SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE

1 Saul halála után, azt követően, hogy Dávid legyőzte* az amálekitákat, és visszatért, Dávid két napig Ciklágban+ maradt. 2 A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából, megszaggatott ruhában és porral hintett fejjel. Odaérve Dávidhoz, mindjárt a földre vetette magát, és leborult előtte.

3 Dávid ezt kérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Izrael táborából menekültem el.” 4 Dávid megkérdezte tőle: „Mi történt hát? Kérlek, mondd el nekem!” Erre az ezt mondta: „A katonák megfutamodtak a csatából. Sokan elestek és meghaltak. Saul és a fia, Jonatán is meghalt.+” 5 Dávid akkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki: „Honnan tudod, hogy Saul és a fia, Jonatán is meghalt?” 6 Az ifjú így válaszolt: „Éppen ott voltam a Gilboa-hegyen+, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és a szekerek meg a lovasok már utolérték+. 7 Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én ezt mondtam: »Itt vagyok!« 8 Ezt kérdezte: »Ki vagy?« Így válaszoltam: »Amálekita+ vagyok.« 9 Akkor ezt mondta: »Kérlek, hajolj fölém, és ölj meg, mert a végét járom, de még élek*.« 10 Fölé hajoltam hát, és megöltem,+ mert tudtam, hogy nem marad életben, miután sebesülten összeesett. Aztán levettem a fejéről a koronát*, meg a karjáról a karkötőt, és elhoztam az én uramnak.”

11 Akkor Dávid megragadta a saját ruháját, és megszaggatta. A vele levő férfiak is mind megszaggatták a ruhájukat. 12 Jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek+ estig, mert Saul, a fia, Jonatán, továbbá Jehova népéből, az izraeliták közül sokan elestek kard által+.

13 Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki hírt hozott neki: „Hová való vagy?” Ő ezt mondta: „Amálekita vagyok, egy más nemzetből jött ember fia.” 14 Dávid erre így szólt hozzá: „Hogy mertél kezet emelni Jehova felkentjére,+ hogy megöld őt?” 15 Azzal Dávid odahívta az egyik emberét, és ezt mondta: „Lépj elő, és sújts le rá!” Az le is sújtott rá, úgyhogy meghalt.+ 16 Dávid akkor így szólt: „Te vagy a felelős a saját halálodért, mivel ezt mondtad: »Én öltem meg Jehova felkentjét.«+”

17 Aztán Dávid a következő gyászdallal* siratta Sault és a fiát, Jonatánt,+ 18 és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda népének is „Az íj” című gyászdalt, amely Jásár könyvében+ van megírva:

19 „Ékességed holtan fekszik magaslataidon, ó, Izrael!+

Ó, hogy estek el a hősök!

21 Gilboa hegyei!+

Ne hulljon rátok harmat, se eső!

Földjeid se teremjenek szent adományokat!+

25 Ó, hogy estek el a hősök a csatában!

Jonatán holtan fekszik magaslatodon!+

26 Gyötrődöm miattad, testvérem, Jonatán!

Oly kedves voltál nekem!+

Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél.+

2 Dávid ezután megkérdezte Jehovát:+ „Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?” Jehova erre ezt mondta neki: „Menj föl.” Dávid ezt kérdezte: „Hová menjek?” Ő így válaszolt: „Hebronba.”+ 2 Így hát Dávid fölment oda a két feleségével: a jezréeli Ahinoámmal,+ és Abigaillal+, a kármeli Nábál özvegyével. 3 Dávid azokat az embereket is fölvitte, akik vele voltak,+ mindegyiket a háznépével együtt. A Hebron körüli városokban telepedtek le. 4 Akkor odamentek Júda férfiai, és felkenték ott Dávidot Júda népének királyává.+

Elmondták Dávidnak: „A jábes-gileádi emberek temették el Sault.” 5 Dávid ezért követeket küldött a jábes-gileádi emberekhez ezzel az üzenettel: „Áldjon meg titeket Jehova, amiért ilyen kedvesen* bántatok uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek őt!+ 6 Bánjon veletek Jehova odaadó szeretettel, és legyen hozzátok hűséges! Sőt, én is kedves leszek veletek, amiért ezt tettétek.+ 7 Most tehát legyetek erősek és bátrak, mert Saul, az uratok meghalt, és Júda népe engem kent fel, hogy király legyek fölöttük.”

8 Ábner,+ Nér fia, Saul hadseregének vezére azonban maga mellé vette Is-Bósetet+, Saul fiát, majd átvitte őt Mahanaimba+, 9 és Gileádnak+, az asúriaknak, Jezréelnek,+ Efraimnak,+ Benjáminnak és egész Izraelnek királyává tette őt. 10 Is-Bóset, Saul fia 40 éves korában lett Izrael királya, és 2 évig uralkodott. Júda népe viszont Dávidot támogatta.+ 11 Dávid 7 évig és 6 hónapig volt király Júda népe felett Hebronban.+

12 Idővel Ábner, Nér fia, és Is-Bósetnek, Saul fiának a szolgái kivonultak Mahanaimból+ Gibeonba+. 13 Joáb,+ Céruja+ fia, meg Dávid szolgái szintén kivonultak, és összetalálkoztak azokkal Gibeon tavánál. Az egyik csoport a tó egyik oldalán, a másik csoport pedig a tó másik oldalán várakozott. 14 Végül Ábner így szólt Joábhoz: „Rajta, küzdjenek meg* a férfiak előttünk!” Joáb erre ezt mondta: „Küzdjenek!” 15 Fölkeltek hát, és átmentek szám szerint 12-en Benjámin és Is-Bóset, Saul fia részéről, és 12-en Dávid szolgái közül. 16 Megragadták egymást a fejüknél fogva, és mindegyik az ellenfele oldalába döfte a kardját, úgyhogy mindnyájan elestek. Így hát ez a hely, mely Gibeonban van, a Helkát-Haccurim nevet kapta.

17 Az ezt követő harc rendkívül kegyetlenné vált azon a napon, míg végül Ábner és Izrael férfiai vereséget szenvedtek Dávid szolgáitól. 18 Ott volt Céruja+ három fia is: Joáb,+ Abisai+ és Asáhel+. Asáhel fürge lábú volt, mint a gazella a mezőn. 19 Asáhel üldözőbe vette Ábnert, és se jobbra, se balra nem akart letérni Ábner mögül. 20 Amikor Ábner hátratekintett, ezt kérdezte: „Te vagy az, Asáhel?” Ő így válaszolt: „Én.” 21 Akkor Ábner ezt mondta neki: „Térj le jobbra vagy balra, és kapd el valamelyik fiatal férfit. Vedd el magadnak, amit leszedsz róla.” De Asáhel nem akart felhagyni az üldözésével. 22 Ábner ezért megint odaszólt Asáhelnek: „Ne üldözz tovább! Miért terítselek le? Hogyan tudnék akkor a testvéred, Joáb szemébe nézni?” 23 De az sehogy sem akart felhagyni az üldözésével, ezért Ábner hasba döfte a lándzsa tompa végével,+ úgyhogy a hátán jött ki a lándzsa. Asáhel pedig összeesett, és ott helyben meghalt. Akik csak arra jártak, ahol Asáhel összeesett és meghalt, mind megálltak.

24 Ezután Joáb és Abisai vette üldözőbe Ábnert. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Amma dombjához, amely Giahhal szemben van, a Gibeon pusztájába vivő útnál. 25 A benjáminiták Ábner köré gyűltek, csoportot alkottak, és felsorakoztak egy domb tetején. 26 Ábner ekkor odakiáltott Joábnak: „Hát sosem nyugszik meg a kardunk? Nem tudod, hogy úgyis csak keserűség lesz a vége? Mikor szólsz már a népnek, hogy forduljon vissza testvérei üldözéséből?” 27 Joáb erre ezt mondta: „Ha nem szóltál volna, akkor csak reggelre hagyott volna fel a nép azzal, hogy a testvéreit üldözze. Olyan biztos ez, mint hogy az igaz Isten él!” 28 Joáb erre megfújta a kürtöt, és az emberei felhagytak Izrael üldözésével. És megszűntek a harcok.

29 Ábner meg az emberei egész éjszaka meneteltek az Arabán+ keresztül, átkeltek a Jordánon, és átvonultak az egész szurdokon*, végül eljutottak Mahanaimba+. 30 Miután Joáb visszafordult Ábner üldözéséből, összegyűjtötte az egész népet. Dávid szolgái közül 19 ember hiányzott Asáhelen kívül. 31 Ám Dávid szolgái vereséget mértek a benjáminitákra és Ábner embereire: 360-an haltak meg közülük. 32 Asáhelt+ elvitték, és eltemették apja betlehemi+ sírjába. Azután Joáb meg az emberei egész éjszaka meneteltek, és hajnalban értek Hebronba+.

3 A Saul háza és Dávid háza közötti háború elhúzódott. Dávid egyre erősödött,+ Saul háza pedig egyre gyengébb lett+.

2 Időközben Dávidnak fiai születtek Hebronban.+ Elsőszülöttje Amnon+ lett a jezréeli Ahinoámtól+. 3 Második fia Kileáb volt Abigailtól+, a kármeli Nábál özvegyétől. A harmadik pedig Absolon+, Maákának a fia, aki Talmainak+, Gesúr királyának volt a lánya. 4 A negyedik Adónia+, Haggit fia, az ötödik Sefátia, Abitál fia. 5 A hatodik Itreám volt Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.

6 Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Ábner+ egyre inkább megszilárdította a helyzetét Saul házában. 7 Volt Saulnak egy másodfelesége, név szerint Ricpa+, Aja lánya. Is-Bóset+ később így szólt Ábnerhez: „Miért feküdtél le az apám másodfeleségével?”+ 8 Ábner nagy haragra lobbant Is-Bóset szavai miatt, és így szólt: „Hát júdabeli hitvány kutya vagyok én? Mind a mai napig odaadó szeretettel bánok apádnak, Saulnak a házával, a testvéreivel és a barátaival. Nem árultalak el Dávidnak, te mégis számonkérsz ma tőlem egy asszonnyal kapcsolatos vétket! 9 Mérjen Isten súlyos büntetést Ábnerre,* ha nem úgy cselekszem Dáviddal, mint ahogy megesküdött neki Jehova:+ 10 elveszik a királyságot Saul házától, és megerősödik Dávid trónja Izrael és Júda fölött, Dántól Beér-Sebáig+.” 11 Az pedig egyetlen szót sem tudott már felelni Ábnernek, mert félt tőle.+

12 Ábner tehát nyomban követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel: „Kié az ország?”, továbbá: „Köss velem szövetséget, és bármit megteszek,* hogy a te oldaladra állítsam egész Izraelt.”+ 13 Erre ő ezt felelte: „Jól van! Szövetséget kötök veled. Csak arra kérlek, hogy addig ne jelenj meg előttem, míg el nem hozod magaddal Mikált+, Saul lányát.” 14 Dávid akkor követeket küldött Is-Bósethez+, Saul fiához ezzel az üzenettel: „Add vissza a feleségemet, Mikált, akit 100 filiszteus előbőrén jegyeztem el.”+ 15 Is-Bóset el is küldött érte, hogy elvegyék őt a férjétől, Paltieltől,+ Lais fiától. 16 A férje azonban vele ment, sírva követte egészen Bahurimig+. Ábner akkor ezt mondta neki: „Eredj! Menj vissza!” Erre az visszament.

17 Időközben Ábner ezt üzente Izrael véneinek: „Egy ideje már Dávidot akartátok királyotoknak. 18 Most tehát cselekedjetek, mert Jehova ezt mondta Dávidnak: »Szolgám, Dávid+ által mentem meg a népemet, Izraelt a filiszteusoktól és minden ellenségétől.«” 19 Ábner ezután a benjáminitákkal+ is beszélt. Majd elment, hogy Dáviddal is személyesen beszéljen Hebronban, és elmondja neki, hogy miben állapodott meg Izrael és Benjámin egész háza.

20 Amikor Ábner megérkezett 20 emberrel Dávidhoz Hebronba, Dávid lakomát rendezett Ábnernek és a vele levő embereknek. 21 Ábner akkor így szólt Dávidhoz: „Hadd menjek el, és hadd gyűjtsem uram, királyom elé egész Izraelt, hogy szövetséget kössenek veled, te pedig király leszel minden felett, amire vágysz*.” Dávid erre elengedte Ábnert, és az elment békével.

22 Dávid szolgái meg Joáb épp akkor tértek vissza, azután hogy fosztogattak, és rengeteg zsákmányt hoztak magukkal. Ekkor Ábner már nem volt Dávidnál Hebronban, mert az elengedte, hogy menjen békével. 23 Amikor Joáb+ és a vele levő egész sereg megérkezett, jelentették Joábnak: „Ábner,+ Nér+ fia eljött a királyhoz. Az elengedte őt, ő meg elment békével.” 24 Joáb erre bement a királyhoz, és így szólt: „Mit tettél? Itt járt nálad Ábner. Miért küldted el, hogy nyugodtan elmehessen? 25 Ismered Ábnert, Nér fiát. Csak azért jött, hogy rászedjen téged, és hogy kifigyelje minden lépésedet, és megtudjon mindent, amit teszel.”

26 Azzal Joáb távozott, és követeket küldött Ábner után, azok pedig visszahozták őt Szira víztárolójától. Ám Dávid nem tudott erről semmit. 27 Amikor Ábner visszatért Hebronba+, Joáb félrevonta őt a kapu belsejébe, hogy négyszemközt beszélhessen vele. Ott azonban hasba döfte őt, és az meghalt.+ Így bosszulta meg testvérének, Asáhelnek a halálát*.+ 28 Amikor Dávid ezt később meghallotta, így szólt: „Jehova előtt örökre ártatlan vagyok én és a királyságom, amiért Ábnert, Nér fiát megölték+. 29 Szálljon ez vissza Joáb fejére+ és apja egész házára. Ne vesszen ki Joáb házából a folyásos+, se a leprás+, se az orsóval dolgozó férfi*, se a kard által eleső, se az élelemben szűkölködő!+” 30 Joáb és a testvére, Abisai+ pedig azért ölték meg Ábnert+, mert Gibeonban megölte a testvérüket, Asáhelt a csatában+.

31 Dávid ekkor így szólt Joábhoz és a vele levő egész néphez: „Szaggassátok meg ruháitokat, kössetek fel zsákruhát, és jajveszékeljetek Ábner miatt.” Maga Dávid király is ott ment a ravatal mögött. 32 Eltemették Ábnert Hebronban. A király pedig hangosan zokogott Ábner sírjánál, és az egész nép zokogásban tört ki. 33 A király akkor ilyen énekkel siratta meg Ábnert:

„Hát ahogy meghal az ostoba, úgy kellett Ábnernek is meghalnia?

Úgy estél el, ahogy bűnözők* előtt esnek el.+”

Erre az egész nép megint siratta őt.

