1Mózes

19 A két angyal estére Szodomába érkezett, és Lót épp Szodoma kapujában ült.+ Amikor Lót meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és meghajolt arccal a földig.+ 2 Ezt mondta: „Kérlek titeket, uraim, térjetek be a ti szolgátok házába, maradjatok itt éjszakára, és hadd mossák meg lábatokat.+ Reggel majd korán fölkeltek, és folytatjátok utatokat.”+ Erre ők így feleltek: „Nem, inkább a köztéren éjszakázunk.”+ 3 De ő erősen unszolta+ őket, ezért betértek hozzá, bemenve a házába. Akkor Lót lakomát készített nekik,+ kovásztalan kenyeret sütött,+ és evéshez láttak.

4 Mielőtt lefeküdtek, a város férfiai, Szodoma férfiai körbevették a házat,+ az ifjútól az öregemberig az egész nép egy csoportba verődve.+ 5 Kiáltoztak Lótnak, ezt mondva: „Hol vannak a férfiak, akik tehozzád jöttek az éjjel? Hozd ki őket, hadd háljunk velük!”+

6 Lót végül kiment hozzájuk a bejárathoz, de becsukta maga mögött az ajtót. 7 Ezt mondta: „Kérlek titeket, testvéreim, ne cselekedjetek gonoszságot.+ 8 Van két lányom, akik még sosem háltak férfival.+ Kérlek titeket, hadd hozzam ki nektek őket. Aztán tegyétek velük, amit jónak láttok.+ Csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit,+ mert épp ezért jöttek az én tetőm árnyéka alá.”+ 9 Erre ők így feleltek: „Félre az útból!” Még ezt is mondták: „Ez az egyetlen jövevény+, aki idejött közénk lakni, és ő akar bíráskodni!+ Na majd rosszabbul bánunk veled, mint azokkal.” És hevesen rátámadtak erre a férfira,+ Lótra, és már majdnem betörték az ajtót.+ 10 Ekkor kinyújtották a kezüket azok a férfiak, behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 11 A ház bejáratánál levő férfiaknak pedig apraját-nagyját+ vaksággal sújtották,+ úgyhogy azok belefáradtak a bejárat keresésébe.+

12 A férfiak ekkor ezt mondták Lótnak: „Van még itt hozzátartozód? Vejeidet, fiaidat és lányaidat, minden hozzátartozódat, aki a városban van, vidd ki erről a helyről!+ 13 Mert elpusztítjuk ezt a helyet, ugyanis felerősödött a kiáltás ellenük Jehova előtt;+ ezért Jehova elküldött minket, hogy pusztítsuk el a várost.”+ 14 Lót tehát kiment, és beszélt vejeivel, akik el akarták venni a lányait, és így szólt hozzájuk: „Keljetek föl! Gyertek ki erről a helyről, mert Jehova el fogja pusztítani a várost!”+ De vejeinek úgy tűnt, mintha tréfálkozna.+

15 Amikor azonban hajnalodott, az angyalok kezdték sürgetni Lótot, ezt mondva neki: „Kelj föl! Vedd a feleségedet és az itt lévő két lányodat,+ nehogy elpusztulj te is a város vétke miatt!”+ 16 És amikor késlekedett,+ a férfiak — Jehova iránta való irgalmából+ — megragadták a kezét, valamint a feleségének és két lányának a kezét, majd kivitték őt, és a városon kívül hagyták.+ 17 Amint a város szélére értek velük, így szólt az egyik: „Mentsd a lelkedet!+ Ne nézz hátra,+ és meg se állj az egész Jordán-környéken!+ Menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj!”+

18 Lót ekkor így szólt hozzájuk: „Kérlek, ne, Jehova! 19 Lám, szolgád kegyet talált szemedben,+ és nagy a te szerető-kedvességed+, amelyet úgy mutattál ki irántam, hogy életben hagytad a lelkemet,+ de én, én nem tudok a hegyekbe menekülni, mert félek, hogy utolér a csapás, és akkor biztos meghalok.+ 20 Kérlek, itt az a város, közel van, hogy odamenekülhessek, és kicsi+ az. Kérlek, nem menekülhetnék oda, hát nem kicsi az? Így életben marad a lelkem.”+ 21 Ő ezért így felelt neki: „Még ebben is figyelembe veszlek,+ nem dúlom fel a várost, amelyről beszéltél.+ 22 Siess! Menekülj oda, mert addig semmit sem tehetek, amíg oda nem érsz!”+ Ezért nevezte el a várost Coárnak+.

23 A nap már feljött a vidéken, amikor Lót Coárba érkezett.+ 24 Jehova ekkor kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára és Gomorrára Jehovától az egekből.+ 25 Így dúlta fel ezeket a városokat, sőt az egész Jordán-környéket a városok összes lakosával és a föld növényeivel együtt.+ 26 És Lót mögött a felesége körülnézett, és sóoszloppá vált.+

27 Ábrahám pedig kora reggel útnak indult arra a helyre, ahol Jehova előtt állt.+ 28 Akkor lenézett Szodoma és Gomorra felé, végignézett a Jordán-környék egész vidékén, és látta, íme, sűrű füst szállt fel a földről, mint az égetőkemence füstje.+ 29 És történt, hogy amikor Isten a Jordán-környék városait elpusztította, gondolt Ábrahámra, és lépéseket tett, hogy kiküldje Lótot a feldúlás elől, amikor feldúlta azokat a városokat, ahol Lót lakott.+

30 Lót később fölment Coárból, és a hegyekben lakott két lányával együtt,+ mert félt Coárban+ lakni. Így barlanglakó lett a két lányával. 31 Az elsőszülött lány egyszer ezt mondta a fiatalabbnak: „Apánk már idős, és nincs férfi a vidéken, hogy velünk háljon, ahogy ez az egész földön szokás.+ 32 Gyere, adjunk apánknak bort,+ és háljunk vele, hogy legyen utódunk az apánktól.”+

33 Azon az éjszakán tehát borral itatták az apjukat;+ utána bement az elsőszülött lány, és az apjával hált, de az nem tudta, hogy a lánya mikor feküdt le, és mikor kelt fel. 34 Másnap történt, hogy az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbiknak: „Íme, a múlt éjjel én háltam apámmal. Itassuk le borral ma is. Utána menjél be te is, hálj vele, hogy legyen utódunk az apánktól.” 35 Így hát ezen az éjszakán is borral itatták apjukat; azután a fiatalabb fogta magát, és vele hált, de az nem tudta, hogy a lánya mikor feküdt le, és mikor kelt fel. 36 Lót mindkét lánya teherbe esett az apjától.+ 37 Idővel az elsőszülött lány fiút szült, és Moábnak+ nevezte el. Ő a moábiták+ atyja mind a mai napig. 38 A fiatalabbik lány is szült egy fiút, akit Ben-Amminak nevezett el. Ő Ammon+ fiainak az atyja mind a mai napig.