Prédikátor

12 Emlékezz meg nagy Teremtődről+ ifjúságod napjaiban,+ mielőtt eljönnek a vészterhes napok,+ és elérkeznek az évek, melyekről azt mondod: „Nem lelem bennük örömömet.”+ 2 Mielőtt a nap, a világosság, a hold és a csillagok el nem sötétednek,+ és a felhők vissza nem térnek, s azután szakadó eső nem jön. 3 Azon a napon, amikor a ház+ őrzői remegnek, az életerős férfiak meghajolnak,+ az őrlő asszonyok+ már nem dolgoznak, mert megfogyatkoztak, és sötétséget találnak az ablakon+ kinéző leányok; 4 bezárulnak az utcára nyíló ajtók,+ amikor a malom zúgása elhalkul,+ és amikor felkel az ember a madárszóra, s elhalkulnak az éneklő leánykák mind.+ 5 Még a magasságtól is félnek, és rettenet van az úton. A mandulafa kivirágzik,+ a szöcske vonszolja magát, és kifakad a kapribogyó, mert az ember maradandó házába+ tér, és körös-körül járkálnak a siratók az utcában;+ 6 mielőtt elszakad az ezüstkötél, az aranytál összetörik,+ a korsó a forrásnál eltörik, és a víztároló kút kereke széttörik. 7 Akkor a por visszatér a földbe,+ ahogy azelőtt volt, és a szellem+ visszatér az igaz Istenhez+, aki adta azt.+

8 „A legnagyobb hiábavalóság! — mondta az egybegyűjtő+. — Minden hiábavalóság!”+

9 És azon túl, hogy az egybegyűjtő bölcs lett,+ a népet is folyton ismeretre tanította,+ s gondolkodott, alaposan kutatott,+ hogy összerendezhessen sok példabeszédet.+ 10 Az egybegyűjtő igyekezett gyönyörűséges szavakat találni,+ és az igazság pontos szavait leírni.+

11 A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke,+ s mint a bevert szögek,+ olyanok azok, akik belemerülnek a mondások gyűjteményébe; ezek egy pásztortól valók.+ 12 Mindezeken kívül, fiam, fogadd meg a figyelmeztetést: a sok könyv írásának nincs vége, és ha valaki nagyon belemerül azokba, az fárasztó a testnek.+

13 A végkövetkeztetés mindezeket hallva ez: Féld az igaz Istent,+ és tartsd meg parancsolatait,+ mert ez az ember egész kötelessége. 14 Mert az igaz Isten minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz.+