35 Később eljött az egész nép, hogy még napközben ételt adjon Dávidnak vigasztalásul*, de Dávid megesküdött: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten,* ha napnyugta előtt kenyeret vagy akármi mást eszem+!” 36 Az egész nép megértette ezt, és jónak tűnt nekik, mint ahogy a király minden cselekedetét jónak találták. 37 Így azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy nem a király a felelős Ábnernek, Nér fiának a haláláért.+ 38 Akkor a király ezt mondta a szolgáinak: „Hát nem tudjátok, hogy egy fejedelem, egy nagy ember esett el a mai napon Izraelben?+ 39 Én viszont felkent király+ létemre erőtlen vagyok, és ezek az emberek, Céruja fiai+ nagyon kegyetlenek+. Fizessen meg Jehova a gonosztevőnek a saját gonoszsága szerint!+”

4 Amikor Saul fia, Is-Bóset*+ meghallotta, hogy Ábner meghalt Hebronban,+ inába szállt a bátorsága,* és az izraeliták is mind megrémültek. 2 Saul fiának volt két embere, akik rablócsapatok vezérei voltak: az egyiket Baánahnak, a másikat Rékábnak hívták. A Benjámin törzséből való beéróti Rimmon fiai voltak. (Beérót+ ugyanis szintén Benjámin része volt. 3 A beérótiak elfutottak Gittaimba+, és mint bevándorlók élnek ott mind a mai napig.)

4 Jonatánnak,+ Saul fiának pedig volt egy sánta+ fia. Ez ötéves volt akkor, amikor Jezréelből+ megjött a hír Saulról és Jonatánról. A dajkája felkapta őt, de amikor hanyatt-homlok menekült, a kisfiú leesett, és megsántult. Mefibóset+ volt a neve.

5 A beéróti Rimmon fiai, Rékáb és Baánah pedig elmentek Is-Bóset házához a nap forró időszakában, amikor a déli pihenőjét tartotta. 6 Bementek a házba, mintha búzáért mennének, és hasba döfték őt. Majd Rékáb és a testvére, Baánah+ elmenekült. 7 Amikor beléptek a házba, Is-Bóset épp az ágyán feküdt a hálószobájában. Ekkor lesújtottak rá, és megölték, majd levágták a fejét. Aztán fogták a fejét, és egész éjszaka mentek az Arabához vezető úton. 8 Is-Bóset+ fejét elvitték Dávidhoz Hebronba, és így szóltak a királyhoz: „Itt van Is-Bósetnek, Saul fiának, ellenségednek+ a feje, aki az életedre* tört+. Jehova e mai napon bosszút áll Saulon és a leszármazottain urunkért, a királyért.”

9 Dávid azonban így válaszolt Rékábnak és a testvérének, Baánahnak, a beéróti Rimmon fiainak: „Olyan biztos az, mint hogy él Jehova, aki megszabadított* minden nyomorúságból,+ 10 hogy amikor azt a hírt hozta nekem valaki, hogy »Saul halott«,+ és azt hitte, hogy jó hírt hoz nekem, én megragadtam, és megöltem őt+ Ciklágban. Ezt kapta tőlem jutalmul a követ! 11 Mennyivel inkább így van ez, amikor gonosz emberek egy igazságos embert a saját házában, az ágyán ölnek meg! Most tehát ne kérjem számon tőletek a vérét,+ és ne irtsalak ki titeket a földről?” 12 Azután Dávid parancsot adott az embereinek, hogy öljék meg őket.+ Levágták a kezüket, lábukat, és felakasztották őket+ a hebroni tónál. Is-Bóset fejét pedig fogták, és eltemették Hebronban, Ábner sírjába.

5 Idővel Izrael törzsei mind elmentek Dávidhoz Hebronba+, és ezt mondták: „Nézd! Mi a vér szerinti rokonaid* vagyunk.+ 2 A múltban, amikor még Saul volt a király felettünk, te voltál az, aki Izraelt a hadjáratai során vezette*+. Jehova így szólt hozzád: »Te fogod terelgetni népemet, Izraelt, és te leszel Izrael vezetője.«+” 3 Izrael vénei tehát mindnyájan elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük+ Hebronban Jehova előtt. Ezután fölkenték Dávidot Izrael királyává.+

4 Dávid 30 éves volt, amikor király lett, és 40 évig uralkodott+. 5 Hebronban 7 évig és 6 hónapig uralkodott Júda felett, Jeruzsálemben+ pedig 33 évig uralkodott egész Izrael és Júda felett. 6 A király és az emberei elmentek Jeruzsálembe a jebusziták+ ellen, akik azon a területen laktak. Azok így gúnyolták Dávidot: „Sosem fogsz ide bejutni! Sőt, a vakok meg a sánták fognak elűzni.” Ugyanis ezt gondolták: „Sosem fog ide bejutni Dávid.”+ 7 Ám Dávid elfoglalta Sion erődjét, amely most Dávid városa+. 8 Dávid ezért így szólt azon a napon: „Akik megtámadják a jebuszitákat, menjenek át a csatornán, hogy lesújtsanak a sántákra és a vakokra, akiket gyűlöl Dávid*!” Ezért is mondják: „A vakok és a sánták sosem jutnak be a házba.” 9 Azután Dávid letelepedett az erődben, és azt Dávid városának nevezték*. Dávid akkor építkezni kezdett körös-körül, a Dombtól*+ befelé.+ 10 Így aztán Dávidnak egyre nagyobb hatalma lett,+ és Jehova, a seregek Istene vele volt+.

11 Hírám,+ Tírusz királya pedig követeket küldött Dávidhoz, meg cédrusfát+, famunkásokat és falépítő kőműveseket, és hozzáfogtak, hogy házat* építsenek Dávidnak.+ 12 Dávid felismerte, hogy Jehova megszilárdította őt mint Izrael királyát,+ és felmagasztalta a királyságát+ népéért, Izraelért+.

13 Dávidnak több másodfelesége+ és felesége is lett Jeruzsálemben, miután odament Hebronból. És születtek még fiai és lányai.+ 14 Ők születtek neki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán,+ Salamon,+ 15 Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia, 16 Elisáma, Eljáda és Elifélet.

17 Mikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot felkenték Izrael királyává,+ felvonultak mind, hogy megkeressék őt+. Amikor Dávid hallott erről, lement a rejtekhelyre+. 18 A filiszteusok aztán megérkeztek, és ellepték Refaim völgyét+. 19 Dávid akkor megkérdezte Jehovát:+ „Felvonuljak-e a filiszteusok ellen? Segítesz-e nekem, hogy legyőzzem őket?” Jehova erre így szólt Dávidhoz: „Vonulj fel, mert biztosan segítek neked, hogy legyőzd a filiszteusokat.”+ 20 Dávid tehát elment Baál-Perácimba, és legyőzte ott őket. Akkor ezt mondta: „Jehova áttört előttem ellenségeimen,+ mint ahogy rést ütnek a vizek.” Ezért nevezte el azt a helyet Baál-Perácimnak*+. 21 A filiszteusok otthagyták a bálványaikat, és Dávid meg az emberei elvitték azokat.

22 Később újra felvonultak a filiszteusok, és ellepték Refaim völgyét+. 23 Dávid akkor megkérdezte Jehovát, de ő ezt mondta: „Ne szemből támadj rájuk. Inkább kerülj a hátuk mögé, és a bákabokrok előtt támadd meg őket. 24 És ha majd menetelés zaját hallod a bákabokrok teteje felől, akkor cselekedj határozottan, mert Jehova kivonul előtted, hogy legyőzze a filiszteusok seregét.” 25 Dávid úgy is tett, ahogy megparancsolta neki Jehova, és öldöste a filiszteusokat+ Gébától+ egészen Gézerig+.

6 Dávid megint összegyűjtötte Izrael legjobb csapatait: 30 000 embert. 2 Akkor Dávid és a vele levő férfiak elindultak Baálé-Júdába, hogy felhozzák onnan az igaz Isten ládáját+, amely előtt az emberek dicsőítik a seregek Jehovájának+ nevét, aki a trónján ül a kerubok felett*+. 3 Csakhogy az igaz Isten ládáját föltették egy új szekérre,+ hogy úgy vigyék el Abinádáb+ házából, amely a dombon volt. Uzzah és Ahió, Abinádáb fiai vezették az új szekeret.

4 Elvitték hát az igaz Isten ládáját Abinádáb házából, amely a dombon volt. Ahió pedig a láda előtt ment. 5 Dávid és Izrael egész népe Jehova színe előtt ünnepelt mindenféle borókafa hangszerrel, hárfákkal, más húros hangszerekkel,+ tamburinokkal,+ szisztrumokkal meg cintányérokkal+. 6 De amikor Nákon szérűjéhez értek, Uzzah odanyúlt az igaz Isten ládájához, és megfogta,+ mert az állatok majdnem felborították. 7 Erre Jehova haragja fellángolt Uzzah ellen, és az igaz Isten lesújtott rá+ a tiszteletlenségéért+. Ő pedig meghalt ott, az igaz Isten ládája mellett. 8 Ám Dávid mérges* lett, amiért Jehova haragja kitört Uzzah ellen. És annak a helynek Pérec-Uzzah* a neve mind a mai napig. 9 Ezért azon a napon Dávid megijedt Jehovától,+ és így szólt: „Hogyan fog eljutni hozzám Jehova ládája?”+ 10 És Dávid nem akarta elvinni Jehova ládáját magához, Dávid városába+. Ehelyett elvitette azt a gáti Obed-Edom+ házába.

11 Jehova ládája három hónapig maradt a gáti Obed-Edom házában. És Jehova áldása volt Obed-Edomon és egész háznépén.+ 12 Beszámoltak erről Dávid királynak: „Jehova megáldotta Obed-Edom házát és mindenét az igaz Isten ládája miatt.” Dávid ezért elment, hogy nagy örömmel elvigye az igaz Isten ládáját Obed-Edom házából Dávid városába.+ 13 Miután Jehova ládájának hordozói+ hat lépést tettek, ő feláldozott egy bikát és egy hizlalt állatot.

14 Dávid pedig teljes erővel forgott, úgy táncolt Jehova színe előtt, és mindeközben lenvászon efódot viselt*+. 15 Örömkiáltások+ és kürtszó+ mellett vitte fel Dávid és Izrael egész népe Jehova ládáját+. 16 Amikor azonban Jehova ládája megérkezett Dávid városába, Saul lánya, Mikál+ letekintett az ablakból, és meglátta Dávid királyt, amint ugrándozik és forogva táncol Jehova színe előtt. Emiatt szívből megvetette őt.+ 17 Bevitték hát Jehova ládáját, és a helyére tették abban a sátorban, amelyet Dávid állíttatott neki.+ Dávid ezután égőáldozatokat+ és közösségi áldozatokat+ ajánlott fel Jehova előtt.+ 18 Amikor Dávid végzett az égőáldozatok és a közösségi áldozatok bemutatásával, megáldotta a népet a seregek Jehovájának nevében. 19 Ezenkívül kiosztott az egész népnek, Izrael egész sokaságának, minden férfinak és nőnek egy-egy karika formájú kenyeret, egy-egy datolyalepényt és egy-egy mazsolalepényt. Ezután az egész nép elment, mindenki a maga házába.

20 Amikor Dávid visszatért, hogy megáldja a háznépét, Saul lánya, Mikál+ kijött elé, és ezt mondta: „Mily dicsőségessé tette magát ma Izrael királya, amikor félmeztelenül táncolt szolgái rabszolgalányainak szeme láttára, ahogy csak egy ostoba teszi!”+ 21 Dávid erre így szólt Mikálhoz: „Jehova színe előtt ünnepeltem, aki inkább engem választott, semmint apádat és egész háznépét, és aki engem nevezett ki vezetőnek Jehova népe, Izrael fölé.+ Ezért ünnepelni fogok Jehova színe előtt, 22 és még ennél is jobban megalázom magamat, sőt még a magam szemében is jelentéktelen leszek. Ám a rabszolgalányok, akiket említettél, ők dicsőíteni fognak.” 23 Ezért Saul lányának, Mikálnak+ nem született gyermeke a halála napjáig.

7 Amikor a király a saját házában* lakott,+ és Jehova mindenfelől nyugalmat adott neki az összes ellenségétől, 2 akkor a király így szólt Nátán+ prófétához: „Én itt cédrusból készült házban+ lakom, míg az igaz Isten ládája sátorlapok között van+.” 3 Nátán erre ezt mondta a királynak: „Menj csak, és tedd meg mindazt, ami a szívedben van, mert Jehova veled van.”+

4 Még azon az éjszakán Jehova így szólt Nátánhoz: 5 „Menj, és mondd meg a szolgámnak, Dávidnak: »Ezt mondja Jehova: ’Te építenél nekem házat, hogy ott lakjam?+ 6 Hiszen nem laktam én házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izrael népét Egyiptomból, mind a mai napig,+ hanem sátorban és hajlékban+ vándoroltam*. 7 Mindaz idő alatt, amíg az izraelitákkal* mentem, vajon mondtam-e egy szóval is Izrael bármelyik törzsfőjének, akit népem, Izrael terelgetésére jelöltem ki: „Miért nem építettetek nekem házat cédrusból?”’« 8 Most tehát így szólj az én szolgámhoz, Dávidhoz: »Ezt mondja a seregek Jehovája: ’Én hoztalak el a legelőről, a nyáj mögül,+ hogy vezetője légy népemnek, Izraelnek.+ 9 Veled leszek, bármerre mész is,+ és kiirtom előled összes ellenségedet+. Naggyá teszlek, és olyan hírneved lesz a földön,+ mint a nagy embereknek. 10 Helyet jelölök ki népemnek, Izraelnek. Letelepítem őket, és ott fognak lakni, és nem háborgatják őket többé. Nem fogják megint nyomorgatni őket a gonoszok, mint ahogy a múltban tették,+ 11 attól a naptól fogva, hogy bírákat+ jelöltem ki népem, Izrael fölé. És nyugalmat adok neked minden ellenségedtől.+

Jehova azt is megmondta neked, hogy házat* készít számodra Jehova.+ 12 Amikor letelnek napjaid,+ és meghalsz*, akkor utódodat*, a saját fiadat* teszem királlyá utánad, és megszilárdítom a királyságát.+ 13 Ő fog házat építeni nevem tiszteletére,+ én pedig örökre megszilárdítom királysága trónját+. 14 Atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz.+ Ha valami helytelenséget követ el, megfeddem őt az emberek vesszejével és az emberek* fiainak csapásaival+. 15 Nem fogom megvonni tőle odaadó szeretetemet, mint ahogy megvontam azt Saultól+, akit eltávolítottam az utadból. 16 A házad és a királyságod örökre rendíthetetlen marad. A trónod örökre szilárd lesz.+’«”

