Lukács

1 Már sokan vállalkoztak arra, hogy beszámolót állítsanak össze azokról a tényekről, amelyek teljesen hitelesek számunkra,+ 2 úgy, ahogy ezeket továbbadták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúk+ és az üzenet szolgái voltak.+ 3 Ezért én is eltökéltem – mivel mindennek pontosan utánajártam az elejétől kezdve –, hogy leírom neked a történteket logikus sorrendben,+ igen nagyra becsült Teofilusz,+ 4 hogy pontosan megtudd, mennyire biztosak azok a dolgok, amelyeket szóban tanítottak neked.+

5 Heródesnek, Júdea királyának napjaiban+ volt egy Zakariás nevű pap Abija+ osztályából. A felesége Áron lányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták. 6 Mindketten igazságosak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül jártak Jehova minden parancsolatával és törvényes követelményével összhangban. 7 Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten idősek voltak.+

8 Egyszer, amikor Zakariás papként szolgált osztályának+ beosztása szerint Isten előtt, 9 a papi tisztség bevett gyakorlata* szerint rákerült a sor, hogy Jehova szentélyébe lépve füstölőszert ajánljon fel.+ 10 Az egész sokaság pedig kívül imádkozott a füstölőszer felajánlásának órájában. 11 Ekkor megjelent neki Jehova angyala, a füstölőoltár jobb oldalánál állva. 12 Zakariás pedig ennek láttán nyugtalanná vált, és félelem fogta el. 13 Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed kedvező meghallgatásra talált, és Erzsébet, a feleséged fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.+ 14 Örülni fogsz, és nagyon boldog leszel, és sokan örömmel fogadják majd a születését,+ 15 mert nagy lesz ő Jehova szemében.+ Bort vagy bármilyen alkoholt pedig egyáltalán nem szabad innia.+ Már a születése előtt* áthatja őt a szent szellem,+ 16 és az izraeliták közül sokakat visszafordít Istenükhöz, Jehovához.+ 17 Azonkívül előtte fog járni Illés szellemével és erejével,+ hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez,+ és segítsen az engedetleneknek bölcsen cselekedni, és azt tenni, ami helyes, hogy felkészített népet állítson Jehova elé+.”

18 Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lehetnék biztos ebben? Hiszen öreg vagyok, és a feleségem is idős már.”+ 19 Az angyal így felelt neki: „Én Gábriel+ vagyok, aki ott állok Isten előtt,+ és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és elmondjam neked ezt a jó hírt. 20 De mivel nem hittél a szavaimnak, amelyek beteljesednek a meghatározott időben, megnémulsz,+ és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ezek meg nem lesznek.” 21 A nép eközben egyre csak várta Zakariást, és csodálkoztak azon, hogy olyan sokáig van a szentélyben. 22 Amikor kijött, nem tudott velük beszélni, és rájöttek, hogy természetfölötti látomást látott az imént a szentélyben. Ő pedig jeleket mutogatott nekik, de néma maradt. 23 Amikor aztán leteltek szent szolgálatának napjai, hazament.

24 Néhány nappal később a felesége, Erzsébet teherbe esett. Öt hónapig visszavonultan élt, és ezt mondta: 25 „Ezt tette értem Jehova ezekben a napokban. Felém fordította figyelmét, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.”+

26 Amikor Erzsébet a hatodik hónapban volt, Isten elküldte Gábriel angyalt+ egy Názáret nevű galileai városba 27 egy szűzhöz+, aki egy József nevű férfinak, Dávid leszármazottjának a jegyese volt. A szüzet pedig Máriának hívták.+ 28 És az angyal, amikor odament hozzá, így szólt: „Légy üdvözölve, te nagy kegyben részesített asszony! Jehova veled van.” 29 Ő azonban rendkívül összezavarodott ennek hallatán, és azon töprengett, hogy miféle üdvözlés lehet ez. 30 Ezért az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyet találtál Isten előtt. 31 Teherbe esel,* és fiút szülsz,+ akit nevezz Jézusnak.+ 32 Ő nagy lesz,+ és a legfelségesebb Isten Fiának fogják hívni,+ és Jehova Isten neki adja ősapjának, Dávidnak a trónját,+ 33 és királyként fog uralkodni Jákob leszármazottai fölött örökké, és királyságának nem lesz vége.”+

34 Mária azonban ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival.”+ 35 Válaszul az angyal ezt mondta neki: „Szent szellem száll rád,+ és a legfelségesebb Isten ereje árnyékol be téged. Ezért fogják a születendőt szentnek+ hívni, Isten Fiának.+ 36 Erzsébet, a rokonod – noha idős, és az emberek azt mondták róla, hogy meddő – most hat hónapos terhes, 37 mert Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül.”+ 38 Mária erre ezt mondta: „Jehova rabszolgalánya vagyok. Történjen velem a kijelentésed szerint!” Ekkor eltávozott tőle az angyal.

