Lukács

24 A hét első napján azonban jó korán a sírhoz mentek, és vitték a fűszereket, amelyeket előkészítettek.+ 2 Ám a követ a sírtól elhengerítve találták,+ 3 és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.+ 4 Míg ők tanácstalanul álltak emiatt, ott termett mellettük két férfi ragyogó öltözékben. 5 Az asszonyok megrémültek, és nem mertek rájuk nézni, ezért a férfiak ezt mondták nekik: „Miért keresitek az élőt a halottak között?+ 6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: 7 az Emberfiát bűnös embereknek fogják átadni, oszlopra feszítik, és a harmadik napon feltámad.”+ 8 Ekkor visszaemlékeztek a szavaira,+ 9 és a sírtól* visszatérve, beszámoltak mindezekről a tizenegynek, és a többieknek mind.+ 10 Mária Magdaléna, Johanna és Mária, Jakab anyja voltak ezek. A velük levő többi asszony+ is elmondta ezeket az apostoloknak. 11 De azok képtelenségnek tartották mindezt, és nem hittek az asszonyoknak.

12 Péter azonban fogta magát, elfutott a sírhoz*, és ahogy előrehajolt, csak a lenvászon darabokat látta. Elment hát, csodálkozva a történteken.

13 De még azon a napon ketten közülük úton voltak egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométerre volt, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

15 Ahogy beszélgettek és tanakodtak ezekről, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16 Látták őt, de nem ismerték fel.+ 17 Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek itt az úton?” És ők szomorúan megálltak. 18 Az egyikük, Kleopás, így válaszolt neki: „Egyedül laksz idegenként Jeruzsálemben, hogy nem tudod,* milyen dolgok történtek ott ezekben a napokban?” 19 Ezt kérdezte tőlük: „Milyen dolgok?” Ezt mondták neki: „Amik a názáreti+ Jézussal kapcsolatosak. Ő próféta volt, akit Isten és az egész nép nagyra becsült, mivel nagy hatást ért el a szavaival és a tetteivel.+ 20 A magas rangú papjaink és vezetőink átadták őt, hogy halálra ítéljék,+ és oszlopra feszítsék.+ 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja szabadítani Izraelt.+ Igen, és mindezek mellett már harmadik napja, hogy ezek megtörténtek. 22 Ezenfelül némely közülünk való asszony is megdöbbentett minket, mert amikor korán a sírhoz* mentek,+ 23 és nem találták a testét, eljöttek, azt mondva, hogy természetfölötti látomást is láttak angyalokról, és azok azt mondták, hogy ő él. 24 Aztán elmentek némelyek a velünk levők közül a sírhoz*,+ és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt nem látták.”

25 Ő azért ezt mondta nekik: „Ó, ti értetlenek, és ti, akiknek nem fogékony a szívetek, hogy higgyetek mindabban, amit a próféták mondtak! 26 Nemde szükség volt arra, hogy a Krisztus elszenvedje ezeket,+ és dicsőségre jusson?”+ 27 És Mózestől és az összes Prófétától+ kezdve értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak a teljes Írásban.

28 Végül annak a falunak a közelébe értek, ahová tartottak, ő pedig úgy tett, mintha továbbmenne. 29 De azok így unszolták: „Maradj velünk, mert esteledik, és mindjárt vége a napnak.” Azzal bement, hogy velük maradjon. 30 És amint asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.+ 31 Ekkor felismerték, és rájöttek, hogy ki is ő valójában. Ő viszont eltűnt előlük.+ 32 És ezt mondták egymásnak: „Hát nem indított meg minket olyan mélyen, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta* nekünk az Írásokat?” 33 És még abban az órában elindultak, visszatértek Jeruzsálembe, és megtalálták a tizenegyet, meg azokat, akik összegyűltek velük. 34 És ezek mind ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”+ 35 Erre ők is elmondták az úton történteket, és hogy hogyan ismerték fel abból, ahogyan megtörte a kenyeret.+

36 Még ezekről beszéltek, amikor ott termett közöttük Jézus, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”+ 37 De megrettentek és megrémültek, mert azt hitték, szellemet látnak.+ 38 Így hát ezt mondta nekik: „Miért nyugtalankodtok, és miért támadtak kételyek szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én vagyok az. Tapintsatok meg, és lássátok, mert egy szellemnek nincs húsa és csontja, ellenben, ahogy látjátok, nekem van.” 40 És amint ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41 De amikor az örömtől még mindig nem hittek, és csak ámultak, ő így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”+ 42 Odanyújtottak hát neki egy darab roston sült halat, 43 ő pedig elvette, és a szemük láttára evett.

44 Majd ezt mondta nekik: „Mikor még veletek voltam, elmondtam nektek,+ hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban.”+ 45 Akkor segített nekik, hogy teljesen megértsék az Írások jelentését,+ 46 és ezt mondta nekik: „Ez van megírva: a Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halottak közül,+ 47 és az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden nemzetben hirdetni fogják azt,+ hogy az emberek bánják meg a bűneiket,+ és megbocsátást nyernek.+ 48 Tanúi kell hogy legyetek ezeknek.+ 49 Én pedig elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok a magasból.”+

50 Majd kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta őket. 51 Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felemelkedett az égbe.+ 52 Ők pedig hódoltak neki, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.+ 53 És folyton a templomban voltak, dicsőítve Istent.+