17 Nátán elmondta Dávidnak mindezeket a szavakat és az egész látomást.+

18 Dávid király akkor bement Jehova elé, leült, és így szólt: „Ki vagyok én, ó, legfőbb Úr, Jehova? És mi az én családom, hogy eljuttattál idáig?+ 19 És mintha ez nem lenne elég, ó, legfőbb Úr, Jehova, még a távoli jövőre nézve is szólsz a te szolgád házáról, és ez rendelkezés* minden embernek, ó, legfőbb Úr, Jehova! 20 Mit is mondhatna még neked a szolgád, Dávid, amikor olyan jól ismersz engem,+ ó, legfőbb Úr, Jehova! 21 Szavaddal és akaratoddal összhangban* tetted mindezeket a nagy dolgokat, és feltártad őket szolgádnak+. 22 Ezért vagy te oly nagy,+ ó, legfőbb Úr, Jehova! Nincs hozzád hasonló,+ és nincs Isten rajtad kívül+. Mindaz, amit hallottunk, csak megerősíti ezt. 23 Melyik nemzet olyan a földön, mint a te néped, Izrael?+ Isten elment, és megváltotta őket mint népét,+ nevet szerzett magának+ azáltal, hogy nagy és csodálatot keltő dolgokat tett értük+. Elűzted a nemzeteket és isteneiket a népedért, amelyet megváltottál magadnak Egyiptomból. 24 Megszilárdítottad népedet, Izraelt, hogy örökké a néped legyen+. És te, ó, Jehova, te lettél Istenük!+

25 Most pedig, ó, Jehova Isten, teljesítsd be azt az örök érvényű ígéretet, amelyet szolgádról és a házáról mondtál, és cselekedj az ígéreteddel összhangban.+ 26 Legyen felmagasztalva a neved örökre,+ hogy az emberek ezt mondják: »A seregek Jehovája az Isten Izrael fölött«, és szilárduljon meg előtted szolgádnak, Dávidnak a háza+. 27 Mert te, a seregek Jehovája, Izrael Istene, kinyilatkoztattad a szolgádnak: »Házat* építek neked.«+ Ezért vette a bátorságot a te szolgád, hogy ezzel az imával forduljon hozzád. 28 Most azért, ó, legfőbb Úr, Jehova, te vagy az igaz Isten, és a szavaid igazak,+ és te ígérted ezeket a jó dolgokat szolgádnak. 29 Ezért ha jónak látod, áldd meg a te szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted,+ hiszen te, ó, legfőbb Úr, Jehova, megígérted ezt, és a te áldásoddal legyen örökké áldott a te szolgád háza!+”

8 Valamivel később Dávid legyőzte és behódoltatta+ a filiszteusokat+, és elvette tőlük Meteg-Ammát.

2 Vereséget mért a moábitákra+ is, és a földre fektetve őket, megmérte őket egy kötéllel. Kétkötélnyit mért ki, hogy megölje őket, egy egész kötélnyit pedig, hogy életben maradjanak.+ És a moábiták Dávid szolgái lettek, és sarcot fizettek neki+.

3 Dávid még legyőzte Hadadézert is, Rehob fiát, Cóba+ királyát, amikor az az Eufrátesz folyó+ felé tartott, hogy visszaszerezze a hatalmát. 4 Dávid foglyul ejtett 1700 lovast meg 20 000 gyalogost. Majd 100 szekérhúzó ló kivételével az összes ló lábának az inát elvágta.+

5 Amikor a damaszkuszi szírek+ a segítségére siettek Hadadézernek, Cóba királyának, Dávid megölt a szírek közül 22 000 embert.+ 6 Dávid aztán helyőrségeket állított Szíriába, Damaszkuszba, és a szírek Dávid szolgái lettek, és sarcot fizettek neki. Bármerre járt is Dávid, Jehova mindig győzelemre segítette* őt.+ 7 Dávid ezenkívül elvette az aranyból készült kerek pajzsokat Hadadézer szolgáitól, és elvitte azokat Jeruzsálembe.+ 8 Bétából és Berótaiból, Hadadézer városaiból rengeteg rezet vitt el Dávid király.

9 Tói, Hamát+ királya pedig meghallotta, hogy Dávid legyőzte Hadadézer egész hadseregét.+ 10 Tói erre elküldte a fiát, Jórámot Dávid királyhoz, hogy megkérdezze a hogyléte felől, és kifejezze elismerését azért, hogy harcolt Hadadézer ellen, és legyőzte őt (Hadadézer ugyanis gyakran harcolt Tói ellen). Ezüsttárgyakat, aranytárgyakat és réztárgyakat is vitt neki. 11 Dávid király Jehovának szentelte ezeket, mint ahogy már odaszentelte azt az ezüstöt és aranyat, amelyet a behódoltatott nemzetektől szerzett:+ 12 Szíriától, Moábtól,+ az ammonitáktól, a filiszteusoktól+ és az amálekitáktól,+ valamint azt, ami a Rehob fiától, Hadadézertől,+ Cóba királyától szerzett zsákmányból származott. 13 És Dávid hírnevet szerzett magának, amikor visszatért azután, hogy a Só-völgyben megölt 18 000 edomitát+. 14 Helyőrségeket is állított Edomba. Edom minden részére helyőrséget állított, és az edomiták mind Dávid szolgái lettek+. Bármerre járt is Dávid, Jehova mindig győzelemre segítette* őt+.

15 Dávid uralkodott egész Izrael felett,+ és jogot meg igazságot szolgáltatott+ egész népének.+ 16 Joáb,+ Céruja fia volt a sereg vezére, Josafát,+ Ahilud fia pedig emlékíró volt. 17 Cádók,+ Ahitub fia és Ahimélek, Abjátár fia papok voltak, Serája pedig titkár volt. 18 Benája,+ Jójada fia a kereteusok és a peleteusok+ fölé volt rendelve, Dávid fiai pedig vezető tisztviselők* lettek.

9 Később Dávid így szólt: „Maradt-e még valaki Saul házából, akivel szeretettel* bánhatok a Jonatánnak tett ígéretemmel összhangban?”+ 2 Volt pedig Saul házának egy szolgája, akinek Ciba+ volt a neve. Oda is hívták őt Dávidhoz, és a király megkérdezte őt: „Te vagy-e Ciba?” Ő így felelt: „Szolgád vagyok.” 3 A király így folytatta: „Maradt-e még valaki Saul házából, akire kiterjeszthetem Isten odaadó szeretetét?” Ciba így válaszolt a királynak: „Van még Jonatánnak egy fia, aki mindkét lábára sánta.”+ 4 A király megkérdezte tőle: „Hol van?” Ciba így felelt a királynak: „Mákirnak,+ Ammiél fiának a házában, Lo-Debárban.”

5 Dávid király erre tüstént elküldött érte, és elhozatta őt Lo-Debárból, Mákirnak, Ammiél fiának a házából. 6 Amikor Mefibóset, Saul fiának, Jonatánnak a fia bement Dávidhoz, rögtön arccal a földre borult. Dávid ekkor így szólt: „Mefibóset!”, mire ő ezt mondta: „Itt van a te szolgád.” 7 Dávid aztán így szólt hozzá: „Ne félj, mert szeretettel*+ fogok bánni veled az apádnak, Jonatánnak tett ígéretemmel összhangban. Visszaadom neked Saul nagyapád minden földjét, te pedig mindig az én asztalomnál fogsz étkezni*.”+

8 Erre Mefibóset leborult, és ezt mondta: „Mi a te szolgád, hogy egy magamfajta holt ebre+ fordítod figyelmedet*?” 9 A király ekkor elküldött Cibáért, Saul szolgájáért, és így szólt hozzá: „Mindazt, ami Saulé és egész házáé volt, odaadom urad unokájának.+ 10 Te fogod megművelni számára a földet fiaiddal és szolgáiddal, és te fogod begyűjteni a termést, hogy eledelül szolgáljon azoknak, akik urad unokájához tartoznak. De Mefibóset, uradnak unokája mindig az én asztalomnál fog étkezni.+”

Cibának pedig 15 fia és 20 szolgája volt.+ 11 Ciba erre így szólt a királyhoz: „Mindenben úgy fog cselekedni a szolgád, ahogy uram, királyom parancsolja az ő szolgájának.” Így hát Mefibóset Dávid asztalánál* evett, mint a király fiainak egyike. 12 Mefibósetnek pedig volt egy kisfia, akit Mikának+ hívtak, és mindazok, akik Ciba házában laktak, Mefibóset szolgái lettek. 13 Mefibóset Jeruzsálemben lakott, mert mindig a király asztalánál evett.+ Mindkét lábára sánta volt.+

10 Idővel meghalt az ammoniták+ királya, és a fia, Hánun kezdett uralkodni helyette.+ 2 Dávid akkor így szólt: „Szeretettel* fogok bánni Hánunnal, Náhás fiával, ahogy az apja is szeretettel* bánt velem.” Dávid tehát elküldte a szolgáit, hogy vigasztalják meg őt az apja elvesztése miatt. De amikor Dávid szolgái eljutottak az ammoniták földjére, 3 az ammoniták fejedelmei így szóltak urukhoz, Hánunhoz: „Azt hiszed, hogy Dávid az apádat tiszteli azzal, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Nem inkább azért küldte hozzád Dávid a szolgáit, hogy átkutassa, kikémlelje és feldúlja a várost?” 4 Hánun erre fogta Dávid szolgáit, szakállukat félig leborotválta,+ ruhájuk alsó felét levágta a fenekükig, majd elküldte őket. 5 Amikor jelentették ezt Dávidnak, ő azonnal férfiakat küldött a szolgái elé, mert nagyon megalázták őket. Ezt mondta nekik a király: „Maradjatok Jerikóban+, míg megnő a szakállatok, és azután térjetek vissza.”

6 Idővel az ammoniták látták, hogy Dávid meggyűlölte őket, ezért követeket küldtek, és felbéreltek a bét-rehobi+ szírek közül meg a cóbai+ szírek közül 20 000 gyalogost, továbbá Maáka+ királyától 1000 embert és Is-Tóbból* 12 000 embert.+ 7 Amikor Dávid meghallotta ezt, elküldte Joábot és az egész sereget, a legjobb harcosait is beleértve.+ 8 Az ammoniták pedig kivonultak, csatarendbe álltak a városkapu bejáratánál, miközben a cóbai és a rehobi szírek, meg Is-Tób* és Maáka a mezőn voltak.

9 Amikor Joáb látta, hogy elöl is, hátul is roham készülődik ellene, kiválasztott néhányat Izrael legjobb csapatai közül, és csatarendbe állította őket a szírekkel szemben.+ 10 A többi embert testvérének, Abisainak+ a parancsnoksága alá* helyezte, hogy ő az ammonitákkal+ szemben állítsa csatarendbe azokat. 11 Azután így szólt: „Ha a szírek erősebbek lesznek nálam, te siess a segítségemre. Ha azonban az ammoniták lesznek erősebbek nálad, akkor én sietek a segítségedre. 12 Erősnek és bátornak kell lennünk+ népünkért és Istenünk városaiért. Jehova pedig majd megteszi, amit jónak lát.+”

13 Akkor Joáb és az emberei előrenyomultak, hogy megütközzenek a szírekkel, azok pedig megfutamodtak előlük.+ 14 Amikor az ammoniták látták, hogy a szírek megfutamodtak, ők is menekülni kezdtek Abisai elől, és bementek a városba. Joáb ezután visszatért az ammonitáktól, és Jeruzsálembe ment.

15 Amikor a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izraeltől, összegyűltek.+ 16 Hadadézer+ ekkor elküldött a folyó*+ vidékén levő szírekért. Ők meg is érkeztek Helámba, élükön Sobákkal, Hadadézer seregének a vezérével.

17 Amikor ezt jelentették Dávidnak, ő azonnal egybegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, és eljutott Helámba. A szírek akkor csatarendbe álltak Dáviddal szemben, és harcba szálltak ellene.+ 18 De a szírek megfutamodtak Izrael elől. Dávid 700 szekérhajtót és 40 000 lovast ölt meg a szírek közül. Sobákot, a seregük vezérét is leterítette, aki ott helyben meghalt.+ 19 Mikor aztán a királyok, akik Hadadézer szolgái voltak, látták, hogy vereséget szenvedtek Izraeltől, nyomban békét kötöttek Izraellel, és az alattvalói lettek+. A szírek utána már nem mertek segíteni az ammonitáknak.

11 Az év elején,* abban az időben, amikor hadba szoktak vonulni a királyok, Dávid elküldte Joábot a szolgáival, és Izrael egész seregét, hogy pusztítsák el az ammonitákat. Megostromolták Rabbát+, Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.+

2 Egy este* Dávid fölkelt az ágyából, és a királyi ház* lapos tetején sétált. A tetőről meglátott egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony gyönyörű volt. 3 Dávid elküldött valakit, hogy kérdezősködjön az asszony felől. Ő pedig ezt mondta neki: „Betsabé+ ez, Eliám lánya,+ a hettita+ Uriás+ felesége.” 4 Dávid ezután követeket küldött, hogy elhozassa,+ és az el is ment hozzá, ő pedig lefeküdt vele+. (Az asszony éppen akkor tisztult meg a tisztátalanságából*.)+ Később aztán visszatért a házába.

5 Az asszony teherbe esett, és üzenetet küldött Dávidnak: „Terhes vagyok.” 6 Dávid erre ezt üzente Joábnak: „Küldd el hozzám a hettita Uriást!” Joáb akkor elküldte Uriást Dávidhoz. 7 Amikor Uriás megérkezett hozzá, Dávid megkérdezte, hogy jól van-e Joáb, jól vannak-e a csapatok, és jól megy-e a harc. 8 Dávid aztán így szólt Uriáshoz: „Menj le a házadba, és pihenj*.” Amikor Uriás elment a király házából, a király ajándékot* küldött utána, hogy kedveskedjen neki. 9 Uriás azonban urának összes többi szolgájával együtt a királyi ház bejáratánál aludt, és nem ment le a házába. 10 Jelentették is Dávidnak: „Uriás nem ment le a házába.” Dávid erre így szólt Uriáshoz: „Hát nem most jöttél meg egy útról? Miért nem mentél le a házadba?” 11 Uriás ezt válaszolta Dávidnak: „A láda+ és Izrael meg Júda ideiglenes hajlékokban laknak. Az uram, Joáb, és uramnak szolgái a mezőn táboroznak. Én pedig menjek be a házamba, egyek-igyak, és szeretkezzek a feleségemmel?+ Nem teszem ezt. Olyan biztos ez, mint hogy te élsz*!”

