Lukács

9 Ezután Jézus összehívta a tizenkettőt, és erőt meg hatalmat adott nekik minden démon+ fölött, és arra, hogy betegségeket gyógyítsanak.+ 2 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten királyságát, és gyógyítsanak, 3 ezt mondva nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt*, és két ruha* se legyen nálatok.+ 4 Ha pedig valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, és onnan induljatok tovább.+ 5 És ha valahol nem fogadnak be titeket, rázzátok le a port a lábatokról, amikor kimentek abból a városból, bizonyítékul ellenük.+” 6 Ezután útra keltek, és bejárták a vidéket faluról falura, mindenütt hirdették a jó hírt, és gyógyítottak.+

7 Heródes*, a területi uralkodó* pedig hallott mindarról, ami történik, és nagyon össze volt zavarodva, mivel egyesek azt mondták, hogy János támadt fel a halottak közül,+ 8 mások meg azt, hogy Illés jelent meg, megint mások pedig, hogy a hajdani próféták közül támadt fel valamelyik+. 9 Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem.+ Akkor hát ki ez, akiről ilyeneket hallok?” Úgyhogy látni akarta őt.+

10 Mikor aztán az apostolok visszatértek, beszámoltak Jézusnak arról, hogy mi mindent tettek.+ Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük egy Betsaida nevű városba, hogy egyedül legyenek.+ 11 A sokaság azonban megtudva ezt, követte őt. Ő pedig kedvesen fogadta őket, és beszélni kezdett nekik Isten királyságáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyításra volt szükségük+. 12 Amikor a nap a vége felé közeledett, a tizenkettő odament, és ezt mondta neki: „Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a környező falvakba és tanyákra, hogy szerezzenek szállást és ennivalót, mert idekint elhagyatott helyen vagyunk.”+ 13 Jézus azonban ezt mondta: „Ti adjatok nekik enni!”+ Ők így szóltak: „Nincs más nálunk, mint öt kenyér meg két hal, hacsak mi magunk el nem megyünk élelmet venni ezeknek az embereknek.” 14 Ugyanis mintegy 5000 férfi volt ott. De ő így szólt a tanítványaihoz: „Ültessétek le őket körülbelül 50-es csoportokban.” 15 Ők pedig így tettek, és mindnyájukat leültették. 16 Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy rakják a sokaság elé. 17 Így hát mindenki evett, és jóllakott. Aztán összeszedték a maradékot, 12 kosárral.+

18 Később, mialatt egymagában imádkozott, odamentek hozzá a tanítványok, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?”+ 19 Azok így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások meg Illésnek, megint mások pedig azt mondják, hogy a hajdani próféták közül támadt fel az egyik.”+ 20 Akkor így szólt hozzájuk: „És szerintetek ki vagyok?” Péter így válaszolt: „Isten Krisztusa.”+ 21 Ezután erélyesen szólva hozzájuk, utasította őket, hogy ezt senkinek se mondják el,+ 22 majd így szólt: „Az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a magas rangú papok és az írástudók, és meg kell hogy öljék,+ a harmadik napon pedig fel kell támadnia.”+

23 Aztán ezt mondta mindenkinek: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát,+ nap nap után vegye fel a kínoszlopát*, és állandóan kövessen engem.+ 24 Mert aki meg akarja menteni az életét*, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét* énértem, az meg fogja menteni azt.+ 25 Hiszen mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszti, vagy kárt szenved?+ 26 Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt szégyellni fogja az Emberfia, amikor megérkezik a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.+ 27 De higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb Isten királyságát.+”

28 És valóban, mintegy nyolc nappal e szavak után maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.+ 29 Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája szikrázóan fehér lett. 30 Hirtelen két férfi jelent meg, és beszélgettek vele. Mózes és Illés volt az. 31 Ezek dicsőségben jelentek meg, és az eltávozásáról kezdtek beszélni, amelynek Jeruzsálemben kell megtörténnie.+ 32 Pétert pedig és a vele levőket elnyomta az álom, de amikor teljesen felébredtek, látták Jézust a dicsőségében,+ és a két férfit, aki ott állt vele. 33 És miközben ezek távozni készültek, Péter ezt mondta Jézusnak: „Tanító, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” De nem tudta, mit beszél. 34 Ám amíg ezeket mondta, felhő képződött, és árnyékot vetett rájuk. Amint bementek a felhőbe, félelem fogta el őket. 35 Aztán hang+ hallatszott a felhőből: „Ő az én Fiam, akit kiválasztottam.+ Figyeljetek rá!+” 36 És amikor a hang hallatszott, látták, hogy Jézus már egyedül van. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem számoltak be azokban a napokban semmiről, amit láttak.+

37 Másnap, amikor lejöttek a hegyről, nagy tömeg jött Jézussal szembe.+ 38 Ekkor a tömegből egy férfi felkiáltott: „Tanító, kérve kérlek, tekints a fiamra, mert ő az egyetlen gyermekem!+ 39 Időnként egy szellem megragadja, ő pedig hirtelen felkiált, és az rángásokat hoz rá, úgyhogy habzik a szája, és csak nagy nehezen hagyja el őt, miután összevissza zúzta. 40 Kérve kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 41 Jézus erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék,+ meddig kell veletek maradnom, és elviselnem titeket? Hozd ide a fiadat.”+ 42 De még mikor az felé tartott, a démon akkor is földhöz vágta, és heves rángásokat hozott rá. Jézus azonban rászólt a tisztátalan szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának. 43 Ekkor mindnyájan elámultak Isten fenséges hatalmán.

Mikor pedig még mindnyájan álmélkodtak mindazon, amit tett, ő ezt mondta a tanítványainak: 44 „Hallgassatok figyelmesen, és jegyezzétek meg ezeket a szavakat, mert az Emberfiát átadják az ellenségeinek.”+ 45 De ők nem értették, hogy mit mond. Valójában el volt rejtve előlük, hogy ne fogják fel, ők pedig féltek őt kérdezgetni erről.

46 Ezután vitatkozni kezdtek arról, hogy melyikük a legnagyobb.+ 47 Jézus tudta, hogy mi van a szívükben, ezért fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította, 48 és így szólt hozzájuk: „Aki rám való tekintettel* szívesen fogadja ezt a kisgyermeket, az engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, az azt is szívesen fogadja, aki engem elküldött.+ Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között, az a nagy.”+

49 János így válaszolt: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk.”+ 50 De Jézus ezt mondta neki: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”

51 Ahogy a felvitetéséig+ hátralevő napok a végükhöz közeledtek, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 52 Követeket küldött el tehát maga előtt. Azok pedig útnak indultak, és bementek a szamáriaiak egyik falujába, hogy előkészítsenek neki mindent. 53 De nem fogadták szívesen őt,+ mert elhatározta*, hogy Jeruzsálembe megy. 54 Amikor Jakab és János+ tanítvány látták ezt, így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és semmisítse meg őket?”+ 55 De Jézus megfordult, és megfeddte őket. 56 Így aztán egy másik faluba mentek.

57 És amint mentek az úton, valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhová mész is.” 58 Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”+ 59 Egy másiknak aztán ezt mondta: „Légy a követőm!” Az így szólt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”+ 60 De ő ezt mondta neki: „Hagyd, hogy a halottak+ temessék el a halottaikat, te pedig menj, és mindenfelé hirdesd Isten királyságát!”+ 61 Megint másvalaki pedig így szólt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam a háznépemtől.” 62 Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas arra, hogy bemenjen Isten királyságába, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz+.”+