Jób

14 Az asszonytól született ember

rövid életű,+ és sok a baja*.+

 2 Kinyílik, mint a virág, majd elhervad*,+

tovatűnik, mint az árnyék.+

 3 Igen, rászegezed a szemedet,

bíróság elé állítod őt*, hogy ítéljen köztetek.+

 5 Ha napjainak száma meg van határozva,

kezedben van hónapjainak száma.

 6 Fordítsd el róla tekinteted, hadd legyen nyugalma,

mint a béresnek, amíg aztán véget nem ér a napja.+

Ha kivágják, újra sarjad,

és a hajtása tovább nő.

 8 Ha a földben megvénül a gyökere

és elhal a törzse,

 9 akkor a víznek illatától kisarjad,

és mint az új növény, ágat hajt.

11 Eltűnik a víz a tengerből,

elapad a folyó, és kiszárad.

Az ég elmúlásáig sem ébred fel,

és nem keltik fel őt álmából.+

13 Ó, bárcsak elrejtenél a sírban*,+

rejtegetnél, míg el nem múlik haragod,

kitűznél nekem egy időt, és nem feledkeznél el rólam!+

Kényszerű szolgálatom minden napján várakozni fogok,

míg el nem jön a szabadulásom.+

16 Most viszont minden lépésemet számolod,

nem figyelsz másra, csak bűnömre.

17 Lepecsételt erszényben van törvényszegésem,

leragasztod és lepecsételed vétkem.

18 Ahogy a hegy leomlik és szétmorzsolódik,

és a szikla elmozdul helyéről,

19 ahogy a köveket elkoptatja a víz,

és az ár elmossa a földet,

úgy teszed semmivé a halandó ember reményét.

20 Folyton legyőzöd őt, míg el nem múlik,+

megváltoztatod a külsejét, és elküldöd.

21 Fiait tisztesség éri, de ő nem tud róla,

jelentéktelenné válnak, de ő nem veszi észre.+

22 Csak addig érez fájdalmat, míg élet van a testében,

csak addig kesereg*, míg életben van.”