12 Dávid erre így szólt Uriáshoz: „Maradj itt ma is. Holnap majd elküldelek.” Uriás tehát Jeruzsálemben maradt aznap és másnap. 13 Dávid aztán elküldött érte, hogy jöjjön, és vele együtt egyen-igyon, majd leitatta. Ő azonban este kiment, és lefeküdt aludni urának szolgáival együtt, és nem ment le a házába. 14 Reggel aztán Dávid levelet írt Joábnak, és elküldte azt Uriással. 15 Ezt írta a levélben: „Állítsátok Uriást a frontvonalba, ahol a leghevesebb a harc. Aztán menjetek el mögüle, hogy lesújtsanak rá, és meghaljon.”+

16 Miközben Joáb ostromolta a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy erős harcosok vannak. 17 Amikor a város emberei kijöttek, és harcba szálltak Joábbal, néhányan Dávid szolgái közül elestek, és a hettita Uriás is meghalt.+ 18 Akkor Joáb értesítette Dávidot a háború minden eseményéről. 19 Így utasította a követet: „Ha beszámoltál a királynak a háború minden eseményéről, 20 és a király feldühödik, és azt mondja neked: »Minek kellett olyan közel mennetek a városhoz harcolni? Nem tudtátok, hogy lőni fognak a fal tetejéről? 21 Ki ütötte agyon Abiméleket+, Jerubbéset+ fiát? Nemde egy asszony dobott rá egy felső malomkövet a fal tetejéről, és ez okozta a halálát Tébecben? Minek kellett olyan közel mennetek a falhoz?«, akkor te így szólj: »Szolgád, a hettita Uriás is meghalt.«”

22 A követ tehát elment, és elmondta Dávidnak mindazt, amiért Joáb elküldte őt. 23 A követ ezt mondta Dávidnak: „Az embereik felülkerekedtek rajtunk, és kijöttek ellenünk a mezőre. De mi visszaszorítottuk őket egészen a városkapu bejáratáig. 24 Az íjászok lövöldöztek a szolgáidra a fal tetejéről, úgyhogy néhányan meghaltak a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Uriás is meghalt.+” 25 Dávid erre így szólt a követhez: „Ezt mondd Joábnak: »Ne gyötrődj emiatt, mert egy csatában mindig vannak áldozatok. Fokozott erővel harcolj a város ellen, és győzd le!+« Bátorítsad őt.”

26 Amikor Uriás felesége meghallotta, hogy a férje, Uriás meghalt, gyászolni kezdte a férjét. 27 Amint a gyász ideje letelt, Dávid érte küldött, és a házába vitette. Ő a felesége lett,+ és fiút szült neki. De amit Dávid tett, az egyáltalán nem tetszett* Jehovának.+

12 Jehova ezért elküldte Nátánt+ Dávidhoz. Az be is ment hozzá,+ és ezt mondta neki: „Volt két ember egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény. 2 A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,+ 3 a szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy nőstény báránykája, amelyet pénzen vett+. Gondoskodott róla, és az a fiaival együtt nőtt fel nála. Kevéske ételéből evett, a poharából ivott, és a karjaiban aludt. Olyan volt neki, mintha a lánya lett volna. 4 Idővel látogató érkezett a gazdaghoz, de ő nem akart a saját juhaiból és marháiból ételt készíteni a hozzá érkezett utazónak. Ehelyett elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el a hozzá érkezett embernek.+”

5 Dávid erre éktelen haragra gerjedt az ellen az ember ellen, és így szólt Nátánhoz: „Halált érdemel, aki ilyet tesz! Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!+ 6 Négyszeresen térítse vissza a bárányt,+ amiért ezt tette, és nem volt könyörületes.”

7 Nátán akkor így szólt Dávidhoz: „Te vagy az az ember! Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Én kentelek föl Izrael királyává,+ és én szabadítottalak meg Saul kezéből+. 8 Kész voltam neked adni urad házát,+ és karjaidba urad feleségeit,+ és neked adtam az uralmat Izrael és Júda felett+. Ha pedig ez nem lett volna elég, kész voltam még ennél sokkal többet is megtenni érted.+ 9 Miért vetetted meg Jehova szavát, azt cselekedve, ami rossz a szemében? A hettita Uriást karddal ölted meg!+ Az ammoniták kardjával öletted meg őt, majd feleségül vetted a feleségét.+ 10 Így hát sohasem távozik el a kard a házadtól,+ mert megvetettél engem azzal, hogy feleségül vetted a hettita Uriás feleségét.« 11 Ezt mondja Jehova: »Saját házadból hozok bajt rád.+ Szemed láttára veszem el feleségeidet, és adom őket más férfinak*,+ és ő fényes nappal* fekszik le a feleségeiddel+. 12 Te titokban cselekedtél,+ de én egész Izrael előtt, fényes nappal* teszem ezt.«”

13 Dávid ekkor így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem Jehova ellen.”+ Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „Jehova is megbocsátja* bűnödet.+ Nem halsz meg.+ 14 De mivel ebben a dologban rendkívül tiszteletlenül bántál Jehovával, a fiúnak, aki most született neked, meg kell halnia.”

15 Nátán ezután elment a házába.

Jehova pedig csapással sújtotta a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, és az megbetegedett. 16 Dávid könyörgött az igaz Istenhez a fiúért, és szigorú böjtre fogta magát. Bement, és az éjszakát a földön fekve töltötte.+ 17 Házának vénei odaálltak fölé, és megpróbálták felemelni a földről, de ő ellenállt, és nem akart velük enni. 18 A hetedik napon meghalt a gyermek, de Dávid szolgái nem merték megmondani neki, hogy a gyermek halott. Ezt mondták: „Amikor a gyermek még élt, szóltunk hozzá, de nem hallgatott ránk. Hát hogy mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek? Még valami rosszat tesz.”

19 Amikor Dávid észrevette, hogy a szolgái sugdolóznak, megértette, hogy a gyermek meghalt. Így szólt hát a szolgáihoz: „Meghalt a gyermek?” Ezt válaszolták: „Meg.” 20 Dávid akkor felkelt a földről. Megmosakodott, bedörzsölte magát olajjal,+ átöltözött, majd elment Jehova házába+, és leborult. Ezután hazament*, és kérte, hogy hozzanak neki ételt, majd evett. 21 A szolgái ezt kérdezték tőle: „Miért tettél így? Amikor még élt a gyermek, böjtöltél és sírtál érte, de ahogy meghalt, fölkeltél és ettél.” 22 Ő ezt válaszolta: „Amikor még élt a gyermek, böjtöltem+ és sírtam, mert azt mondtam magamban: »Ki tudja, Jehova talán kegyes lesz hozzám, és életben hagyja a gyermeket.«+ 23 Most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Talán vissza tudom őt hozni?+ Én elmegyek hozzá,+ de ő nem tér vissza hozzám.+”

24 Dávid ezután megvigasztalta a feleségét, Betsabét+. Bement hozzá, és együtt volt vele. Az asszony idővel fiút szült, és az a Salamon*+ nevet kapta. Jehova szerette a gyermeket,+ 25 és üzenetet küldött Nátán+ prófétával, hogy Jehovára való tekintettel a Jedidja* nevet adják neki.

26 Joáb pedig folytatta a harcot az ammoniták+ városa, Rabba+ ellen, és elfoglalta a királyi várost*.+ 27 Joáb követeket küldött hát Dávidhoz ezekkel a szavakkal: „Harcoltam Rabba+ ellen, és elfoglaltam a vízivárost*. 28 Most tehát gyűjtsd össze a sereg többi részét, üss tábort a várossal szemben, és foglald el! Máskülönben én teszem meg, és akkor nekem fogják tulajdonítani* a város elfoglalását.”

29 Dávid tehát összegyűjtötte az egész sereget, elment Rabbába, harcolt ellene, és elfoglalta. 30 Majd levette Malkám fejéről a koronát. Ennek súlya egy talentum* arany volt, és drágakövek voltak rajta. Ez Dávid fejére került. Emellett óriási zsákmányt+ hozott el a városból.+ 31 Elhozta az ott élő népet is, és kőfűrészelésre kényszerítette őket, éles vasszerszámokkal meg vasfejszével dolgoztatta őket, továbbá téglakészítésre fogta őket. Így tett az ammoniták minden városával. Végül Dávid és az egész sereg visszatért Jeruzsálembe.

13 Dávid fiának, Absolonnak volt egy szép húga, akit Támárnak+ hívtak, és Dávid fia, Amnon+ beleszeretett. 2 Amnon annyira gyötrődött a húga, Támár miatt, hogy belebetegedett. A lány ugyanis szűz volt, és Amnonnak lehetetlennek tűnt, hogy bármit is tegyen vele. 3 Mármost Amnonnak volt egy Jonadáb+ nevű társa, aki Dávid testvérének, Simeahnak+ volt a fia, és aki nagyon ravasz ember volt. 4 Ez így szólt hozzá: „Királynak fia, miért vagy minden reggel ilyen levert? Miért nem mondod el nekem?” Amnon erre így válaszolt: „Szerelmes vagyok Támárba, Absolon testvérem húgába.”+ 5 Jonadáb ezt mondta neki: „Feküdj az ágyadba, és tettesd magad betegnek. Amikor majd apád meglátogat, így szólj hozzá: »Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a húgom, Támár, és enni adjon nekem. Ha előttem készíti el a betegnek való ételt*, és felszolgálja nekem, akkor megeszem.«”

6 Amnon tehát lefeküdt, betegnek tettette magát, és a király el is jött meglátogatni őt. Akkor így szólt Amnon a királyhoz: „Kérlek, engedd meg, hogy idejöjjön a húgom, Támár, és előttem süssön két szív alakú süteményt, hogy felszolgálja nekem, és egyek.” 7 Dávid erre üzenetet küldött Támárnak a házba: „Kérlek, menj el testvérednek, Amnonnak a házába, és készíts neki ételt*.” 8 Támár tehát elment a testvérének, Amnonnak a házába, aki ott feküdt. Fogta Támár a tésztát, meggyúrta, süteményeket formált belőle Amnon előtt, és megsütötte azokat. 9 Majd fogta a serpenyőt, és kitette Amnon elé a süteményeket. Amnon azonban nem akart enni, hanem így szólt: „Küldjetek ki mindenkit innen!” Erre mindenki kiment.

10 Amnon most ezt mondta Támárnak: „Hozd be az ételt* a hálószobába, és szolgáld fel, hogy ehessek.” Támár tehát fogta a szív alakú süteményeket, amelyeket elkészített, és bevitte őket testvéréhez, Amnonhoz a hálószobába. 11 Amikor odavitte azokat neki, hogy egyen, Amnon megragadta őt, és ezt mondta neki: „Gyere, feküdj le velem, húgom!” 12 De az így szólt hozzá: „Ne, testvérem! Ne alázz meg engem, mert nem szabad ilyet tenni Izraelben.+ Ne kövesd el ezt a gyalázatos tettet!+ 13 Hogyan tudnék együtt élni ezzel a szégyennel? Téged pedig gyalázatos emberként fognak számontartani Izraelben. Most azért beszélj, kérlek, a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled.” 14 De ő nem akart hallgatni rá, hanem leteperte, és megalázta őt azzal, hogy megerőszakolta. 15 Amnon ezután mélységesen meggyűlölte őt. A gyűlölete nagyobb volt a szerelemnél, melyet korábban érzett iránta. Ezt mondta hát neki: „Kelj fel, és menj innen!” 16 Ő erre így szólt hozzá: „Ne, testvérem! Mert rosszabb az, hogy most elküldesz engem, mint amit az előbb tettél velem!” De ő nem akart hallgatni rá.

17 Azzal odahívta fiatal szolgáját, és ezt mondta neki: „Vidd ki innen, és zárd be az ajtót utána!” 18 (A lányon pedig egy különleges* köntös volt, mert ilyen ruhát viseltek a király szűz lányai.) Amnon szolgája tehát kivitte őt, és bezárta utána az ajtót. 19 Támár akkor hamut hintett a fejére+, megszaggatta szép köntösét, majd kezét a fejére téve elment, és jajgatva járt-kelt.

20 A testvére, Absolon+ akkor ezt kérdezte tőle: „Talán a testvéred, Amnon volt veled? Most pedig hallgass, húgom. A testvéred ő.+ Ne emészd magad ezen.” Támár ezután testvérének, Absolonnak a házában lakott, elszigetelten másoktól. 21 Amikor Dávid király hallott minderről, nagyon megharagudott.+ De nem akarta megbántani a fiát, Amnont, mert szerette őt, hiszen az elsőszülöttje volt. 22 Absolon pedig semmit sem mondott Amnonnak, se jót, se rosszat. Ugyanis gyűlölte Amnont,+ amiért az megalázta Támárt, a húgát.+

23 Két teljes év múlva Absolon juhnyírói Baál-Hácorban voltak, Efraim+ közelében, és Absolon meghívta a király összes fiát+. 24 Bement a királyhoz, és ezt mondta: „Szolgádnál most juhnyírók vannak. Jöjjön el, kérem, a király és a szolgái velem!” 25 A király azonban ezt mondta Absolonnak: „Nem, fiam! Ha mindannyian elmegyünk, még a terhedre leszünk.” Az unszolása ellenére sem akart elmenni, hanem megáldotta őt. 26 Absolon akkor így szólt: „Ha te nem, akkor hadd jöjjön velünk, kérlek, a testvérem, Amnon.”+ A király erre ezt mondta neki: „Miért kellene veled mennie?” 27 De Absolon unszolta őt, így aztán elküldte vele Amnont és a király valamennyi fiát.

28 Absolon akkor utasította a szolgáit: „Figyeljetek, és amikor Amnon vidám lesz a bortól, és én azt mondom nektek: »Sújtsatok le Amnonra!«, akkor öljétek meg. Ne féljetek, hiszen én parancsolom ezt nektek! Legyetek erősek és bátrak!” 29 Absolon szolgái pontosan úgy cselekedtek Amnonnal, ahogy Absolon parancsolta. Erre a király többi fia mind fölkelt, felült az öszvérére, és elmenekült. 30 Míg ők úton voltak, Dávid hírt kapott: „Absolon megölte a király minden fiát, és egyikük sem maradt életben.” 31 A király erre fölkelt, megszaggatta a ruháit, lefeküdt a földre, és a szolgái is mind megszaggatott ruhában álltak mellette.

32 De Jonadáb+, Dávid testvérének, Simeahnak+ a fia ezt mondta: „Ne gondolja az én uram, hogy a király minden fiát megölték, mert csak Amnon halt meg.+ Ez Absolon parancsára történt, aki már akkor elhatározta ezt,+ amikor Amnon megalázta a húgát,+ Támárt+. 33 Most tehát ne törődjön* uram, királyom azzal, amit mondanak, hogy »a király minden fia meghalt«, mert csak Amnon halt meg.”

34 Közben Absolon elmenekült.+ Később az őrálló felnézett, és látta, hogy sokan jönnek az út felől a hegyoldalnál. 35 Akkor Jonadáb+ így szólt a királyhoz: „Ott jönnek a király fiai! Úgy történt, ahogy a szolgád mondta.” 36 Alig fejezte be a szavait, a király fiai bejöttek, és hangosan sírtak. A király is, és az összes szolgája is keservesen sírt. 37 Absolon azonban elmenekült, és Talmaihoz+, Ammihud fiához, Gesúr királyához ment. Dávid sok napon át gyászolta a fiát. 38 Miután Absolon elmenekült Gesúrba+, három évig maradt ott.

39 Idővel Dávid király már vágyott rá, hogy elmenjen Absolonhoz, mert belenyugodott* Amnon halálába.

14 Joáb, Céruja+ fia pedig megtudta, hogy a király szíve vágyakozik Absolon után+. 2 Így aztán Joáb elküldött Tékoába+, és hozatott onnan egy okos asszonyt. Ezt mondta neki: „Tégy úgy, kérlek, mint aki gyászol, és vegyél fel gyászruhát. Ne dörzsöld be magad olajjal.+ Viselkedj úgy, mint egy olyan asszony, aki már hosszú ideje gyászol. 3 Aztán menj, és a következőt mondd a királynak.” Akkor Joáb elmondta neki, hogy mit mondjon*.

