Márk

15 Amint hajnalodott, tanácskozást tartottak a magas rangú papok a vénekkel és az írástudókkal, vagyis az egész szanhedrin,+ és megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.+ 2 Így hát Pilátus feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?”+ Ő így válaszolt: „Te mondod.”+ 3 A magas rangú papok azonban sok mindennel vádolták őt.+ 4 Pilátus ekkor ismét kérdezgetni kezdte őt: „Nem felelsz semmit?+ Nézd, mennyi vádat hoznak fel ellened!”+ 5 Jézus azonban ettől kezdve nem válaszolt neki, úgyhogy Pilátus nagyon csodálkozott.+

6 Ünnepekkor* szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek.+ 7 Abban az időben egy Barabás nevű rab börtönben volt a lázadókkal együtt, akik a lázadásukkor gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felment, és kérni kezdték Pilátust, hogy tegye meg nekik, amit szokott. 9 Ő így válaszolt nekik: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”+ 10 Ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki a magas rangú papok.+ 11 De a papok felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabás szabadon engedését kérjék.+ 12 Pilátus ismét megkérdezte tőlük: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának hívtok?”+ 13 Azok újra felkiáltottak: „Feszítsd oszlopra!”+ 14 Pilátus azonban ezt mondta nekik: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”+ 15 Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, ezért szabadon engedte Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta,+ átadta, hogy feszítsék oszlopra.+

16 A katonák pedig elvezették az udvarba, azaz a kormányzói palotába, és összehívták az egész katonai egységet.+ 17 Majd bíborszínű ruhába öltöztették őt, töviskoronát fontak, és rátették.+ 18 Aztán így kezdtek kiáltozni: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!” 19 És nádszállal ütötték a fejét, leköpték, letérdeltek, és meghajoltak előtte. 20 Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a bíborszínű ruhát, és ráadták a saját felsőruháit. Ezután kivezették, hogy oszlopra feszítsék.+ 21 Egy arra menő embert pedig, egy bizonyos cirénei Simont – Alexander és Rúfusz apját, aki éppen vidékről jött – arra kényszerítettek, hogy vigye* a kínoszlopot.+

22 Elvitték hát a Golgota nevű helyre, ami lefordítva ’koponyahelyet’ jelent.+ 23 Itt kábító hatású mirhás bort akartak adni neki,+ de ő nem fogadta el. 24 Majd oszlopra feszítették, és szétosztották a felsőruháit, sorsot vetve rájuk, hogy eldöntsék, ki mit kapjon.+ 25 A harmadik óra volt, amikor oszlopra feszítették. 26 És az ellene szóló vádat tartalmazó felirat ez volt: „A zsidók királya”.+ 27 Ezenkívül oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+ 28 —— 29 Az arra menők becsmérlően beszéltek hozzá, és a fejüket csóválva+ ezt mondták: „Hah! Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,+ 30 mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról!” 31 Hasonlóképpen a magas rangú papok is gúnyt űztek belőle maguk között az írástudókkal együtt, és ezt mondták: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni!+ 32 Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról, hogy lássunk és higgyünk.”+ Még azok is gyalázták, akiket mellette feszítettek oszlopra.+

33 Amikor eljött a hatodik óra, sötétség borult az egész vidékre* a kilencedik óráig.+ 34 És a kilencedik órában Jézus felkiáltott: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, ami lefordítva azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”+ 35 Amikor némelyek a közelben állók közül ezt hallották, így szóltak: „Nézzétek! Illést hívja.” 36 Majd valaki elfutott, átitatott egy szivacsot savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon,+ ezt mondva: „Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.” 37 Jézus pedig felkiáltott, és meghalt.+ 38 És a szentély függönye+ felülről az aljáig kettéhasadt.+ 39 Mikor pedig a katonatiszt, aki ott állt vele szemben, látta, hogy ilyen körülmények között halt meg, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia* volt.”+

40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyeltek; köztük Mária Magdaléna, továbbá Mária, aki Kisebb Jakab és Józsé anyja, és Salómé+, 41 akik mindig elkísérték, és gondoskodtak róla,+ amikor Galileában volt, és sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

42 Mikor pedig már késő délután volt, és mivel előkészületi nap, azaz a sabbat előtti nap volt, 43 eljött az Arimateából való József, a tanács egyik tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten királyságát. Felbátorodott, bement Pilátus elé, és elkérte Jézus testét.+ 44 De Pilátus csodálkozott, hogy már meg is halt, és magához hívatva a katonatisztet, megkérdezte tőle, hogy Jézus valóban meghalt-e már. 45 Így, miután a katonatiszttől megbizonyosodott róla, odaadta a holttestet Józsefnek. 46 Ő pedig finom lenvásznat vásárolt, levette őt, és begöngyölte a finom lenvászonba, majd egy sziklába vágott sírba+ fektette, és egy követ hengerített a sír bejáratához.+ 47 Mária Magdaléna és Mária, Józsé anyja pedig továbbra is csak nézték a helyet, ahová Jézust fektették.+