Cselekedetek
1 Az első beszámolót, ó, Teofilusz, arról írtam, hogy mi mindent tett és tanított Jézus+ 2 addig a napig, amelyen felvitetett,+ miután a szent szellem által utasításokat adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.+ 3 Miután szenvedett, sok cáfolhatatlan bizonyíték által tette egyértelművé nekik, hogy él.+ 40 napon át látták őt, és ő Isten királyságáról beszélt.+ 4 Amikor együtt volt velük, erre utasította őket: „Ne menjetek el Jeruzsálemből,+ hanem kitartóan várjátok, hogy beteljesedjen, amit az Atya megígért,+ amiről hallottatok tőlem. 5 Mert János ugyan vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva szent szellemmel+ lesztek megkeresztelve.”
6 Mikor aztán ismét egybegyűltek, megkérdezték őt: „Uram, mostanában állítod helyre Izraelnek a királyságot?”+ 7 Ő ezt mondta nekik: „Nem szükséges tudnotok azokról az időkről vagy időszakokról, amelyekről csak az Atyának van hatalma dönteni.+ 8 De erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok,+ és tanúim lesztek+ Jeruzsálemben,+ egész Júdeában és Szamáriában+ és a föld legtávolabbi részéig.”+ 9 Miután ezeket mondta, Isten a szemük láttára felemelte Jézust, és egy felhő takarta el őt a szemük elől.+ 10 És amint szemüket az égre szegezték, miközben távozott, egyszeriben csak ott állt mellettük két férfi fehér* ruhában,+ 11 és így szóltak: „Galileai férfiak, miért álltok itt az égre nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek az égbe, ugyanúgy fog eljönni, ahogy az égbe menni láttátok.”
12 Akkor az Olajfák hegyéről – mely közel van Jeruzsálemhez, csupán egy sabbatnapi útra – visszatértek Jeruzsálembe.+ 13 Mikor megérkeztek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt. Ott volt Péter, csakúgy, mint János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, aki Alfeus fia, Simon, a buzgó, és Júdás, aki Jakab fia.+ 14 Ezek mindannyian egy célból gyűltek össze, és rendületlenül imádkoztak néhány asszonnyal,+ Jézus testvéreivel és az anyjával, Máriával együtt.+
15 Azokban a napokban pedig felállt Péter a testvérek között (összesen mintegy 120 fő volt ott), és így szólt: 16 „Férfiak, testvérek, be kellett teljesednie az írásnak, amelyet a szent szellem Dávid által jövendölt Júdásról,+ aki vezetője lett azoknak, akik letartóztatták Jézust.+ 17 Mert közénk tartozott,+ és ki lett választva, hogy részt vegyen ebben a szolgálatban. 18 (Ez az ember pedig földet vett az igazságtalanul szerzett béréből,+ és fejjel lefelé zuhanva* a teste széthasadt*, és minden belső része kiomlott.+ 19 Ez tudomására jutott Jeruzsálem minden lakosának, úgyhogy elnevezték azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek.) 20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: »Lakóhelye legyen pusztává, és ne legyen lakója«,+ és »felvigyázói tisztségét más vegye át«.+ 21 Ezért azok közül a férfiak közül válasszunk ki valakit, akik mindig velünk tartottak, amikor az Úr Jézus közöttünk tevékenykedett, 22 attól kezdve, hogy János megkeresztelte,+ addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk.+ Hozzánk hasonlóan olyan valaki legyen, aki szemtanúja volt Jézus feltámadásának.”+
23 Így hát javasoltak kettőt: Józsefet, akit Barsabásnak, vagy más néven Jusztusznak is hívtak, meg Mátyást. 24 Majd így imádkoztak: „Te, ó, Jehova, aki mindenkinek a szívét ismered,+ jelöld meg, e kettő közül melyiket választottad, 25 hogy átvegye azt a szolgálatot és apostolságot, amelyet Júdás elhagyott, hogy elmenjen a maga útjára.”+ 26 Sorsot vetettek hát rájuk,+ és a sors Mátyásra esett; és a 11 apostolhoz tartozónak tekintették.