4 A tékoai asszony be is ment a királyhoz, arccal a földre borult, és így szólt: „Segíts nekem, ó, király!” 5 A király ezt mondta neki: „Mi a panaszod?” Erre ő így szólt: „Ó, jaj, özvegyasszony vagyok én, a férjem halott. 6 A te szolgálólányodnak két fia volt. Összeverekedtek a mezőn, de nem volt ott senki, hogy szétválassza őket. Az egyik aztán leütötte és megölte a másikat. 7 Aztán az egész család rátámadt a te szolgálólányodra, és ezt hajtogatja: »Add ki azt, aki leütötte a testvérét, hogy megöljük őt a testvéréért*,+ még ha ez azt jelenti is, hogy nem marad örökös!« Meg fogják ölni a fiamat, az utolsó reménységemet, aki megmaradt nekem, hogy ne maradjon fenn férjemnek a neve, és utódja* se legyen a földön.”

8 A király erre így szólt az asszonyhoz: „Menj haza, én pedig intézkedni fogok az ügyedben.” 9 A tékoai asszony akkor ezt mondta a királynak: „Ó, uram, királyom, a bűn terhe rám és apám háznépére nehezedjen, de a király és az ő trónja ártatlan.” 10 A király erre így szólt: „Ha valaki még ezek után is mond neked valamit, hozd csak elém, és soha többé nem fog bántani!” 11 De ő ezt mondta: „Kérem, ne feledkezzen meg a király Jehováról, a te Istenedről, hogy ne pusztítson a vérbosszuló+, és meg ne ölje a fiamat.” Erre a király így szólt: „A fiadnak egyetlen hajszála sem görbül meg. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!+” 12 Az asszony akkor ezt mondta: „Hadd szóljon egy szót, kérlek, a te szolgálólányod az én uramhoz, a királyhoz.” Erre ő így szólt: „Beszélj!”

13 Az asszony ezt mondta: „Miért gondoltad, hogy valami ehhez hasonlót teszel Isten népe+ ellen? Amikor így szól a király, vétkessé teszi magát, hiszen a saját számkivetett fiát nem hozatja vissza+. 14 Biztosan meghalunk, és olyanok leszünk, mint a földre öntött víz, amelyet nem lehet összegyűjteni. De Isten nem vesz el életet*, inkább keresi a módját, hogy a számkivetett ne maradjon előtte mindig számkivetett. 15 Azért jöttem, hogy elmondjam ezt uramnak, a királynak, mert megfélemlített engem a nép. Ezért ezt mondta magában a te szolgálólányod: »Hadd beszéljek a királlyal! Talán teljesíteni fogja rabszolgájának kérését a király. 16 Bárcsak odafigyelne a király, és megszabadítaná rabszolgáját annak kezéből, aki teljesen meg akar fosztani engem és egyetlen fiamat az Istentől kapott örökségtől!+« 17 Aztán ezt mondta a te szolgálólányod: »Bárcsak megnyugtatna uram, királyom szava!« Mert olyan az én uram, a király, mint az igaz Isten angyala, hiszen meg tudja különböztetni, mi a jó, és mi a rossz. Legyen veled Jehova, a te Istened!”

18 A király ekkor ezt mondta az asszonynak: „Kérdezek tőled valamit, de kérlek, ne titkolj el semmit.” Az asszony így válaszolt: „Beszéljen, kérem, uram, a király!” 19 A király akkor ezt kérdezte: „Nem Joáb utasított téged erre?”+ Az asszony így válaszolt: „Ó, uram, királyom, olyan biztos, mint hogy élsz*, hogy pontosan úgy van*, ahogy uram, a király mondja. Mert Joáb, a te szolgád utasított engem, és ő mondta el, hogy mit mondjon a te szolgálólányod. 20 Azért tette ezt a szolgád, Joáb, hogy más fordulatot adjon a dolognak, de az én uram olyan bölcs, mint az igaz Isten angyala, és mindent tud, ami az országban történik.”

21 A király ezután így szólt Joábhoz: „Rendben, megteszem ezt.+ Menj, és hozd vissza az ifjú Absolont!”+ 22 Joáb erre arccal a földre borult, és dicsérte a királyt. Ezt mondta: „Ma már tudja a te szolgád, hogy jóindulattal vagy irántam, ó, uram, királyom, mert teljesítette szolgája kérését a király.” 23 Joáb ezután fölkelt, elment Gesúrba+, és elhozta Absolont Jeruzsálembe. 24 A király azonban így szólt: „Térjen vissza a maga házába, de nem jöhet a színem elé.” Absolon tehát visszatért a házába, és nem ment a király színe elé.

25 Mármost egész Izraelben nem volt még egy olyan férfi, akit annyira jóképűnek tartottak volna, mint Absolont. Tetőtől talpig hibátlan volt. 26 Amikor levágatta a haját – márpedig minden év végén le kellett vágatnia, mivel olyan nehéz volt –, a haja 200 sekelt* nyomott a királyi kősúly* szerint. 27 Absolonnak három fia született,+ és egy lánya, akit Támárnak hívtak. Támár gyönyörű nő volt.

28 Absolon már két teljes éve lakott Jeruzsálemben, de nem ment a király színe elé.+ 29 Absolon magához hívta hát Joábot, hogy elküldje a királyhoz, de Joáb nem akart eljönni. Majd másodszor is elküldött érte, de az továbbra sem akart eljönni. 30 Végül így szólt a szolgáihoz: „Joáb földje az enyém mellett van, és árpa van rajta. Menjetek, gyújtsátok fel!” Absolon szolgái tehát felgyújtották azt. 31 Joáb erre fogta magát, elment Absolon házába, és így szólt hozzá: „Miért gyújtották fel a szolgáid a földemet?” 32 Absolon ezt válaszolta Joábnak: „Ezt üzentem neked: »Gyere, hadd küldjelek el a királyhoz, hogy megkérdezd tőle, miért kellett eljönnöm Gesúrból.+ Jobb lett volna, ha ott maradok. Most azért hadd menjek a király színe elé, és ha van valami vétkem, hát öljön meg!«”

33 Joáb be is ment a királyhoz, és mindezeket elmondta neki. Erre ő hívatta Absolont, az pedig bement a királyhoz, és arccal a földre borult előtte. A király ezután megcsókolta Absolont.+

15 Mindezek után Absolon szerzett magának egy szekeret, és lovakat is, meg 50 embert, hogy előtte fussanak.+ 2 Kora reggel Absolon fölkelt, és kiállt a városkapuhoz+ vivő út mellé. Ha valakinek peres ügye volt, amivel a királyhoz tartott, hogy az ítélkezzen,+ akkor Absolon odahívta őt, majd ezt kérdezte: „Melyik városból való vagy?”, az pedig így szólt: „Izrael egyik törzséből való a te szolgád.” 3 Absolon akkor ezt mondta neki: „Nézd, igazad van, és jogos, amit követelsz, csakhogy a király részéről senki sincs, aki meghallgatna.” 4 Majd így szólt: „Bárcsak engem neveznének ki bírónak az országban! Akkor mindenki hozzám jöhetne, akinek peres ügye van, vagy olyasmi, amiben ítélkezni kell, és én biztosan igazságot szolgáltatnék neki.”

5 Sőt, amikor odament valaki, hogy meghajoljon előtte, Absolon kinyújtotta a kezét, magához húzta őt, és megcsókolta*.+ 6 Így járt el Absolon minden izraelitával, aki a királyhoz ment, hogy az ítélkezzen. Ezzel Absolon ravaszul megnyerte Izrael embereinek a támogatását*.+

7 Négy* év múlva Absolon így szólt a királyhoz: „Hadd menjek el, kérlek, Hebronba,+ hogy teljesítsem Jehovának tett fogadalmamat. 8 Mert ezt az ünnepélyes fogadalmat+ tette a te szolgád, amikor Gesúrban+, Szíriában laktam: »Ha Jehova visszavisz engem Jeruzsálembe, akkor áldozatot fogok felajánlani* Jehovának.«” 9 A király erre ezt mondta neki: „Menj békével!” Ő tehát útnak indult, és elment Hebronba.

10 Absolon ekkor kémeket küldött Izrael minden törzséhez ezekkel a szavakkal: „Mihelyt meghalljátok a kürtszót, jelentsétek be: »Király lett Absolon Hebronban+!«” 11 Absolonnal pedig 200 ember ment el Jeruzsálemből. Meghívták őket, és ők gyanútlanul elmentek, semmiről sem tudva. 12 Amikor Absolon felajánlotta az áldozatokat, magához hívatta a gilói Ahitófelt+, Dávid tanácsadóját+ a városából, Gilóból+. Az összeesküvés pedig egyre nagyobb tért hódított, és egyre többen támogatták Absolont.+

13 Idővel hírvivő érkezett Dávidhoz, és jelentette: „Izrael emberei Absolon oldalára álltak.” 14 Dávid rögtön így szólt minden szolgájához, akik vele voltak Jeruzsálemben: „Gyertek, fussunk,+ különben egyikünk sem menekül meg Absolontól! Igyekezzetek, nehogy utolérjen bennünket, pusztulást hozzon ránk, és kardélre hányja a várost!+” 15 A király szolgái ezt válaszolták a királynak: „Bárhogyan dönt is urunk, a király, szolgáid készek megtenni azt!”+ 16 Erre elindult a király, és egész háznépe követte őt. De otthagyott tíz másodfeleséget+, hogy gondját viseljék a háznak*. 17 Továbbment a király, és vele az egész nép, és Bét-Merhaknál megálltak.

18 És minden szolgája, aki vele tartott*, továbbá a kereteusok, a peleteusok,+ és a gátiak+, vagyis 600 ember, aki követte őt Gátból+, elvonultak a király előtt, és ő megszemlélte őket. 19 Akkor így szólt a király a gáti Ittaihoz+: „Miért jönnél te is velünk? Menj vissza, maradj az új királynál, hiszen más országból való vagy, ráadásul száműztek a helyedről. 20 Csak tegnap jöttél, és már ma elvigyelek vándorolni magunkkal, hogy te is velem tarts, amikor mennem kell, és elkísérj, bárhová menjek is? Térj vissza, és vidd magaddal a testvéreidet, és bánjon veled Jehova odaadó szeretettel és hűséggel+!” 21 Ittai azonban így felelt a királynak: „Bárhol lesz is uram, királyom, ott lesz a te szolgád is, még ha meg kell is halnom. Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, és él az én uram, a király!”+ 22 Dávid erre így szólt Ittaihoz+: „Menj, és vonulj át!” Átvonult hát a gáti Ittai minden emberével és a gyermekekkel a völgyön.

23 Miközben ezek az emberek átvonultak a völgyön, Jeruzsálemben és környékén mindenki hangosan sírt, a király pedig ott állt a Kidron völgyénél+. Az egész nép átvonult, és rátért a pusztába vezető útra. 24 Ott volt Cádók+ is, és vele minden lévita+, akik az igaz Isten szövetségének ládáját+ hordozták+. Akkor letették az igaz Isten ládáját, és Abjátár+ is ott volt, míg az egész nép ki nem vonult a városból, és át nem kelt a völgyön. 25 A király pedig így szólt Cádókhoz: „Vidd vissza az igaz Isten ládáját a városba.+ Ha Jehova kegyes lesz hozzám, akkor visszahoz engem, és engedi, hogy meglássam azt és annak hajlékát.+ 26 Ha viszont azt mondaná: »Nem lelem benned örömem«, akkor tegye velem azt, amit jónak lát.” 27 A király ezt mondta Cádók papnak: „Látó+ vagy, igaz? Térj csak vissza a városba békével, és vidd magaddal a két fiatokat is: a te fiadat, Ahimaácot, és Abjátár fiát, Jonatánt+. 28 Én pedig a puszta gázlóinál leszek addig, míg üzenet nem jön tőletek.+” 29 Így hát Cádók és Abjátár visszavitték az igaz Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott is maradtak.

30 Miközben Dávid az Olajfák hegyére*+ ment fel, sírt. A feje be volt fedve, és mezítláb ment. A vele levők is mind befedték a fejüket, és sírtak menet közben. 31 Akkor ilyen hírt kapott Dávid: „Ahitófel is azok között van, akik összeesküvést szőttek+ Absolonnal+.” Dávid erre ezt mondta: „Ó, Jehova!+ Kérlek, segíts, hogy Ahitófel tanácsát ostobaságnak tekintsék!+”

32 Amikor Dávid feljutott a hegytetőre, ahol szokás volt Isten előtt meghajolni, odajött hozzá az arkita+ Húsai+, megszaggatott köntösben és porral hintett fejjel. 33 Dávid azonban így szólt hozzá: „Ha átjönnél velem, csak terhemre lennél. 34 De ha visszatérsz a városba, és azt mondod Absolonnak: »Szolgád vagyok, ó, király! Korábban apád szolgája voltam, de most már a te szolgád vagyok«,+ akkor segíthetsz nekem, és meghiúsíthatod Ahitófel tervét+. 35 Nemde ott vannak veled a papok, Cádók és Abjátár? Mindazt, amit a király házából hallasz, mondd el a papoknak, Cádóknak és Abjátárnak.+ 36 Ott van velük a két fiuk is: Ahimaác,+ Cádók fia, és Jonatán,+ Abjátár fia. Velük üzenjetek meg nekem mindent, amit hallotok.” 37 Elment tehát Húsai, Dávid barátja*+ a városba, miközben Absolon bevonult Jeruzsálembe.

16 Amikor Dávid egy kissé túljutott a hegy tetején+, szembejött vele Ciba+, Mefibóset+ szolgája két fölnyergelt szamárral. 200 kenyér, 100 mazsolalepény, és 100 lepény volt rajtuk, mely nyári gyümölcsből* készült, továbbá egy nagy korsó bor.+ 2 A király ekkor így szólt Cibához: „Miért hoztad ezeket?” Ciba ezt felelte: „A szamarak a király háznépe számára vannak, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a nyári gyümölcs az embereidnek, hogy egyenek, a bor pedig azoknak, akik kimerültek a pusztában, hogy igyanak.”+ 3 A király ekkor így szólt: „És hol van uradnak fia*+?” Ciba erre ezt mondta a királynak: „Jeruzsálemben van, mert azt mondta: »Izrael népe ma visszaadja nekem apám királyi uralmát.«”+ 4 A király akkor így szólt Cibához: „A tiéd mindaz, ami Mefibóseté.”+ Ciba erre ezt válaszolta: „Meghajlok előtted. Bárcsak elnyerném a jóindulatodat, uram, királyom!”+

5 Amikor Dávid király eljutott Bahurimig, kijött onnan egy ember, aki Saul házának családjából való volt, név szerint Simei+, Gera fia. Miközben jött, szitkozódott+. 6 Köveket hajigált Dávidra és összes szolgájára, valamint minden emberére és kiemelkedő harcosára, akik a király jobbján és balján voltak. 7 Simei így szitkozódott: „Menj innen, menj innen te semmirekellő, akinek annyi vér tapad a kezéhez! 8 Jehova megfizetett neked, mert megölted Saul házát, és elvetted tőle a királyságot. Ezért Jehova a fiadnak, Absolonnak adja a királyságot. Most aztán bajban vagy, mert vér tapad a kezedhez!+”

9 Abisai, Céruja+ fia akkor így szólt a királyhoz: „Mit szidalmazza ez a holt eb+ uramat, a királyt?+ Kérlek, hadd menjek oda, hogy a fejét vegyem.+” 10 A király azonban ezt mondta: „Ne törődjetek vele, Céruja fiai+! Hadd szidalmazzon csak,+ hisz Jehova mondta neki+: »Szórj szitkot Dávidra!« Ki mondhatná hát: »Miért teszed ezt?«” 11 Dávid akkor így szólt Abisaihoz és minden szolgájához: „Ha a saját fiam, aki tőlem származik, az életemre* tör,+ akkor mennyivel inkább egy benjáminita+! Hagyjátok, hadd szitkozódjon, mert Jehova mondta ezt neki. 12 Jehova talán meglátja nyomorúságomat,+ és Jehova jóval jutalmaz meg a mai napon rám szórt szitkok helyett+.” 13 Dávid és az emberei tehát továbbmentek az úton, Simei pedig a hegy oldalán, velük egy vonalban haladt, és közben szitkozódott,+ köveket hajigált, és csak úgy szórta a port.

