János

11 Volt egy Lázár nevű ember, aki beteg volt. Betániából, Máriának és a testvérének, Mártának a falujából származott.+ 2 Ez az a Mária volt, aki illatos olajat öntött az Úrra, és a hajával szárazra törölte a lábát.+ Az ő testvére, Lázár volt beteg. 3 Lázár lánytestvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, akit szeretsz, beteg.” 4 De Jézus ennek hallatán így szólt: „Ez a betegség nem azért van, hogy halál legyen a vége, hanem az Isten dicsőségére van,+ hogy az Isten Fia megdicsőüljön általa.”

5 Jézus pedig szerette Mártát, valamint Márta lánytestvérét és Lázárt. 6 Amikor azonban meghallotta, hogy Lázár beteg, mégis ott maradt még két napig, ahol volt. 7 Majd ezt mondta a tanítványoknak: „Menjünk ismét Júdeába.” 8 A tanítványok ezt kérdezték tőle: „Rabbi+, most akartak megkövezni a júdeaiak,+ és megint odamész?” 9 Jézus így válaszolt: „Nem 12 órán át tart a nappal?+ Ha valaki nappal jár, nem botlik meg semmiben, mert látja ennek a világnak a világosságát. 10 De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs meg benne a világosság.”

11 Miután ezeket elmondta, hozzátette: „Lázár, a barátunk elaludt,+ de odamegyek, hogy felébresszem.” 12 A tanítványok erre ezt mondták neki: „Uram, ha alszik, rendbe fog jönni.” 13 Csakhogy Jézus Lázár haláláról beszélt. Ők azonban azt hitték, arról beszél, hogy alszik. 14 Ekkor Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt,+ 15 és én örülök, hogy nem voltam ott, mert így erősödni fog a hitetek. De menjünk el hozzá.” 16 Ezért Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg!”+

17 Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban* van. 18 Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy három kilométerre*. 19 A zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. 20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária+ azonban otthon maradt. 21 Márta ezt mondta Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De még most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked.” 23 Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.” 24 Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor+ az utolsó napon.” 25 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet.+ Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni, 26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem fog meghalni soha.+ Hiszel ebben?” 27 Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram. Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba.” 28 Miután ezt mondta, Márta elment, félrehívta a testvérét, Máriát, és ezt mondta neki: „Itt a tanító+, és hív téged.” 29 Ennek hallatára Mária gyorsan felkelt, és már ment is Jézushoz.

30 Jézus még nem ment be a faluba, hanem még ott volt, ahol Márta találkozott vele. 31 Amikor a zsidók – akik együtt voltak Máriával a házban, és vigasztalták őt – látták, hogy gyorsan felkel és kimegy, utánamentek, mert azt hitték, hogy a sírhoz*+ megy, hogy ott sírjon. 32 Ahogy Mária oda ért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, leborult a lábához, és ezt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” 33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, sóhajtott magában*, és zaklatott lett. 34 Így szólt: „Hová tettétek?” Ezt mondták neki: „Uram, gyere és nézd meg!” 35 Jézus könnyekre fakadt.+ 36 Erre a zsidók elkezdték mondogatni: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” 37 Némelyikük azonban ezt mondta: „Ha a vak szemét meggyógyította,+ nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”

38 Ezután Jézus ismét sóhajtott magában, és a sírhoz* ment. Ez valójában egy barlang volt, és egy kő volt nekitámasztva. 39 Így szólt Jézus: „Vegyétek el a követ!” Márta, a halottnak a testvére ezt mondta neki: „Uram, most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.” 40 Jézus így válaszolt neki: „Nem mondtam neked, hogy ha hiszel, látni fogod az Isten dicsőségét?”+ 41 Elvették hát a követ. Jézus pedig felnézett az égre,+ és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál! 42 Igaz, tudom, hogy mindig meghallgatsz. Ezt csak az itt álló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.+” 43 És miután elmondta ezeket, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!”+ 44 A halott férfi ekkor kijött, a lába és a keze pólyákkal volt bekötve, az arca pedig egy kendővel volt körültekerve. Jézus ezt mondta: „Vegyétek le róla a pólyákat, hadd menjen!”

45 Ezért azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához, sokan hittek Jézusban, amikor látták, mit tett.+ 46 Néhányan azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47 A magas rangú papok és a farizeusok ezért összehívták a szanhedrint, és ezt kérdezték: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.+ 48 Ha nem teszünk ellene semmit, mindenki hinni fog benne, a rómaiak pedig eljönnek, és elveszik tőlünk a helyünk* meg a nemzetünk feletti hatalmat.” 49 Egyikük azonban, Kajafás+, aki a főpap volt abban az évben, ezt mondta nekik: „Ti semmit sem tudtok, 50 és nem gondoltok bele, hogy a hasznotokra van, ha egy ember hal meg a népért, és nem az egész nemzet pusztul el.” 51 Ezt azonban nem saját magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az évben, arról prófétált, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért, 52 és nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy az Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53 Attól a naptól kezdve összeesküvést szőttek, hogy megöljék őt.

54 Jézus ezért nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment a pusztához közeli vidékre, egy Efraim+ nevű városba, és ott maradt a tanítványokkal. 55 Közel volt pedig a zsidók pászkája+, és sokan mentek fel vidékről Jeruzsálembe a pászka előtt, hogy szertartásilag megtisztuljanak. 56 Keresték Jézust, és ahogy a templomban álldogáltak, ezt mondták egymásnak: „Mi a véleményetek? Lehet, hogy el sem jön az ünnepre?” 57 A magas rangú papok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak ki, hogy ha valaki megtudja, hol van Jézus, jelentse, hogy elfoghassák*.