Máté

21 Amikor közel értek Jeruzsálemhez, és megérkeztek Betfagéba, az Olajfák hegyére+, Jézus elküldte két tanítványát,+ 2 és ezt mondta nekik: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és mihelyt beértek, találtok majd egy megkötött szamarat, és vele egy csikót. Oldjátok el és hozzátok nekem ide őket. 3 Ha bárki szólna nektek, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rájuk.« Akkor majd azonnal elengedi őket.”

4 Ez valójában azért történt, hogy beteljesedjen, amit Isten mondott a próféta által: 5 „Mondjátok meg Sion lányának: »Nézd! Királyod jön hozzád,+ szelíden+ és szamárháton, igen, csikón, teherhordó állat kicsinyén.«”+

6 A tanítványok tehát elindultak, és úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.+ 7 Elhozták a szamarat meg a csikóját, rájuk tették a felsőruháikat, és ő azokra ült.+ 8 A sokaságból a legtöbben az útra terítették a felsőruháikat,+ míg mások ágakat vágtak a fákról, és azokat terítették az útra. 9 A sokaság pedig, amely előtte és utána ment, így kiáltozott: „Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát!+ Áldott, aki Jehova nevében jön!+ Mentsd meg, kérünk, te, aki fenn a magasságban* laksz!”+

10 Mikor pedig beért Jeruzsálembe, az egész város felbolydult, és ezt kérdezte: „Kicsoda ez?” 11 A sokaság ezt mondogatta: „Ez Jézus, a próféta,+ a galileai Názáretből!”

12 Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és feldöntötte a pénzváltók asztalait meg a galambárusok padjait,+ 13 és ezt mondta nekik: „Meg van írva: »A házamat imádság házának fogják hívni«,+ de ti rablók barlangjává teszitek.”+ 14 Vakok és sánták is mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.

15 Amikor a magas rangú papok és az írástudók látták azokat a bámulatos dolgokat, amelyeket tett, meg a fiúkat, akik így kiáltoztak a templomban: „Mentsd meg, kérünk, Dávid fiát!”,+ felháborodtak,+ 16 és ezt mondták: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus így szólt hozzájuk: „Igen. Hát soha nem olvastátok ezt: »Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér téged.«”+ 17 Ekkor otthagyta őket, elment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.+

18 Kora reggel, amint visszatérőben volt a városba, megéhezett.+ 19 Meglátott egy fügefát az út mentén, odament, de nem talált rajta semmi mást, csak leveleket,+ ezért ezt mondta neki: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!”+ És a fügefa azonnal elszáradt. 20 Amikor a tanítványok ezt látták, csodálkoztak, és így szóltak: „Hogy lehet az, hogy azonnal elszáradt a fügefa?”+ 21 Jézus így válaszolt nekik: „Biztosak lehettek benne, hogy ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt fogjátok megtenni, amit én tettem a fügefával, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, az is meglesz.+ 22 És mindazt, amit hittel kértek imában, megkapjátok.+”

23 Miután pedig bement a templomba, a magas rangú papok és a nép vénei odamentek hozzá, miközben tanított, és ezt kérdezték: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?”+ 24 Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha tudtok rá felelni, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket: 25 Kitől kapta János a hatalmát, hogy kereszteljen? Istentől* vagy emberektől?” Azok pedig tanakodni kezdtek maguk között, így szólva: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani nekünk: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?«+ 26 Ha viszont azt mondjuk: »emberektől«, akkor félhetünk a sokaságtól, hisz mindnyájan prófétának tartják Jánost.”+ 27 Így hát ezt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.

28 Mit gondoltok? Egy embernek volt két gyermeke. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: »Gyermekem, menj, dolgozz ma a szőlőben!« 29 Ez így válaszolt: »Nem megyek«, de aztán megbánta, és kiment. 30 A másodikhoz is odament, és ugyanazt mondta neki. Az így felelt: »Megyek, uram«, de nem ment ki. 31 A kettő közül melyik cselekedte az apja akaratát?” Azok ezt mondták: „Az első.” Jézus így szólt hozzájuk: „Higgyétek el, hogy az adószedők és a prostituáltak előbb mennek be Isten királyságába, mint ti.+ 32 Mert eljött hozzátok János, hogy megmutassa az igazságosság útját, de ti nem hittetek neki. Az adószedők és a prostituáltak azonban igen.+ Ti ezt láttátok, mégsem éreztetek megbánást, hogy aztán higgyetek neki.

33 Halljatok egy másik szemléltetést: Volt egy ember, egy gazda, aki szőlőt ültetett,+ körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt.+ Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.+ 34 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte a rabszolgáit a szőlőművesekhez, hogy átvegyék a leszüretelt gyümölcsből a neki járó részt. 35 A szőlőművesek azonban megfogták a rabszolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek.+ 36 Elküldött még más rabszolgákat is, többet, mint először, de ezekkel ugyanazt tették.+ 37 Végül elküldte hozzájuk a fiát, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.« 38 Amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, ezt mondták maguk között: »Ez az örökös.+ Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« 39 Megfogták hát, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.+ 40 Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa ezekkel a szőlőművesekkel, amikor megjön?” 41 Ezt mondták neki: „Mivel gonoszak, szörnyű pusztulást hoz rájuk, és más szőlőműveseknek adja ki a szőlőt, akik beszolgáltatják neki a gyümölcsöt a kellő időben.”

42 Jézus ezt kérdezte tőlük: „Hát soha nem olvastátok az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.+ Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.«+ 43 Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely a királysághoz méltó gyümölcsöket terem. 44 Ezenkívül, aki ráesik erre a kőre, az összezúzza magát.+ Akire pedig a kő esik rá, azt a kő zúzza össze.+”

45 Amikor a magas rangú papok és a farizeusok hallották a szemléltetéseit, tudták, hogy róluk beszél.+ 46 El akarták őt fogni*, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta őt.+