14 Végül a király és a vele levő egész nép kimerülten megérkeztek, majd kipihenték magukat.

15 Időközben Absolon és az emberei megérkeztek Jeruzsálembe, és Ahitófel+ is velük volt. 16 Amikor aztán az arkita+ Húsai+, Dávid barátja* bement Absolonhoz, ezt mondta neki: „Éljen sokáig a király!+ Éljen sokáig a király!” 17 Absolon erre így szólt Húsaihoz: „Hát így szereted* te a barátodat? Miért nem tartottál vele?” 18 Húsai erre ezt mondta Absolonnak: „Nem. Én annak az oldalán állok, akit Jehova, ezek az emberek és a többi izraelita választott. Én vele tartok. 19 És megint csak azt mondom: Kit szolgáljak? Hát nem a fiát? Ahogy szolgáltam apádat, úgy téged is szolgállak.+”

20 Absolon később így szólt Ahitófelhez: „Adj tanácsot!+ Mit tegyünk?” 21 Ahitófel erre ezt mondta Absolonnak: „Feküdj le apád másodfeleségeivel,+ akiket itt hagyott, hogy gondját viseljék a háznak*.+ Akkor egész Izrael meghallja majd, hogy magadra haragítottad az apádat, és így megerősödnek azok, akik támogatnak téged.” 22 Így hát sátrat állítottak fel Absolonnak a tetőn+, és Absolon lefeküdt apja másodfeleségeivel+ egész Izrael szeme láttára+.

23 Azokban a napokban úgy tekintettek Ahitófel+ tanácsára, mint az igaz Isten szavára*. Dávid is, és Absolon is így tekintett Ahitófel minden tanácsára.

17 Ahitófel aztán így szólt Absolonhoz: „Hadd válasszak ki, kérlek, 12 000 embert. Aztán elindulok, és még az éjjel üldözőbe veszem Dávidot. 2 Rárontok, amikor fáradt és erőtlen*,+ hogy rémületbe essen. Menekülni fog mindenki, aki vele van, én pedig csak a királyt ölöm meg.+ 3 Aztán visszahozom hozzád az egész népet. A visszatérésük attól függ, hogy mi történik azzal az emberrel, akit keresel. Akkor majd az egész nép békére lel.” 4 Ez a javaslat pedig nagyon tetszett Absolonnak és Izrael minden vénjének.

5 Absolon mégis ezt mondta: „Hívd ide, kérlek, az arkita Húsait+ is. Hallgassuk meg, hogy ő mit mond.” 6 Húsai tehát bement Absolonhoz, Absolon pedig így szólt hozzá: „Ezt tanácsolta Ahitófel. Hallgassunk rá? Ha nem, akkor mondd meg!” 7 Húsai erre ezt mondta Absolonnak: „Ahitófel ezúttal nem jó tanácsot adott!”+

8 Húsai így folytatta: „Jól tudod, hogy apád és az emberei erősek,+ és el vannak keseredve*, akárcsak egy anyamedve, amely elvesztette bocsait a mezőn+. Emellett apád katona+, és nem éjszakázik együtt az embereivel. 9 Jelen pillanatban egy barlangban* vagy valahol máshol rejtőzik.+ És ha ő támad először, akkor azok, akik meghallják, ezt mondják majd: »Vereséget szenvedett az Absolonnal tartó nép!« 10 Még azok az emberek is, akik olyan bátrak, mint az oroszlán,*+ biztosan elbátortalanodnak. Mert egész Izrael tudja, hogy a te apád erős ember,+ és a vele levő emberek is bátrak. 11 Én a következőt tanácsolom: Gyűljön hozzád egész Izrael Dántól Beér-Sebáig+, oly nagy számban, mint a tengernél a homokszemek,+ és te vezesd őket a harcba. 12 Aztán rátámadunk, bárhol legyen is, és ellepjük azt a területet, mint ahogy a harmat ellepi a földet. És egyikük sem marad életben; sem ő, sem a vele levő emberek. 13 Ha pedig visszavonul valamelyik városba, akkor egész Izraellel elmegyünk, és elpusztítjuk azt a várost. Kötelekkel levonszoljuk a völgybe, míg végül egyetlen kavics sem marad belőle.”

14 Erre Absolon és Izrael valamennyi embere ezt mondta: „Jobb az arkita Húsai tanácsa,+ mint Ahitófelé.” Jehova ugyanis elhatározta*, hogy meghiúsítja Ahitófel jól kigondolt tervét,+ hogy pusztulást hozzon Jehova Absolonra+.

15 Húsai később így szólt Cádókhoz és Abjátárhoz+, a papokhoz: „Ezt tanácsolta Ahitófel Absolonnak és Izrael véneinek, és ezt tanácsoltam jómagam. 16 Most tehát gyorsan üzenjetek Dávidnak, és figyelmeztessétek: »Ne maradj a puszta gázlóinál* ma éjjel, hanem inkább kelj át, különben megölik* a királyt és a vele levő egész népet+.«”

17 Jonatán+ és Ahimaác+ a városon kívül, az Én-Rógelnél+ maradtak, hogy ne lássa meg őket senki. Így aztán egy szolgálólány elment, és elmondott nekik mindent, ők pedig elsiettek, hogy beszámoljanak erről Dávid királynak. 18 Egy ifjú azonban meglátta őket, és szólt Absolonnak. Ezért hát ők ketten gyorsan elmentek, és Bahurimban+ betértek egy ember házába, akinek az udvarán volt egy kút. Leereszkedtek abba, 19 a férfi felesége pedig befedte egy takaróval a kút tetejét, és beterítette darált gabonával. És senki sem vett észre semmit. 20 Absolon szolgái pedig odamentek az asszonyhoz a házba, és megkérdezték: „Hol van Ahimaác és Jonatán?” Az asszony így felelt nekik: „Továbbmentek innen a folyóhoz.”+ Akkor folytatták a keresést, de nem találták meg őket, így hát visszatértek Jeruzsálembe.

21 Miután a férfiak elmentek, ezek feljöttek a kútból, majd mentek, és beszámoltak Dávid királynak. Ezt mondták neki: „Menjetek, és gyorsan keljetek át a folyón, mert Ahitófel ezt tervelte ki ellenetek.”+ 22 Dávid és a vele levő egész nép erre tüstént elindult, és átkelt a Jordánon. Mire a reggel felvirradt, mindenki átjutott a Jordán túlsó partjára.

23 Amikor Ahitófel látta, hogy nem fogadták meg a tanácsát, felnyergelt egy szamarat, és elment a házába, a városába+. Utasításokat adott a háznépének,+ aztán felakasztotta* magát+. Így hát meghalt, és eltemették ősapái sírjába.

24 Időközben Dávid Mahanaimba+ ment, Absolon pedig átkelt a Jordánon Izrael embereivel. 25 Absolon Amasát+ nevezte ki Joáb+ helyett a sereg vezérének. Amasa egy olyan ember fia volt, akit úgy hívtak, hogy Itra, az izraelita. Itra lefeküdt Abigaillal+, Náhás lányával, Cérujának, Joáb anyjának a testvérével. 26 Izrael meg Absolon Gileád+ földjén táborozott.

27 Amint Dávid Mahanaimba érkezett, Sóbi, az ammoniták városából, Rabbából+ való Náhás fia, és a Lo-Debárból való Mákir+, Ammiél fia, továbbá a Rógelimból való gileádi Barzillai+ 28 hoztak fekhelyeket, tálakat, agyagedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, lóbabot, lencsét, pirított gabonát, 29 mézet, vajat, juhokat és tehéntúrót*. Mindezt Dávidnak és a vele levő népnek hozták, hogy legyen mit enniük,+ mert ezt mondták: „Éhes, fáradt és szomjas a nép a pusztában.”+

18 Dávid akkor megszámolta a vele levő férfiakat, és ezredparancsnokokat meg századparancsnokokat nevezett ki föléjük.+ 2 Aztán a férfiak egyharmadát Joáb+ parancsnoksága* alá, egyharmadát Abisainak+, Céruja+ fiának, Joáb testvérének a parancsnoksága alá, egyharmadát pedig a gáti Ittai+ parancsnoksága alá helyezte. A király akkor így szólt a férfiakhoz: „Én is kivonulok veletek.” 3 Ők azonban ezt mondták: „Ne vonulj ki,+ mert még ha mi elmenekülünk is, nem számít nekik*; és még ha az embereink fele meghal is, nem számít nekik. De te annyit érsz, mint 10 000 közülünk.+ Ezért jobb volna, ha a városból küldenél segítséget nekünk.” 4 A király ezt mondta nekik: „Azt teszem, amit jónak láttok.” Megállt tehát a városkapu mellett, és a férfiak kivonultak százasával és ezresével. 5 A király akkor megparancsolta Joábnak, Abisainak és Ittainak: „A kedvemért bánjatok kíméletesen a fiammal, Absolonnal.”+ Az összes férfi hallotta, amikor a király parancsot adott minden vezérének Absolonra nézve.

6 A férfiak tehát kivonultak a mezőre Izrael ellen, és Efraim erdejében+ került sor az ütközetre. 7 Izrael népe+ vereséget szenvedett Dávid szolgáitól,+ és nagy öldöklés volt azon a napon: 20 000 ember veszett oda. 8 A harc az egész vidékre kiterjedt. És többen voltak azok, akik az erdőben rájuk leselkedő veszélyek miatt haltak meg, mint azok, akik kard által haltak meg azon a napon.

9 Absolon végül szembe találta magát Dávid szolgáival. Öszvéren menekült, és amikor az öszvér egy nagy fa sűrű ágai alá jutott, Absolon haja beleakadt a nagy fa ágaiba, és ő ott lógott a levegőben*, miután az öszvér elment alóla. 10 Akkor észrevette őt valaki, és szólt Joábnak+: „Láttam, hogy Absolon egy nagy fán függ.” 11 Joáb erre ezt felelte a férfinak, aki szólt neki: „Hát ha láttad, miért nem ölted meg ott helyben? Akkor most örömmel adtam volna neked 10 ezüstöt és egy övet.” 12 A férfi azonban ezt mondta Joábnak: „Még ha 1000 ezüst ütné is a markomat, akkor sem emelnék kezet a király fiára. Mert a fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisainak és Ittainak: »Ügyeljetek arra, hogy senki se bántsa a fiamat, Absolont!«+ 13 Ha engedetlen lettem volna, és elvettem volna az életét,* az nem maradt volna rejtve a király előtt, és te nem védtél volna meg.” 14 Joáb erre így szólt: „Mit vesztegessem itt rád az időmet?” Azzal fogott három nyilat*, odament Absolonhoz, és beledöfte őket a szívébe, még amikor élt a nagy fa ágai között. 15 Akkor odajött Joáb tíz fegyverhordozója, lesújtottak Absolonra, és megölték+. 16 Joáb ekkor megfújta a kürtöt, és a férfiak visszatértek Izrael üldözéséből; Joáb ezzel megállította a népet. 17 Fogták Absolont, bedobták az erdőben egy nagy verembe, és egy nagy rakás követ hordtak rá+. És egész Izrael elmenekült a maga otthonába.

18 Mármost Absolon, amikor még élt, állíttatott magának egy oszlopot a Király völgyében+, mert ezt mondta: „Nincsen fiam, aki fenntartaná a nevemet.”+ Így hát magáról nevezte el az oszlopot, és ezt mind a mai napig Absolon-emlékműnek hívják.

19 Ahimaác,+ Cádók fia pedig így szólt: „Kérlek, hadd fussak el, hogy hírt vigyek a királynak, mert Jehova igazságot szolgáltatott+ neki azzal, hogy megszabadította őt az ellenségeitől.” 20 De Joáb ezt mondta neki: „Szó sem lehet róla! Máskor vihetsz neki hírt, de ma nem, mert a király fia halt meg.”+ 21 Joáb akkor így szólt egy kusitához+: „Menj, jelentsd a királynak, amit láttál!” A kusita erre meghajolt Joáb előtt, és elfutott. 22 Ahimaác, Cádók fia ekkor megint így szólt Joábhoz: „Bárhogy legyen is, kérlek, hadd fussak el én is a kusita után!” Joáb azonban ezt mondta: „Miért futnál, fiam, mikor nincs olyan hír, amit te mondhatnál el?” 23 Ő mégis így szólt: „Bárhogy legyen is, hadd fussak!” Erre Joáb ezt mondta neki: „Hát fuss!” Ahimaác pedig elfutott a Jordán-környéken át vezető úton, és végül megelőzte a kusitát.

24 Dávid éppen a két városkapu+ között üldögélt. Az őrszem+ felment a falban levő kapu tetejére, körbenézett, és látta, hogy egy ember egyedül fut. 25 Az őrszem akkor felkiáltott, és szólt a királynak. A király erre ezt mondta: „Ha egyedül van, híreket hoz.” Ahogy pedig az egyre közelebb ért, 26 az őrszem észrevette, hogy egy másik ember is fut. Odaszólt hát a kapuőrnek: „Nézd csak, egy másik ember! Ez is egyedül fut.” A király erre így szólt: „Az is hírt hoz.” 27 Az őrszem ezt mondta: „Úgy látom, az első úgy fut, ahogy Cádók fia, Ahimaác+.” A király erre így szólt: „Ő jó ember, és jó hírt hoz.” 28 Ahimaác aztán így kiáltott a királynak: „Minden rendben!” Arcra borult a király előtt, majd ezt mondta: „Dicsőség Jehovának,+ a te Istenednek, aki kiszolgáltatta az én uramnak, a királynak azokat az embereket, akik fellázadtak* ellened!”

29 A király azonban így szólt: „Minden rendben van a fiammal, Absolonnal?” Ahimaác erre ezt mondta: „Láttam a nagy zűrzavart, amikor Joáb elküldte a király szolgáját és engem*, de nem tudtam, mi az.”+ 30 A király erre így szólt: „Lépj odébb, és állj meg itt.” Akkor odébb lépett, és ott megállt.

