Márk

12 Ezután szemléltetéseket kezdett mondani nekik: „Egy ember szőlőt ültetett,+ körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt.+ Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.+ 2 A megfelelő időszakban pedig elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy hozzon tőlük a termésből. 3 De azok megfogták a rabszolgát, megverték, és üres kézzel küldték el. 4 Egy másik rabszolgát is elküldött hozzájuk, azt meg fejbe verték és megalázták.+ 5 Elküldött ismét egy másikat, azt pedig megölték. Azután még sokakat elküldött, és ezek közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek. 6 Egyvalakije volt még, a szeretett fia.+ Utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.« 7 De azok a szőlőművesek ezt mondták maguk között: »Ez az örökös+. Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!« 8 Megfogták hát, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.+ 9 Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa? Eljön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.+ 10 Hát soha nem olvastátok ezt az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.+ 11 Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.«”+

12 Erre el akarták fogni* őt, de féltek a sokaságtól. Tudták ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta a szemléltetést. Így aztán otthagyták, és elmentek.+

13 Ezt követően elküldtek hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy belekössenek abba, amit mond.+ 14 Ezek megérkezve ezt mondták neki: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát. Szabad-e adót* fizetni a császárnak, vagy sem? 15 Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Átlátva képmutatásukon, ezt mondta nekik: „Miért tesztek próbára? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem!” 16 Hoztak egyet, és megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?” Így válaszoltak neki: „A császáré.”+ 17 Jézus ekkor ezt mondta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré,+ Istennek pedig, ami Istené.”+ És elálmélkodtak rajta.

18 Ezután szadduceusok mentek oda hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás,+ és ezt kérdezték tőle:+ 19 „Tanító, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.+ 20 Volt hét testvér. Az első megházasodott, de amikor meghalt, nem hagyott utódot. 21 A második elvette az asszonyt, de úgy halt meg, hogy nem hagyott utódot; a harmadik ugyanígy. 22 És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.” 24 Jézus így szólt hozzájuk: „Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát?+ 25 Mert amikor feltámadnak a halottak közül, a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.+ 26 Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogy Isten azt mondta Mózesnek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«+ 27 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Nagyon tévedtek hát.”+

28 Az egyik írástudó, aki odament, és hallotta őket vitatkozni, és tudta, hogy Jézus jól válaszolt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első* az összes parancsolat közül?”+ 29 Jézus így felelt: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van. 30 És szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és teljes erőddel.«+ 31 A második ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.«+ Nincs ezeknél fontosabb parancsolat.” 32 Az írástudó ezt mondta neki: „Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy »ő egy, és rajta kívül nincs más«.+ 33 És az, ha valaki szereti őt teljes szívével, teljes értelmével és teljes erejével, illetve az, ha valaki úgy szereti az embertársát, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden égőáldozat és egyéb áldozat.”+ 34 Erre Jézus, látva, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze Isten királyságától.” De senkinek sem volt többé bátorsága kérdezgetni őt.+

35 Jézus tovább tanított a templomban, és ezt mondta: „Hogyhogy az írástudók azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?+ 36 A szent szellem+ által maga Dávid mondta: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«+ 37 Maga Dávid az Urának hívja őt, de akkor hogy lehet az, hogy a fia?”+

A nagy tömeg pedig szívesen hallgatta. 38 És miközben tanított, így folytatta: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, azt akarják, hogy üdvözöljék őket a piactereken,+ 39 elöl levő ülőhelyeket akarnak a zsinagógákban, és a főhelyeket a vacsorákon.+ 40 Ők azok, akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat,* és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”

41 Leült pedig a perselyekkel+ szemben, és figyelni kezdte, hogyan dob a sokaság pénzt a perselyekbe. És sok gazdag ember sok pénzérmét dobott be.+ 42 Jött pedig egy szegény özvegy, és bedobott két igen csekély értékű kis pénzérmét.+ 43 Magához hívta hát a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Biztosak lehettek benne, hogy ez a szegény özvegy mindenki másnál többet dobott be a perselybe.+ 44 Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be, de ő mindenét bedobta, mindazt, ami a megélhetésére volt.”+