Ézsaiás
10 Jaj azoknak, akik ártalmas rendelkezéseket hoznak,+
és állandóan elnyomó törvényeket javasolnak,
2 hogy a szegények ne vihessék bíróságra az ügyeiket,
hogy ne szolgáltassanak igazságot az alacsony sorúaknak.+
4 Nincs más lehetőség, csak lekuporodni a rabok között,
vagy a megöltek közé hullani.
Mindezzel még nem múlt el haragja,
keze még ki van nyújtva, hogy lesújtson.+
Ő a vessző, amellyel megmutatom haragomat,+
és kezében a bot, hogy kihirdesse ítéletemet!
Megparancsolom neki, hogy nagy zsákmányt és sok prédát szerezzen,
és tiporja őket, mint az utcák sarát.+
7 De ő nem hajlik erre,
szíve nem ilyen terveket sző.
Az van a szívében, hogy pusztítson,
és kiirtson sok nemzetet, nem keveset.
8 Mert így szól:
»Hát fejedelmeim egyúttal nem királyok is?+
10 Elfoglaltam a semmit érő istenek királyságait,
amelyeknek több faragott bálványuk van, mint amennyi Jeruzsálemnek és Szamáriának.+
11 Akkor vajon nem azt fogom tenni Jeruzsálemmel és a bálványaival is,
amit Szamáriával és a semmit érő isteneivel tettem?+«
12 Miután Jehova befejezi minden munkáját Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti* az asszír királyt, amiért öntelt a szíve, büszke a tekintete,+ 13 és ezt mondja:
»Ezt erős kézzel teszem,
és bölcsen, hiszen bölcs vagyok.
Elmozdítom a népek határait,+
elrabolom a kincseiket,+
és leigázom az ott lakókat, mint akinek hatalma van.+
14 Mint ahogy egy ember benyúl egy fészekbe,
úgy az én kezem is elveszi a népek javait.
És miként az elhagyott tojásokat szokták begyűjteni,
úgy gyűjtöm be én is az egész földet.
Senki sem lesz, aki csapkodná a szárnyát vagy kinyitná a száját vagy csipogna.«”
15 Vajon a fejsze többnek gondolja magát annál, aki vág vele?
Vagy a fűrész többnek gondolja magát annál, aki fűrészel vele?
Vajon a bot+ meg tudja lendíteni azt, aki a magasba emeli?
Vagy a vessző magasba tudja emelni azt, aki fogja?
16 Ezért az igaz Úr, a seregek Jehovája
soványsággal sújtja Asszíria kövéreit,+
és dicsősége alatt lobogó tüzet rak.+
Fellángol, és egyetlen napon megemészti Asszíria gyomját és tövisbokrát.
19 Olyan kevés fa marad az erdejében,
hogy egy kisfiú is össze tudja írni azokat.
20 Azon a napon, akik megmaradnak az izraeliták közül,
és életben maradnak Jákob házából,
soha többé nem támaszkodnak arra, aki rájuk támadt,+
hanem hűségesen Jehovára,
Izrael szentjére fognak támaszkodni.
22 Mert bár a népedben, ó, Izrael,
annyian vannak, mint a homokszemek a tengerben,
csak egy maradék fog közülük visszatérni.+
23 Igen, a legfőbb Úr, a seregek Jehovája elhatározta, hogy pusztítás lesz,
melyet az egész országban végrehajtanak.+
24 Azért így szól a legfőbb Úr, a seregek Jehovája: „Ne félj, ó, népem, Sion lakója Asszíriától, aki vesszővel+ vert téged, és aki botját emelte rád, ahogy Egyiptom tette.+ 25 Mert még egy nagyon kevés idő, és véget ér az ítélethirdetés. Haragomban elpusztítom őket.+ 26 A seregek Jehovája ostort fog suhogtatni ellene,+ mint amikor vereséget mért Midiánra Oreb sziklájánál.+ Botja a tenger felett lesz, és fölemeli azt, ahogy Egyiptom esetében is tette.+
27 Azon a napon lekerül terhe a válladról+
és igája a nyakadról,+
és széttörik az igát+ az olaj miatt.”
30 Kiálts, ó, Gallim lánya!
Figyelj, ó, Laisa!
Ó, szegény Anatót+!
31 Madmena elfutott.
Gébim lakosai menedéket kerestek.
32 Még ezen a napon megáll Nóbban+.
Rázza az öklét Sion lányának hegye felé,
Jeruzsálem dombja felé.
A legmagasabb fákat levágja,
és a magasak alacsonyak lesznek.