1Korintusz
15 Most pedig emlékeztetlek benneteket, testvérek, a jó hírre,+ amelyet hirdettem nektek,+ amelyet el is fogadtatok, amelyben álltok is,+ 2 amely által megmentésben is részesültök+ azzal a beszéddel, amellyel hirdettem nektek a jó hírt, ha erősen ragaszkodtok hozzá, hacsak nem hiába+ lettetek hívőkké.
3 Mert azt adtam tovább nektek az első dolgok között, amit én is kaptam,+ hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint,+ 4 és hogy eltemették,+ igen, hogy feltámadt+ a harmadik napon+ az Írások szerint,+ 5 és hogy megjelent Kéfásnak,+ aztán a tizenkettőnek.+ 6 Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben mindmostanáig megmaradtak,+ de némelyek halálalvásba merültek. 7 Azután megjelent Jakabnak+, aztán az összes apostolnak;+ 8 mindenki közül utolsónak pedig, mint egy koraszülöttnek, megjelent nekem is.+
9 Mert én a legkisebb+ vagyok az apostolok között, és nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak nevezzenek, mivel üldöztem+ az Isten gyülekezetét. 10 De Isten ki nem érdemelt kedvessége+ által vagyok az, ami vagyok. És az ő ki nem érdemelt kedvessége, mely felém irányult, nem bizonyult hiábavalónak,+ hanem mindnyájuknál többet fáradoztam,+ de nem én, hanem az Isten ki nem érdemelt kedvessége, amely velem van.+ 11 Mindamellett akár én, akár ők, így prédikálunk, és ti így hittetek.+
12 Ha pedig Krisztusról azt prédikálják, hogy feltámadt a halottak közül,+ hogyan van az, hogy némelyek köztetek azt mondják, nincs feltámadásuk a halottaknak?+ 13 Ha csakugyan nincs feltámadásuk a halottaknak, akkor Krisztus sem támadt fel.+ 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor bizony hiábavaló a prédikálásunk, és hiábavaló a hitünk.+ 15 Sőt, az Isten hamis tanúinak is találtatunk,+ mert az Isten ellen tanúskodtunk,+ hogy feltámasztotta a Krisztust,+ akit nem is támasztott fel, ha valóban nem támadnak fel a halottak.+ 16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17 Továbbá, ha Krisztus nem támadt fel, hasztalan a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.+ 18 Valójában azok is elvesztek, akik Krisztussal egységben+ merültek halálalvásba.+ 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban,+ mi vagyunk a legszánalomraméltóbbak minden ember között.
20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül,+ ő, aki zsengéje+ azoknak, akik halálalvásba merültek.+ 21 Mivel ugyanis ember által van a halál,+ ember által van a halottak feltámadása+ is. 22 Mert ahogy Ádámban mindenki meghal,+ úgy a Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni.+ 23 De ki-ki a maga rendjében: Krisztus a zsenge,+ ezt követően azok, akik a Krisztuséi, a jelenléte idején.+ 24 Azután a vég, amikor átadja a királyságot Istenének és Atyjának, miután semmivé tett minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt.+ 25 Mert addig kell királyként uralkodnia, míg lába alá nem vet minden ellenséget az Isten.+ 26 Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál.+ 27 Mert az Isten „mindent a lába alá vetett”.+ De amikor azt mondja, hogy ’minden alá lett vetve’,+ nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki mindent alávetett.+ 28 Mikor pedig minden alávettetett neki,+ akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak,+ aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek.+
29 Különben mit tesznek majd azok, akik abból a célból keresztelkednek meg, hogy halottak legyenek?+ Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel,+ ők miért is keresztelkednek meg+ abból a célból, hogy ilyenek legyenek? 30 Miért vagyunk mi is veszedelemben minden órában?+ 31 Naponta szembenézek a halállal.+ Ugyanolyan biztos ez, mint az, hogy ujjongok+ miattatok, testvérek, Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 32 Ha emberek módján harcoltam vadállatokkal Efézusban,+ mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk”.+ 33 Ne vezessenek félre titeket. Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat.+ 34 Ébredjetek józanságra+ igazságos módon, és ne gyakoroljatok bűnt, mert némelyeknek nincsen ismeretük Istenről.+ Azért szólok, hogy szégyenkezésre indítsalak benneteket.+
35 Ha valaki mégis azt mondja: „Hogyan támadnak fel a halottak? Igen, miféle testtel jönnek elő?”+ 36 Te esztelen! Amit elvetsz, nem elevenedik meg, csak ha előbb elhal;+ 37 ami pedig azt illeti, amit elvetsz: nem azt a testet veted el, amely majd kifejlődik, hanem puszta szemet,+ lehet az búzáé vagy bármi egyébé; 38 az Isten pedig testet+ ad annak, úgy, ahogy kedvére van,+ és minden egyes magnak a maga testét. 39 Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más a jószág teste, más a madarak teste, és más a halaké.+ 40 És vannak égi+ testek, meg földi testek;+ de másmilyen az égi testek dicsősége,+ és másmilyen a földi testeké. 41 Másmilyen a nap+ dicsősége, más a hold+ dicsősége, és más a csillagok+ dicsősége; csillag a csillagtól is különbözik dicsőségben.
42 Így van a halottak feltámadása is.+ Romlottságban vetik el, romlatlanságban támad fel.+ 43 Gyalázatban+ vetik el, dicsőségben támad fel.+ Gyöngeségben+ vetik el, erőben támad fel.+ 44 Fizikai testet vetnek el,+ szellemi test támad fel.+ Ha van fizikai test, van szellemi is. 45 Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.”+ Az utolsó Ádám életadó+ szellemmé lett.+ 46 De nem a szellemi az első, hanem a fizikai, azután a szellemi.+ 47 Az első ember a földből való, és porból alkották;+ a második ember az égből való.+ 48 Amilyen a porból+ alkotott, olyanok a porból alkotottak is; és amilyen az égi,+ olyanok az égiek is.+ 49 És ahogy viseltük a porból alkotottnak képmását+, úgy viselni fogjuk az éginek képmását+ is.
50 Azt mondom azonban, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten királyságát,+ sem romlottság nem örököl romlatlanságot.+ 51 Íme! Szent titkot mondok el nektek: nem mind fogunk halálalvásba merülni, de mind át fogunk változni,+ 52 egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó trombita+ idején. Mert a trombita szólni fog, és a halottak feltámadnak romolhatatlanul, és mi átváltozunk. 53 Mert ennek, ami romlandó, romlatlanságot+ kell felöltenie, és ennek, ami halandó+, halhatatlanságot kell felöltenie. 54 Mikor pedig e romlandó romlatlanságot ölt fel, és e halandó halhatatlanságot ölt fel, akkor meglesz az a beszéd, amely meg van írva: „Elnyeletett a halál+ örökre.”+ 55 „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?”+ 56 A halált okozó fullánk+ a bűn, a bűn ereje pedig a Törvény.+ 57 De hála az Istennek, mert ő megadja nekünk a győzelmet Jézus Krisztus, a mi Urunk által!+
58 Következésképpen, szeretett testvéreim, legyetek rendíthetetlenné,+ tántoríthatatlanná, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában,+ tudva azt, hogy fáradozásotok nem hiábavaló+ az Úrban.