Róma

11 Azt kérdem hát: csak nem vetette el Isten a népét?+ Semmiképpen sem! Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül*, Benjámin törzséből való. 2 Isten nem vetette el a népét, amelyre elsőként figyelmet fordított.+ Hát nem tudjátok, mit mond Illés az írás szerint, amikor szót emel Izrael ellen Istennél? 3 „Jehova*, a prófétáidat megölték, oltáraidat kiásták, és egyedül én maradtam meg, most pedig engem* akarnak megölni.”+ 4 De mit válaszol neki Isten? „Meghagytam magamnak 7000 embert, akik nem borultak térdre Baál előtt.”+ 5 Ugyanígy a jelenlegi időszakban is van egy maradék+, melyet Isten ki nem érdemelt kedvességből választott ki. 6 Ha pedig ki nem érdemelt kedvességből van,+ akkor már nem tettek által van,+ különben a ki nem érdemelt kedvesség már nem számít ki nem érdemelt kedvességnek.

7 Hogy is van hát? Amire Izrael komoly igyekezettel törekedett, nem érte el, de a kiválasztottak elérték.+ A többiek érzékei eltompultak,+ 8 mint ahogy meg van írva: „Isten mély álmot bocsátott rájuk,+ olyan szemet adott nekik, amely nem lát, és olyan fület, amely nem hall, egészen mostanáig.”+ 9 Dávid is azt mondja: „Legyen az asztaluk a csapdájukká, kelepcéjükké, büntetésükké és olyasmivé, ami a botlásukat okozza! 10 Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak, és add, hogy mindig görnyedt legyen a hátuk!”+

11 Azt kérdem tehát: vajon úgy botlottak meg és úgy estek el, hogy fel sem tudnak kelni? Semmiképpen sem! Hanem a hibás lépésük által a nemzetekből való emberek is megmenekülhetnek, hogy a zsidók irigyek legyenek rájuk.+ 12 Ha pedig a hibás lépésük áldást* jelent a világnak és a megfogyatkozásuk áldást* jelent a nemzetekből valóknak,+ mennyivel nagyobb lesz az áldás, ha teljes lesz a számuk!

13 Most hozzátok szólok, akik a nemzetekből valók vagytok. Mivel a nemzetek apostola vagyok,+ dicsőítem* a szolgálatomat,+ 14 hátha valahogy féltékennyé teszem a saját népemet*, és megmentek közülük néhányakat. 15 Mert ha az, hogy elvetették őket,+ azt jelenti a világnak, hogy megbékélhet Istennel, akkor az, hogy elfogadják őket, mi mást jelent, ha nem életet a halálból? 16 Továbbá, ha a tészta elsőként felajánlott része szent, akkor az egész tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

17 Ha azonban némely ágat letörtek, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, és részesültél az olajfa gyökerének a tápláló nedvéből, 18 ne legyél fölényes az ágakkal*. Ha mégis fölényes lennél velük*,+ ne felejtsd el, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19 Erre majd azt mondod: „Ágakat törtek le, hogy engem beoltsanak.”+ 20 Ez igaz! A hitetlenségükért törték le őket,+ te pedig hit által állsz+. Ne legyél büszke, hanem félj! 21 Mert ha Isten nem kímélte az eredeti ágakat, téged sem fog kímélni. 22 Gondolkodj el tehát Isten kedvességén+ és szigorúságán. Szigorú azokkal, akik elestek,+ veled viszont kedves, feltéve, hogy továbbra is méltó maradsz a kedvességére, különben téged is lenyesnek. 23 Őket is beoltják majd, ha nem maradnak hitetlenek, mert Isten be tudja oltani őket,+ hogy ismét a saját olajfájukon legyenek. 24 Mert ha téged kivágtak a vadolajfából, és beoltottak a nemes olajfába, noha ez nem természetes dolog, mennyivel inkább beoltják majd ezeket az eredeti ágakat, hogy ismét a saját olajfájukon legyenek.

25 Mert nem akarom, testvérek, hogy ne tudjatok erről a szent titokról,+ nehogy bölcsek legyetek a saját szemetekben: Izrael egy részének az érzékei eltompultak. Ez addig marad így, amíg meg nem lesz a nemzetekből valók teljes száma, 26 és ezáltal egész Izrael+ megmentésben részesül. Mint ahogy meg van írva: „Eljön Sionból a szabadító*,+ és tesz azért, hogy Jákob utódai felhagyjanak az istentelen szokásaikkal. 27 És ez a velük kötött szövetségem,+ amikor elveszem bűneiket.+” 28 Igaz, ha a jó hírt vesszük, ellenségek, ami a hasznotokra van. Ha viszont azt vesszük, hogy Isten kiket választott ki, akkor kedveltek az ősapáik miatt.+ 29 Mert Isten nem fogja sajnálni, hogy ajándékot ad valakinek, vagy hogy elhív valakit. 30 Ti egykor nem engedelmeskedtetek Istennek,+ de most irgalmas+ veletek az ő engedetlenségük miatt.+ 31 Vagyis azért irgalmas veletek, mert ők engedetlenek, de ennek következtében velük is irgalmas tud lenni. 32 Isten ugyanis hagyta, hogy mindannyian az engedetlenség rabjai legyenek,+ hogy mindnyájukkal irgalmas lehessen.+

33 Ó, mennyire nagyszerűek Isten áldásai*, és milyen mélységes a bölcsessége és az ismerete! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai! 34 Mert „ki ismerte meg Jehova* gondolkodását, vagy ki lett a tanácsadója”?+ 35 Vagy: „Ki adott neki előbb, hogy viszonoznia kellene?”+ 36 Mert őtőle, őáltala és őérte van minden. Övé legyen a dicsőség örökké! Ámen.