Lukács
6 Az egyik sabbaton pedig az történt, hogy gabonaföldeken ment keresztül, és a tanítványai tépdesték+ és ették a kalászokat, kezükkel morzsolgatva azokat.+ 2 Ekkor a farizeusok közül némelyek így szóltak: „Miért tesztek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?”+ 3 Jézus azonban ezt felelte nekik: „Soha nem olvastátok, mit is tett Dávid,+ amikor ő és a vele levők megéheztek?+ 4 Hogy hogyan ment be az Isten házába, és fogadta el a bemutatott kenyereket+, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak?”+ 5 És ezt mondta még nekik: „Az Emberfia Ura a sabbatnak.”+
6 Történt egy másik sabbaton+, hogy bement a zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy ember, akinek sorvadt volt a jobb keze.+ 7 Az írástudók és a farizeusok pedig feszülten figyelték őt,+ vajon gyógyít-e sabbaton, hogy módot találjanak a vádolására.+ 8 Ő azonban ismerte okoskodásukat,+ ennek ellenére ezt mondta a sorvadt kezű férfinak: „Kelj fel, és állj középre!”+ Az pedig felkelt és odaállt. 9 Jézus akkor így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e sabbaton jót tenni+ vagy ártani, megmenteni vagy elpusztítani egy lelket?”+ 10 És miután végignézett mindnyájukon, ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az így tett, és a keze rendbe jött.+ 11 Amazokat pedig őrült düh töltötte el, és tanácskozni kezdtek egymással, hogy mit tehetnének Jézussal.+
12 Történt ezekben a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni+, és az egész éjszakát az Istenhez való imádkozással töltötte.+ 13 Mikor pedig nappal lett, magához hívta a tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, és ezeket „apostoloknak” nevezte:+ 14 Simont, akit Péternek is nevezett,+ és Andrást, annak testvérét, továbbá Jakabot és Jánost,+ Fülöpöt+ és Bertalant, 15 Mátét és Tamást+, Jakabot, az Alfeus fiát, és „a buzgónak” hívott Simont,+ 16 Júdást, a Jakab fiát, és Iskariót Júdást, aki aztán áruló lett.+
17 Lement velük, megállt egy sík helyen, és tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg+ volt ott egész Júdeából, Jeruzsálemből és Tírusznak meg Szidónnak a tenger melletti vidékéről, akik azért jöttek, hogy hallják őt, és kigyógyuljanak betegségeikből.+ 18 Még azok is meggyógyultak, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot. 19 És az egész sokaság igyekezett megérinteni őt,+ mivel erő áradt ki belőle,+ és az mindnyájukat meggyógyította.
20 Ő pedig tanítványaira emelte szemét, és a következőket kezdte mondani:+
„Boldogok vagytok, ti szegények,+ mert tiétek az Isten királysága.
21 Boldogok vagytok, akik most éheztek,+ mert megelégítenek benneteket.+
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.+
22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek+ titeket az emberek, és amikor kirekesztenek és gyaláznak benneteket, és kivetik+ a neveteket mint gonoszat, az Emberfiáért. 23 Örvendezzetek azon a napon, és ugráljatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok az égben, hiszen ugyanezeket tették ősatyáik is a prófétákkal.+
24 De jaj nektek, gazdagok,+ mert megkaptátok már teljes vigaszotokat.+
25 Jaj nektek, akik már beteltetek, mert éhezni fogtok.+
Jaj, akik most nevettek, mert keseregni és sírni fogtok.+
26 Jaj, amikor minden ember jót mond rólatok, mert ilyeneket tettek ősatyáik is a hamis prófétákkal.+
27 Én pedig azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek ellenségeiteket,+ tegyetek jót+ azokkal, akik gyűlölnek titeket, 28 áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.+ 29 Aki megüti az egyik orcádat, annak tartsd oda a másikat is;+ és aki elveszi a felsőruhádat, attól ne tagadd meg az alsóruhát se.+ 30 Mindenkinek adj, aki kér tőled,+ és aki elveszi tőled, ami a tiéd, attól ne kérd vissza.
31 És ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek tegyenek, ugyanúgy tegyetek ti is velük.+
32 Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mennyiben érdem az nektek? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.+ 33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, igazából mennyiben érdem az nektek? Még a bűnösök is megteszik ugyanezt.+ 34 Ezenkívül, ha azoknak kölcsönöztök kamatmentesen,+ akiktől remélitek, hogy megkapjátok, mennyiben érdem az nektek? Még bűnösök is kölcsönöznek kamatmentesen bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.+ 35 Ellenkezőleg, szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és kölcsönözzetek kamatmentesen,+ semmit sem remélve vissza; és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a Legfelségesebbnek,+ mert ő kedves+ a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. 36 Továbbra is legyetek irgalmasak, mint ahogy a ti Atyátok is irgalmas.+
37 Ezenfelül, ne ítéljetek többé, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket;+ és ne ítéljetek el többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek el titeket. Mindig bocsássatok meg, és nektek is meg fognak bocsátani.+ 38 Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak.+ Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul.”+
39 Azután egy szemléltetést is mondott nekik: „Ugye nem vezetheti vak a vakot? Nemde mindketten belebuknak a verembe?+ 40 A tanuló nem áll a tanítója felett, de mindaz, aki tökéletes oktatást nyert, olyan lesz, mint a tanítója.+ 41 Miért is nézed a szálkát, mely a testvéred szemében van, a gerendát pedig, mely a saját szemedben van, miért nem veszed észre?+ 42 Hogyan mondhatod a testvérednek: »Testvér, hadd vegyem ki a szemedben levő szálkát«, miközben nem nézed a saját szemedben levő gerendát?+ Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből,+ és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát, mely a testvéred szemében van.+
43 Mert nincs jó fa, amely rothadt gyümölcsöt terem, és korhadt fa sincs, amely jó gyümölcsöt terem.+ 44 Mert mindegyik fát a maga gyümölcséről ismerik meg.+ Tövisről például nem szednek fügét, sem tövisbokorról nem vágnak szőlőt.+ 45 A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből;+ mert a szív bőségéből szól az ő szája.+
46 Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?+ 47 Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallja a szavaimat, és cselekszi azokat:+ 48 hasonló a házépítő emberhez, aki ásott, és mélyre hatolt, és sziklára vetett alapot. Így aztán, mikor árvíz támadt,+ a folyó nekicsapódott annak a háznak, de nem volt elég erős ahhoz, hogy megrázkódtassa, mivel jól volt megépítve.+ 49 Másfelől, aki hall, de nem cselekszik,+ az ahhoz az emberhez hasonló, aki alap nélkül épített házat a földre. Nekicsapódott a folyó, és azonnal összeomlott, és az a ház teljesen tönkrement.”+