg mindazt, amit ma figyelmeztetésül mondok nektek,+ hogy megtaníthassátok a fiaitoknak, hogy gondosan megtartsák ezt az egész törvényt.+ 47 Mert ezek nemcsak üres szavak, hanem az életeteket jelentik,+ és ezek által hosszú ideig élhettek a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.”
48 Jehova még ugyanezen a napon beszélt Mózessel, és ezt mondta neki: 49 „Menj fel az Abarimnak erre a hegyére,+ a Nébó-hegyre+, mely Moáb földjén van, Jerikóval szemben, és nézd meg Kánaán földjét, melyet az izraelitáknak adok birtokul.+ 50 Meghalsz majd a hegyen, amelyre felmész, és a néped mellé kerülsz,* mint ahogyan Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen,+ és a népe mellé került, 51 mert mindketten hűtlenek voltatok hozzám az izraeliták között a kádesi Meriba+ vizeinél, Cin pusztájában, és nem szenteltetek meg engem Izrael népe előtt.+ 52 Távolról látod majd azt a földet, de nem mész be arra a földre, melyet Izrael népének adok.+”