39 Útra kelt Mária azokban a napokban, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40 Amikor belépett Zakariás otthonába, üdvözölte Erzsébetet. 41 Amint Erzsébet meghallotta Mária üdvözlését, a magzat megmozdult a méhében, Erzsébetet pedig áthatotta a szent szellem, 42 és felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43 Hát hogy lehet az, hogy enyém e kiváltság, hogy az én Uram anyja jön énhozzám? 44 Mert ahogy meghallottam üdvözlésedet, örömében megmozdult a magzat a méhemben. 45 Boldog az az asszony, aki hitt, mert minden beteljesedik majd, amit Jehova mondott neki.”

46 Mária pedig így szólt: „Magasztalja a lelkem Jehovát,+ 47 és nem tudom megállni, hogy ne ujjongjak Istennek, az én megmentőmnek,+ 48 mert letekintett rabszolgalányának alacsony sorára.+ Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,+ 49 mert nagy dolgokat tett értem a hatalmas Isten, és szent az ő neve,+ 50 és irgalma nemzedékről nemzedékre azokon nyugszik, akik mélységesen tisztelik* őt.+ 51 Hatalmas dolgokat vitt véghez karjával,+ szétszórta azokat, akik gőgösek*.+ 52 Hatalmasokat taszított le trónjukról,+ és alacsony sorúakat magasztalt fel.+ 53 Éhezőket elégített meg jó dolgokkal,+ és vagyonosokat küldött el üres kézzel. 54 Segítségére sietett a szolgájának, Izraelnek, kifejezve, hogy emlékszik arra az ígéretére, hogy örökké irgalmas lesz,+ 55 ahogyan megmondta ősapáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának*+.” 56 Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, majd visszatért az otthonába.

57 Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiút szült. 58 A szomszédok és a rokonai hallották, hogy Jehova nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.+ 59 A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a kisgyermeket,+ és az apja után Zakariásnak akarták nevezni. 60 De az anyja így válaszolt: „Nem, hanem Jánosnak fogják nevezni.” 61 Erre ezt mondták neki: „Egyik rokonodat sem hívják így.” 62 Aztán megkérdezték az apját jelekkel, hogy mit akar, hogyan nevezzék. 63 Ő pedig kért egy táblát, és ezt írta: „János a neve.”+ Erre mindnyájan nagyon elcsodálkoztak. 64 Neki pedig rögtön megnyílt a szája, és megoldódott a nyelve, beszélni kezdett,+ és dicsőítette Istent. 65 Erre félelem fogta el mindazokat, akik a szomszédságukban laktak, és Júdea egész hegyvidékén beszélni kezdtek erről. 66 És akik csak hallották, szívükbe vésték ezt, és így szóltak: „Mi lesz ebből a kisgyermekből?” Mert bizony Jehova vele volt.

67 Majd az apját, Zakariást áthatotta a szent szellem, és így prófétált: 68 „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének,+ mert a népére fordította figyelmét, és szabadítást szerzett neki.+ 69 És hatalmas megmentőt+ adott nekünk az ő szolgájának, Dávidnak a királyi leszármazási vonalán*,+ 70 mint ahogy szent prófétái által régtől fogva beszélt+ 71 arról, hogy megment minket ellenségeinktől és minden gyűlölőnk kezéből.+ 72 Ősapáinkra való tekintettel irgalmas lesz hozzánk, és megemlékezik szent szövetségéről,+ 73 az ősapánknak, Ábrahámnak tett esküről,+ 74 hogy miután megszabadultunk ellenségeink kezéből, megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy félelem nélkül szent szolgálatot végezzünk neki 75 hűséggel* és igazságossággal őelőtte minden napunkon. 76 Ami pedig téged illet, kisgyermek, a legfelségesebb Isten prófétájának fognak hívni, mert Jehova előtt fogsz járni, hogy előkészítsd útjait,+ 77 hogy ismeretet adj át a népének a megmentésről, amely bűneinek megbocsátása által van,+ 78 Istenünk gyengéd könyörületéből. Ezzel a könyörülettel hajnal virrad ránk a magasságból,+ 79 hogy világosságot adjon azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek,+ és hogy lábunkat a béke útján vezesse.”

80 A kisgyermek pedig felnőtt, és megerősödött szellemben*, és a pusztában maradt addig a napig, amelyen nyilvánosan megmutatta magát Izraelnek.