31 Aztán megérkezett a kusita,+ és ezt mondta: „Ezt a hírt hoztam, uramnak, a királynak: Jehova ma igazságot szolgáltatott neked azzal, hogy megszabadított azoktól, akik fellázadtak ellened.+” 32 De a király ezt kérdezte a kusitától: „Minden rendben van a fiammal, Absolonnal?” A kusita így szólt: „Úgy járjon uramnak, a királynak minden ellensége, és mindazok, akik fellázadtak ellened, hogy ártsanak neked, mint az az ifjú!”+

33 A király erre megrendült, fölment a kapubejáró feletti tetőszobába, sírt, és miközben ment, ezt mondogatta: „Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absolon fiam, fiam!”+

19 Jelentették Joábnak: „A király sír, és gyászolja Absolont.”+ 2 Az aznap aratott győzelem* örömét gyász váltotta fel az egész nép körében, mert hallották, hogy a király bánkódik a fia miatt. 3 És a nép csendben tért vissza azon a napon a városba+, mint akik szégyenkeznek amiatt, hogy megfutamodtak a csatában. 4 A király betakarta az arcát, és ezt kiáltozta: „Fiam, Absolon! Absolon fiam, fiam!”+

5 Aztán Joáb bement a házba a királyhoz, és ezt mondta: „Szégyent hoztál ma minden szolgádra, akik ma megmentették az életedet*, a fiaid,+ a lányaid,+ a feleségeid és a másodfeleségeid+ életét*. 6 Szereted a gyűlölőidet, és gyűlölöd azokat, akik szeretnek. Mert ma egyértelművé tetted, hogy a vezéreid és a szolgáid semmit sem jelentenek neked. Biztos vagyok benne, hogy ha csak Absolon élne ma, és mi, a többiek mind halottak lennénk, az nem bántana. 7 Most tehát kelj föl, menj ki, és nyugtasd meg* a szolgáidat, mert Jehovára esküszöm, hogy ha nem mész ki, egyetlen ember sem marad veled az éjjel. Ez pedig rosszabb lesz számodra, mint mindaz a baj, ami fiatalságodtól fogva mostanáig ért.” 8 Így hát a király fölkelt, leült a városkapuban, és ezt elmondták az egész népnek: „A király ott ül a kapuban.” Erre az egész nép a király elé ment.

Az összes legyőzött izraelita pedig elmenekült az otthonába.+ 9 És Izrael minden törzsében ezen vitatkoztak: „A király szabadított meg bennünket az ellenségeinktől,+ és ő mentett meg minket a filiszteusoktól, most viszont elmenekült az országból Absolon miatt+. 10 Absolon, akit királyunkká tettünk*,+ meghalt a csatában+. Most tehát miért nem tesztek semmit, hogy visszahozzátok a királyt?”

11 Dávid király ezt az üzenetet küldte a papoknak, Cádóknak+ és Abjátárnak+: „Beszéljetek Júda véneivel+, és ezt mondjátok nekik: »Miért késlekednétek azzal, hogy visszahozzátok a királyt a palotájába? Hiszen arról értesült a király a házában, hogy egész Izrael vissza akarja vinni őt. 12 Testvéreim és vér szerinti rokonaim* vagytok. Akkor miért késlekednétek, hogy visszahozzátok a királyt?« 13 Amasának+ pedig ezt mondjátok: »Nemde vér szerinti rokonom vagy? Mérjen rám súlyos büntetést Isten,* ha mostantól nem te leszel a hadvezérem Joáb+ helyett.«”

14 Így aztán Dávid meggyőzte* Júda minden emberét. Meg is üzenték a királynak: „Gyere vissza valamennyi szolgáddal együtt.”

15 A király tehát elindult visszafelé, és eljutott a Jordánig. Júda népe pedig elment Gilgálba+ a király elé, hogy átvezesse a királyt a Jordánon. 16 Akkor a benjáminita Simei+, Gera fia, aki Bahurimból való volt, sietve lement Júda embereivel Dávid király elé, 17 és vele 1000 ember Benjáminból. Ciba,+ Saul házának szolgája is lesietett 15 fiával és 20 szolgájával a Jordánhoz a király elé. 18 Átkelt* a gázlón, hogy átvezesse a király háznépét, és hogy teljesítse, amit a király kíván. Simei, Gera fia pedig leborult a király előtt, amikor az át akart kelni a Jordánon. 19 Így szólt a királyhoz: „Ne tartson vétkesnek az én uram, és ne rója fel nekem a rosszat, amit a te szolgád tett+ azon a napon, amelyen uram, a király elhagyta Jeruzsálemet. Bárcsak ne venné a szívére azt a király, 20 mert jól tudja a te szolgád, hogy vétkezett. Ezért ma elsőként jöttem el József egész házából uram, királyom elé.”

21 Erre Abisai+, Céruja+ fia ezt mondta: „Hát ne haljon meg Simei, amiért Jehova felkentjét szidalmazta?”+ 22 Dávid azonban ezt mondta: „Ne törődjetek ezzel, Céruja fiai+! Miért ellenkeztek ma velem? Hát ma haljon meg valaki Izraelben? Hiszen ma lettem újra király Izrael felett.” 23 Akkor a király így szólt Simeihez: „Nem halsz meg.” És megesküdött neki a király.+

24 Mefibóset,+ Saul unokája is lement a király elé. Ő sem a lábát, sem a bajuszát nem ápolta, és a ruháit sem mosta attól a naptól fogva, hogy a király elment, egészen addig a napig, amelyen békével visszatért. 25 Amikor Jeruzsálembe* érkezett a király elé, akkor a király így szólt hozzá: „Miért nem jöttél velem, Mefibóset?” 26 Erre ő így felelt: „Uram, királyom, a szolgám+ csapott be engem. Mert ezt mondtam*: »Felnyergeltetem a szamaramat, hogy ráüljek, és a királlyal menjek.« Ugyanis sánta+ vagyok*. 27 Ő viszont megrágalmazott engem, a te szolgádat uramnál, a királynál.+ De uram, királyom olyan, mint az igaz Isten angyala. Tedd hát azt, amit jónak látsz. 28 Apám egész háznépét halálra ítélhette volna az én uram, a király, és te mégis megengedted, hogy szolgád is az asztalodnál étkezzen.+ Milyen alapon követelhetnék még bármit is a királytól?”

29 A király azonban így szólt hozzá: „Ne folytasd! Úgy döntöttem, hogy te és Ciba osztoztok a mezőn.”+ 30 Mefibóset erre ezt mondta a királynak: „Legyen csak övé az egész, most, hogy az én uram, királyom békével megjött a házába.”

31 A gileádi Barzillai+ aztán lejött Rógelimból, hogy elkísérje a királyt a Jordán folyóig. 32 Barzillai egyébként igen idős volt, 80 éves, és ő látta el élelemmel a királyt,+ amikor az Mahanaimban tartózkodott, mert igen gazdag ember volt. 33 A király ezért ezt mondta Barzillainak: „Kelj át velem, én pedig ellátlak élelemmel+ Jeruzsálemben.” 34 Barzillai azonban így szólt a királyhoz: „Hány nap van még hátra az életemből*, hogy fölmenjek a királlyal Jeruzsálembe? 35 80 éves+ vagyok ma már. Tudok-e különbséget tenni jó és rossz között, vagy érzi-e az ízét a te szolgád annak, amit eszem és iszom? Hallom-e még az énekes férfiak és nők+ hangját? Miért legyen hát még szolgád is uramnak, a királynak terhére? 36 Elég az, hogy a te szolgád elkísérhette a királyt a Jordánig. Miért is adna nekem ilyen jutalmat a király? 37 Hadd térjen vissza, kérlek, a te szolgád. Hadd haljak meg a városomban, közel az én apám és anyám sírjához.+ Itt van azonban szolgád: Kimhám.+ Ő keljen át urammal, a királlyal. Tedd vele azt, amit jónak látsz.”

38 A király erre ezt mondta: „Kimhám átjön velem, én pedig azt teszem vele, amit jónak látsz. És bármit kérsz is tőlem, megteszem neked.” 39 Ekkor az egész nép elindult, hogy átkeljen a Jordánon, és amikor a király is átkelt, megcsókolta*+ Barzillait, és megáldotta őt, az pedig hazament. 40 Amikor a király átment Gilgálba,+ Kimhám is vele ment. Júda egész népe és Izrael népének fele pedig átvezette a királyt.+

41 Majd Izrael emberei mind odamentek a királyhoz, és ezt mondták neki: „Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, és hoztak át téged és háznépedet a Jordánon, és veled együtt minden emberedet?”+ 42 Júda emberei mind így válaszoltak Izrael embereinek: „Mert rokonságban vagyunk a királlyal.+ Miért haragszotok emiatt? Ettünk-e bármit is a király költségére, vagy kaptunk-e ajándékot?”

43 Izrael emberei azonban így válaszoltak Júda embereinek: „Nekünk tíz részünk van a királyságban, ezért Dávidhoz is több jogunk van, mint nektek. Miért bántatok hát velünk megvetéssel? Hát nem minket illetett volna az elsőbbség, hogy visszahozzuk a királyunkat?” De Júda emberei szavának nagyobb súlya volt, mint Izrael emberei szavának.

20 Mármost volt ott egy bajkeverő ember, Seba,+ a benjáminita Bikri fia. Ez megfújta a kürtöt+, és ezt mondta: „Nincs közünk Dávidhoz, és nincs örökségünk Isai fiával.+ Mindenki menjen az isteneihez*, ó, Izrael!”+ 2 Erre Izrael emberei mind felhagytak Dávid követésével, és Bikri fiát, Sebát követték.+ Júda emberei azonban ragaszkodtak királyukhoz a Jordántól fogva Jeruzsálemig.+

3 Amikor Dávid megérkezett jeruzsálemi házába*+, fogta a tíz másodfeleségét, akiket korábban hátrahagyott, hogy gondot viseljenek a házra,+ és egy őrzött házban helyezte el őket. Ellátta őket élelemmel, de nem feküdt le velük.+ Haláluk napjáig elzártságban éltek, mintha özvegyek lennének, noha élt a férjük.

4 A király akkor így szólt Amasához+: „Hívd egybe hozzám Júda embereit három napon belül, és te is legyél itt!” 5 Amasa tehát egybehívta Júda embereit, de később érkezett a király által meghatározott időnél. 6 Dávid akkor így szólt Abisaihoz+: „Seba,+ Bikri fia lehet, hogy többet árt nekünk, mint Absolon+. Vedd csak magad mellé szolgáimat*, és vedd üldözőbe őt, nehogy megerősített városokat találjon, és elmeneküljön előlünk.” 7 Kivonultak hát Joáb+ emberei, a kereteusok, a peleteusok+ és a kiváló harcosok is mind őutána*. Kimentek Jeruzsálemből, hogy üldözőbe vegyék Sebát, Bikri fiát. 8 Amikor közel jártak a nagy kőhöz Gibeonban+, Amasa+ eléjük jött. Joáb pedig harci öltözéket viselt, és a kardja hüvelyestül a csípőjéhez volt erősítve. Amikor előrelépett, kiesett a kardja.

9 Joáb így szólt Amasához: „Jól vagy, testvérem?” Joáb ekkor megfogta jobb kezével Amasa szakállát, mintha meg akarná csókolni* őt. 10 Amasa azonban nem figyelt a kardra, amely Joáb kezében volt, úgyhogy az hasba szúrta+ vele, és kifordultak a belső részei a földre. Nem kellett még egyszer hasba szúrnia, mert elsőre megölte őt. Joáb és a testvére, Abisai ezután üldözőbe vették Sebát, Bikri fiát.

11 Akkor Joáb egyik embere megállt Amasa teste mellett, és ezt mondta: „Aki Joáb oldalán áll, és aki Dávidhoz tartozik, kövesse Joábot!” 12 Amasa eközben ott feküdt vérbe fagyva az út közepén. Amikor a férfi látta, hogy mindenki megáll, odébb vitte Amasát az útról a mezőre. Majd rádobott egy ruhát, mivel látta, hogy aki csak odaér hozzá, megáll. 13 Miután odébb vitte az útról, mindenki követte Joábot, hogy üldözze Sebát+, Bikri fiát.

14 Seba pedig keresztülvonult Izrael valamennyi törzsén Ábel-Bét-Maákáig+. Bikri leszármazottai ekkor mindnyájan összegyűltek, és ők is utánamentek.

15 Joáb és az emberei* jöttek, és körülzárták őt Ábel-Bét-Maákában. Ostromsáncot emeltek a város ellen, mert azt egy nagy fal vette körül. És a Joábbal levő férfiak mind elkezdték aláásni a falat, hogy ledöntsék azt. 16 Ekkor egy bölcs asszony kikiáltott a városból: „Figyeljetek, figyeljetek! Mondjátok csak meg Joábnak: »Gyere ide, hadd beszéljek veled!«” 17 Erre az odament hozzá, és az asszony megkérdezte: „Te vagy Joáb?” Ő így felelt: „Én vagyok.” Az asszony akkor így szólt hozzá: „Hallgasd meg szolgálólányod szavait.” Ezt mondta: „Hallgatlak.” 18 Az asszony így folytatta: „Régen mindig ezt mondták: »Kérdezősködjenek csak Ábelben«, és megoldódtak a gondjaik. 19 Én Izrael békeszeretőit és hűségeseit képviselem. Te el akarsz pusztítani egy várost, mely olyan, mint egy anya Izraelben. Miért rombolnád le* Jehova tulajdonát+?” 20 Joáb így válaszolt: „Meg sem fordult a fejemben, hogy leromboljam és elpusztítsam. 21 Nem erről van szó. Egy Efraim hegyvidékéről+ való ember, Seba,+ Bikri fia fellázadt* Dávid király ellen. Csak őt adjátok ki nekem, és elvonulok.” Az asszony ezt mondta Joábnak: „Figyelj! Kihajítjuk neked a fejét a falon át!”

22 A bölcs asszony rögtön el is ment az egész néphez. Azok aztán levágták Bikri fiának, Sebának a fejét, és kihajították Joábnak. Ő ekkor megfújta a kürtöt, mire mindenki elvonult, és hazament az otthonába.+ Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.

23 Joáb volt Izrael egész seregének a vezére.+ Benája,+ Jójada+ fia a kereteusok és a peleteusok+ élén állt. 24 Adórám+ a kényszermunkára kötelezettek felügyelője volt, és Josafát+, Ahilud fia volt az emlékíró. 25 Seva volt a titkár, Cádók+ és Abjátár+ pedig papok voltak. 26 A jairita Ira is Dávid egyik magas rangú tisztviselője* lett.

