Róma

9 Az igazságot mondom Krisztus követőjeként. Nem hazudok, mivel a lelkiismeretem velem együtt tanúskodik a szent szellem által arról, 2 hogy nagy bánat és szűnni nem akaró fájdalom van a szívemben. 3 Bárcsak én lennék átkozottként elkülönítve a Krisztustól a testvéreimért, vér szerinti rokonaimért, 4 akik izraeliták! Őket fogadták örökbe fiúként,+ övék a dicsőség, a szövetségek,+ nekik adták a törvényt,+ övék a szent szolgálat+ és az ígéretek+. 5 Azoktól az ősapáktól származtak,+ akiktől Krisztus is származott vér szerint.+ Örökké legyen dicsérve Isten, aki felette van mindennek és mindenkinek! Ámen.

6 De ez nem jelenti azt, hogy Isten szava kudarcot vallott. Mert nem mindenki igazi izraelita, aki Izraeltől származik.+ 7 Nem is mindnyájan gyermekek azért, mert Ábrahám utódai*+, hiszen meg van írva: „a megígért utódod* Izsák által lesz.”+ 8 Vagyis valójában nem a vér szerinti gyermekek Isten gyermekei,+ hanem azok számítanak az utódoknak*, akik az ígéret gyermekei.+ 9 Az ígéret ugyanis a következőképpen hangzott: „Jövő ilyenkor el fogok jönni hozzád, és akkor fia lesz Sárának.”+ 10 De megemlíthetnénk azt is, amikor Rebeka ikreket fogant Izsáktól, a mi ősapánktól.+ 11 Mert amikor még meg sem születtek, és nem tettek sem jót, sem rosszat – hogy nyilvánvaló legyen, hogy továbbra sem a tettek határozzák meg, hogy kiket választ ki Isten, hanem ő, aki elhívja őket –, 12 ezt mondták Rebekának: „Az idősebb a rabszolgája lesz a fiatalabbnak.”+ 13 Mint ahogy meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem.”+

14 Akkor hát mit mondjunk? Isten igazságtalan? Semmiképpen sem!+ 15 Mert ezt mondja Mózesnek: „Én döntöm el, hogy kivel leszek irgalmas, és kin fogok könyörülni.”+ 16 Így tehát ez nem azon múlik, hogy mire vágyik az ember, vagy hogy milyen erőfeszítéseket tesz,* hanem Istenen, aki irgalmas.+ 17 Az írás ugyanis ezt mondja a fáraónak: „De azért hagytalak életben, hogy megmutassam rajtad a hatalmamat, és hogy hirdessék a nevemet az egész földön.”+ 18 Így tehát akinek akar, irgalmaz, de akinél úgy akarja, azt hagyja konokká válni.+

19 Te azért ezt kérdezed majd tőlem: „Miért hibáztat mégis embereket? Hiszen ki áll ellen az akaratának?” 20 Ó, ember, hát ki vagy te, hogy visszabeszélsz Istennek?+ Vajon mondja a megformált dolog a megformálójának: „Miért így készítettél engem?”+ 21 Micsoda?! Vajon nincs hatalma a fazekasnak az agyagon,+ hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt tiszteletre méltó, a másikat alantas célra készítse? 22 És mi van akkor, ha Isten azt akarja, hogy kimutassa haragját és megismertesse hatalmát, és nagy türelemmel megtűrje a harag edényeit, melyek úgy készültek, hogy csak a megsemmisítésre valók? 23 És ha ez azért történt, hogy ismertté tegye nagy dicsőségét az irgalom edényein,+ melyeket előre elkészített a dicsőségre, 24 mármint minket, akiket nemcsak a zsidók közül hívott el, hanem a nemzetek közül+ is? 25 Úgy van, ahogy Hóseásnál is mondja: „Azokat, akik nem a népem,+ »népemnek« fogom hívni, és azt, akit nem szerettek, »szeretettnek«.+ 26 És azon a helyen, ahol azt mondták nekik: »Nem vagytok a népem«, ott »az élő Isten fiainak« hívják majd őket.”+

27 Ezenkívül Ézsaiás ezt kiáltja Izraelről: „Bár annyian lehetnek az izraeliták*, mint a tenger homokja, csak a maradék fog megmenekülni.+ 28 Mert Jehova* számadást fog tartani a földön, és gyorsan végrehajtja azt*.”+ 29 Mint ahogy Ézsaiás is megjövendölte: „Ha a seregek Jehovája* nem hagyott volna utódot* nekünk, éppen olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és hasonlók lennénk Gomorrához.”+

30 Akkor hát mit mondjunk? Azt, hogy a nemzetekből valók, bár nem törekedtek az igazságosságra, igazságosak lettek Isten szemében+ a hitüknek köszönhetően.+ 31 Izrael azonban, bár törekedett arra, hogy betartsa az igazságosság törvényét, mégsem tartotta be teljesen. 32 Miért? Mert tettekkel törekedtek rá, nem pedig hittel. Belebotlottak a „botlás kövébe”,+ 33 amint meg van írva: „Botlásnak kövét+ és botránkozásnak szikláját teszem le Sionban, de aki hisz benne, nem fog csalódni.”+