2Mózes
15 Akkor Mózes és az izraeliták ezt az éneket énekelték+ Jehovának:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.+
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.+
2 Jah* az én erőm és hatalmam, hisz ő lett az én szabadítóm.+
Ő az én Istenem, dicsérem őt;+ az én ősapám Istene,+ magasztalom.+
3 Hatalmas harcos Jehova.+ Az ő neve Jehova.+
4 A fáraó szekereit és hadseregét a tengerbe vetette,+
válogatott harcosait a Vörös-tenger elnyelte.+
5 Tajtékzó víz borította be őket; mint kő merültek alá a mélységbe.+
7 Fenséged nagyságával ledöntöd azokat, akik lázadnak ellened.+
Kiküldöd lángoló haragod, és megemészti őket, mint a tarlót.
8 Orrod leheletétől a víz feltornyosult,
szilárdan állt, útját állva az árnak.
A tajtékzó víz megmerevedett a tenger szívében.
9 Így szólt az ellenség: »Üldözöm őket, s utolérem!
Zsákmányt osztok, mígnem megelégszem*!
Kardomat kirántom, és leigázza őket kezem!«+
11 Ó, Jehova, ki olyan az istenek közt, mint te?+
Ki olyan, mint te, kinek kimagasló a szentsége?+
Imádjuk* őt dicsérő énekekkel, azt, aki csodákat tesz.+
12 Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte az ellenséget.+
Kánaán minden lakója elcsügged.+
16 Rémület és rettegés szállja meg őket.+
Karod erejétől kővé dermednek,
míg el nem megy mellettük, ó, Jehova, a néped,
míg el nem megy mellettük a néped,+ melyet te hívtál életre.+
17 Elviszed, és letelepíted őket örökséged hegyén.+
Szilárd helyet készítettél magadnak lakóhelyül, ó, Jehova,
szentélyt, ó, Jehova, melyet kezed épített.
18 Jehova királyként fog uralkodni örökkön örökké.+
19 Mikor a fáraó a lovaival, harci szekereivel és lovasaival a tengerbe ment,+
rájuk zúdította Jehova a tengernek vizét,+
de Izrael népe szárazon vonult át a tenger közepén.+”
20 Mirjam prófétanő, Áron nővére tamburint vett a kezébe, és minden asszony követte őt tamburinokkal, és táncoltak. 21 Mirjam ezzel az énekkel felelt a férfiaknak:
„Szálljon az ének Jehovának, hisz nagy lett az ő dicsősége.+
A lovat a lovasával a tengerbe vetette.+”
22 Mózes később útnak indította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztájába, és három napon át meneteltek a pusztában, de vizet nem találtak. 23 Idővel Márába*+ érkeztek, de nem tudtak ott vizet inni, mert keserű volt. Ezért nevezte el azt a helyet Márának. 24 És a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen:+ „Nincs mit innunk!” 25 Ekkor Mózes Jehovához kiáltott,+ és Jehova mutatott neki egy fát. Amikor Mózes bedobta azt a vízbe, a víz édes lett.
Isten ott kibocsátott egy rendeletet, jogalapot teremtett az ítélkezésre, és próbára tette őket.+ 26 Ezt mondta: „Ha odafigyelsz arra, amit Jehova, a te Istened mond, és azt teszed, ami helyes a szemében, ha megtartod a parancsait és minden rendeletét,+ akkor nem sújtalak egyetlen olyan betegséggel sem, amilyenekkel az egyiptomiakat sújtottam,+ mert én vagyok Jehova, aki meggyógyítalak.+”
27 Azután Élimhez érkeztek, ahol 12 vízforrás volt, és 70 pálmafa. Ott letáboroztak a víz mellett.