21 Dávid napjaiban éhínség+ volt három egymást követő évben, ezért Dávid tanácsot kért Jehovától. Jehova akkor így szólt: „Vér tapad Saulnak és háznépének a kezéhez, mert Saul megölte a gibeoniakat.”+ 2 A király erre hívatta a gibeoniakat+, és beszélt velük. (A gibeoniak egyébként nem izraeliták voltak, hanem olyan amoriták+, akik életben maradtak. Az izraeliták megesküdtek nekik, hogy életben hagyják őket,+ de Saul meg akarta ölni őket az Izrael és Júda népe iránti vakbuzgóságában.) 3 Dávid ezt mondta a gibeoniaknak: „Mit tegyek értetek, és hogyan engeszteljelek ki titeket, hogy áldjátok Jehova népét*?” 4 A gibeoniak így feleltek neki: „Nekünk ez nem ezüst vagy arany kérdése+ Saullal és a háznépével kapcsolatban. Halálra sem adhatunk senkit Izraelben.” Erre ő ezt mondta: „Bármit mondtok, megteszem értetek.” 5 Így szóltak a királyhoz: „Annak az embernek, aki pusztított minket, és kitervelte, hogy kiirt minket Izrael egész területéről,+ 6 annak a fiai közül adjanak nekünk hét férfit. A holttesteiket pedig felakasztjuk*+ Saulnak, Jehova választottjának+ Gibeájában+ Jehova előtt.” A király erre ezt mondta: „Átadom őket nektek.”

7 A király mindamellett könyörületet mutatott Mefibóset+ iránt – Saul fiának, Jonatánnak a fia iránt – az eskü+ miatt, melyet ő és Saul fia, Jonatán tett Jehova előtt. 8 A király ezért fogta Ricpának+, Aja lányának két fiát, akiket Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet, továbbá Saul lányának, Mikálnak*+ öt fiát, akiket a meholai Barzillai fiának, Adrielnek+ szült. 9 Azután átadta őket a gibeoniaknak, és azok felakasztották a holttesteiket a hegyen Jehova előtt.+ Együtt halt meg mind a hét. Az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölték meg őket. 10 Aja lánya, Ricpa+ aztán fogott egy zsákruhát, kiterítette a sziklán, és ott maradt az aratás kezdetétől mindaddig, amíg eső nem ömlött a holttestekre az égből. És nem engedte, hogy az ég madarai nappal rájuk szálljanak, vagy hogy a mező vadjai éjjel a közelükbe menjenek.

11 Jelentették Dávidnak, hogy mit tett Ricpa, Aja lánya, Saul másodfelesége. 12 Dávid akkor elment, és elvitte Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Jábes-Gileád+ vezetőitől*. Annak idején ők lopták el ezeket Bét-Sán közteréről, ahol a filiszteusok felakasztották őket azon a napon, amelyen lesújtottak Saulra a Gilboán+. 13 Fölvitte hát onnan Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait. A kivégzett*+ emberek csontjait is összeszedték. 14 Akkor eltemették Saul csontjait, és fiának, Jonatánnak a csontjait Benjámin földjén, Celában+, apjának, Kísnek+ a sírjába. Miután mindent megtettek, amit a király parancsolt, Isten meghallgatta az országért való könyörgéseiket.+

15 A filiszteusok ismét harcba szálltak Izraellel.+ Le is ment Dávid a szolgáival, és harcoltak a filiszteusokkal. Dávid pedig kimerült. 16 Jisbi-Benób, a refaiták+ egyik leszármazottja, akinek a rézlándzsája 300 sekel* súlyú volt,+ és aki új kardot viselt, le akart sújtani Dávidra. 17 De Abisai+, Céruja fia nyomban a segítségére sietett,+ lesújtott a filiszteusra, és megölte. Dávid emberei akkor így erősködtek* Dávidnak: „Többé nem vonulsz ki velünk a csatába,+ hogy ki ne aludjon Izrael lámpása*+!”

18 Ezután megint háború tört ki a filiszteusok ellen,+ Góbban. A husatita Szibbekai+ ekkor ölte meg Sáfot, aki a refaiták+ egyik leszármazottja volt.

19 És ismét háború tört ki a filiszteusok ellen+ Góbban, és Elhanán, a betlehemi Jaáré-Oregim fia megölte a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint az a farúd, melyet a szövők használnak+.

20 Újra háború tört ki Gátban, ahol volt egy rendkívül termetes ember. Ennek kezén és lábán 6-6 ujja volt, összesen 24. Ő is a refaiták leszármazottja volt.+ 21 Állandóan gúnyolta Izraelt+. Ezért Dávid testvérének, Simeinek+ a fia, Jonatán megölte.

22 Ők négyen a refaiták leszármazottai voltak Gátban, és Dávid meg a szolgái ölték meg őket.+

22 Dávid pedig a következő ének+ szavait mondta el Jehovának azon a napon, amikor Jehova megmentette őt minden ellenségétől+ és Saultól.+ 2 Ezt mondta:

„Jehova az én kőszirtem és erődöm,+ ő ment meg engem.+

 3 Istenem az én kősziklám,+ nála keresek menedéket.

11 Kerubon ülve jött,+ szállva érkezett.

Látni lehetett egy szellem*+ szárnyain.

13 A körülötte levő fényességtől parazsak lobbantak lángra.

Pajzs ő mindazoknak, akik nála keresnek menedéket.+

32 Mert van-e Isten Jehován kívül?+

Van-e kőszikla Istenünkön kívül?+

42 Segítségért kiáltanak, de nincs, aki megmentené őket.

Sőt, Jehovához kiáltanak, de ő nem felel nekik.+

44 Megmentesz népem ellenkezésétől.+

47 Jehova él! Legyen dicsőítve kősziklám!+

Legyen magasztalva Istenem, megmentésem kősziklája!+

23 Ezek Dávid utolsó szavai:+

 5 Hát nem ilyen az én házam Isten előtt?

8 Ezek Dávid kiemelkedő harcosai+ név szerint: a tahkemonita Joséb-Bassebet; ő volt a feje a háromnak.+ Egyszer 800 embert ölt meg a lándzsájával. 9 Utána következett Eleázár+, Ahóhi fiának, Dodónak+ a fia. Ő egyike volt annak a három kiemelkedő harcosnak, akik Dáviddal voltak, amikor gúnyt űztek a filiszteusokból. Azok odagyűltek a csatára, és amikor Izrael emberei meghátráltak, 10 ő volt az, aki hősiesen helytállt, és öldöste a filiszteusokat, míg a karja el nem fáradt, és a keze meg nem merevedett a kard szorításától.+ Jehova így nagy győzelmet* szerzett azon a napon.+ A katonák pedig újból csatlakoztak hozzá, hogy kifosszák a leölteket.

11 Utána következett a harári Agé fia: Sammah. A filiszteusok összegyűltek Lehinél, ahol volt egy földterület tele lencsével; a katonák pedig megfutamodtak a filiszteusok elől. 12 Ő azonban odaállt a földterület közepére, védte azt, és öldöste a filiszteusokat, úgyhogy Jehova nagy győzelmet* szerzett.+

13 Aratáskor a 30 főember közül hárman lementek Dávidhoz Adullám barlangjába+. A filiszteusok egyik csapata* pedig Refaim völgyében+ táborozott. 14 Dávid ekkor a rejtekhelyén+ tartózkodott, míg a filiszteusok egyik előőrse Betlehemben volt. 15 Dávid aztán sóvárogva ezt mondta: „Bárcsak ihatnék a Betlehem kapujánál lévő víztároló vizéből!” 16 Erre a három kiemelkedő harcos behatolt a filiszteusok táborába, és vizet húzott a Betlehem kapujánál lévő víztárolóból. Odavitték Dávidnak, de ő nem akart inni belőle, hanem kiöntötte Jehova elé.+ 17 Így szólt: „Ó, Jehova, elképzelhetetlennek tartom, hogy megtegyem ezt! Azoknak a férfiaknak a vérét igyam,+ akik az életük* kockáztatásával mentek el?” Ezért hát nem akart inni belőle. Ezeket tette a három kiemelkedő harcos.

18 Abisai+, Céruja+ fiának, Joábnak a testvére pedig feje volt másik háromnak, és 300 embert ölt meg a lándzsájával. Ugyanolyan hírneve volt, mint az első háromnak.+ 19 Noha őt övezte a legnagyobb tisztelet a másik három közül, és ő volt a vezetőjük, azért az első hárommal nem ért fel.

20 Benája+, Jójada fia bátor ember* volt, aki sok hőstettet vitt véghez Kabcéelben+. Ő ölte meg a moábi Áriel két fiát, és ő volt az, aki egy havas napon leereszkedett egy vizesverembe, és megölt egy oroszlánt.+ 21 Megölt egy rendkívül termetes egyiptomi férfit is. Bár az egyiptominak lándzsa volt a kezében, ő megtámadta egy bottal, kiragadta a lándzsát az egyiptomi kezéből, és tulajdon lándzsájával ölte meg. 22 Ezeket tette Benája, Jójada fia. Ugyanolyan hírneve volt, mint a három kiemelkedő harcosnak. 23 Noha őt még nagyobb tisztelet övezte, mint a 30-at, azért az első hárommal nem ért fel. Ennek ellenére Dávid kinevezte őt a testőrsége élére.

24 Asáhel+, Joáb testvére a 30 közé tartozott: Elhanán, a betlehemi Dodó fia,+ 25 a haródi Sammah, a haródi Elika, 26 a peleti Hélec+, Ira+, aki a tékoai Ikkés fia, 27 az anatóti+ Abiézer+, a husatita Mebunnai, 28 az ahóhita Calmón, a netófai Maharai+, 29 Héleb, aki a netófai Baánah fia, Ittai, a benjáminiták Gibeájából való Ribai fia, 30 a piratoni Benája+, a Gaás+ völgyeiből való Hiddai, 31 az arbáti Abi-Álbon, a barhumi Azmávet, 32 a saálbóni Eljahba, Jásen fiai, Jonatán, 33 a harári Sammah, Ahiám, aki a harári Sarár fia, 34 Elifélet, aki a maákáti fiának, Ahásbainak a fia, Eliám, aki a gilói Ahitófel+ fia, 35 a kármeli Hecró, az Arabból való Paárai, 36 Igál, aki a cóbai Nátán fia, a gádita Báni, 37 az ammonita Célek, a beéróti Naharai, aki Céruja fiának, Joábnak a fegyverhordozója, 38 a jitrita Ira, a jitrita+ Gáreb, 39 és a hettita Uriás+ – összesen 37-en.

24 Jehova ismét haragra gyúlt Izrael ellen,+ amikor valaki felindította ellenük Dávidot, ezt mondva: „Menj, és tarts népszámlálást+ Izraelben és Júdában.”+ 2 A király erre így szólt Joábhoz+, a sereg vezéréhez, aki nála volt: „Kérlek, járd be Izrael minden törzsét Dántól Beér-Sebáig+, és írjátok össze a népet*, hogy megtudjam a nép létszámát.” 3 Joáb azonban ezt mondta a királynak: „Adja Jehova Istened, hogy százszorosára növekedjen a nép, és a saját szemével lássa ezt uram, a király! De miért akar uram, királyom ilyet tenni?”

4 Ám a király szava erősebb volt, mint Joábé és a sereg vezéreié. Így hát Joáb és a sereg vezérei kimentek a király színe elől, hogy megszámolják Izrael népét.+ 5 Átkeltek a Jordánon, és letáboroztak Aróernél+, a völgy közepén fekvő várostól jobbra*, és elmentek a gáditák felé és Jázerbe+. 6 Aztán továbbmentek Gileádba+ és a Tahtim-Hodsi földjére, majd folytatták útjukat Dán-Jaánba, és elkanyarodtak Szidón+ felé. 7 Utána elmentek Tírusz+ erődjéhez és a hivviták+ meg a kánaániták minden városába, végül pedig eljutottak a júdabeli Negebbe+, Beér-Sebába+. 8 Így bejárták az egész országot, majd 9 hónap és 20 nap elteltével megérkeztek Jeruzsálembe. 9 Joáb ekkor átadta a királynak az összeírt nép számadatait. Izraelben 800 000 kardforgató férfi volt, Júdában pedig 500 000.+

10 Dávidot azonban bántotta a lelkiismerete*,+ miután megszámolta a népet. Ezért ezt mondta Jehovának: „Igen nagy bűnt követtem el+ azzal, amit tettem. Most azért kérlek, Jehova, bocsásd meg a te szolgád vétkét,+ mert nagyon ostobán cselekedtem.”+ 11 Amikor Dávid reggel fölkelt, Jehova ezt mondta Gád+ prófétának, Dávid látnokának: 12 „Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja Jehova: ’Három lehetőség közül választhatsz. Válassz, melyiket tegyem veled.’«”+ 13 Gád tehát bement Dávidhoz, és ezt mondta neki: „Hét éven át éhínség legyen az országodban?+ Vagy három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől, mert üldöznek?+ Vagy három napig járvány legyen az országodban?+ Most hát gondold át alaposan, hogy mit feleljek annak, aki küldött engem.” 14 Dávid erre így szólt Gádhoz: „Nagyon gyötrődöm emiatt. Inkább Jehova sújtson csapással,+ mert ő nagyon irgalmas,+ de emberek kezébe ne kerüljek.”+

15 Jehova akkor előidézte, hogy járvány+ pusztítson Izraelben reggeltől fogva a meghatározott időig, úgyhogy meghalt a népből 70 000 ember Dántól Beér-Sebáig.+ 16 Amikor az angyal kinyújtotta a kezét Jeruzsálem felé, hogy elpusztítsa, Jehova sajnálatot* érzett a csapás miatt,+ és így szólt az angyalhoz, aki pusztított a nép között: „Elég! Engedd le a kezed!” Jehova angyala ekkor a jebuszita+ Arauna szérűjének+ a közelében volt.

17 Amikor Dávid látta az angyalt, aki pusztította a népet, így szólt Jehovához: „Én vétkeztem, és én tettem rosszat. De ezek az emberek*+, ezek mit tettek? Engem sújtsál csapással, kérlek, és apám házát!”+

18 Ezért hát azon a napon Gád bement Dávidhoz, és ezt mondta neki: „Menj fel, állíts oltárt Jehovának a jebuszita Arauna szérűjén.”+ 19 Dávid tehát felment Gád szavára, ahogy Jehova megparancsolta. 20 Amikor Arauna letekintett, és látta, hogy a király és a szolgái felé tartanak, rögtön kiment, és arcra borult a király előtt. 21 Arauna ezt kérdezte: „Miért jött uram, királyom a szolgájához?” Dávid így válaszolt: „Hogy megvegyem tőled a szérűt, és oltárt építsek Jehovának, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás.”+ 22 Arauna azonban ezt mondta Dávidnak: „Vegye csak el uram, a király, és ajánlja csak fel, amit jónak lát*. Itt vannak a marhák az égőáldozathoz, és a cséplőszán meg a marhák szerszámai tűzifának. 23 Mindezt odaadom neked*, ó, király!” Ezután így szólt Arauna a királyhoz: „Legyen kegyes hozzád Jehova, a te Istened!”

24 A király azonban ezt mondta Araunának: „Nem. Inkább megveszem tőled. Nem mutatok be Jehova Istenemnek ingyen kapott égőáldozatokat.” Dávid tehát megvette a szérűt és a marhákat 50 ezüstsekelért*.+ 25 És Dávid oltárt épített ott Jehovának,+ majd égőáldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel. Jehova ezek után válaszolt az országért mondott könyörgésekre,+ és megszűnt az Izraelt sújtó csapás.