1Mózes

2 Így készült el az ég és a föld, és minden, ami rajtuk van*.+ 2 A hetedik napra Isten végzett a munkájával, és miután elvégezte minden munkáját, a hetedik napon megpihent.+ 3 Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon pihent meg, miután elvégezte a teremtői munkáját. Megalkotott mindent, amit eltervezett.

4 Ez a története az ég és a föld teremtésének, amikor azok meg lettek teremtve, amely napon Jehova* Isten földet és eget alkotott.+

5 Ekkor még sem bokor, sem más növény nem volt a földön, mert Jehova Isten még nem bocsátott esőt a földre, és nem volt még ember, aki művelte volna a földet. 6 De pára szállt fel a földről, és megöntözte a föld egész felszínét.

7 És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából+, és az orrába lehelte az élet leheletét+, így lett az ember élő emberré*.+ 8 Jehova Isten ezután egy kertet hozott létre Édenben+, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált.+ 9 És Jehova Isten a földön mindenféle fát ültetett, amely szemet gyönyörködtető, és eledelnek jó. Az élet fáját+ is elültette a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját.+

10 Egy folyó eredt Édenből, hogy öntözze a kertet; ott elágazott, s négy főágra szakadt. 11 Az elsőnek a neve Pison; ez az, amelyik megkerüli Havila egész földjét, ahol arany található. 12 Ennek a földnek az aranya jó. Található ott bdelliumgyanta és ónixkő is. 13 A második folyónak a neve Gihon; ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét. 14 A harmadik folyó neve Hiddekel*+; ez az, amelyik Asszíria+ keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz+.

15 Jehova Isten pedig az embert az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt.+ 16 Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig.+ 17 De a jó és rossz tudásának a fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz+.”

18 Jehova Isten így folytatta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, aki kiegészíti őt.”+ 19 És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az ég minden repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. És minden élőlénynek* az lett a neve, amit az ember adott neki.+ 20 Az ember tehát nevet adott minden háziállatnak, az ég repdeső teremtményeinek és a föld minden mezei vadjának, de az embernek nem volt segítője, aki kiegészítené őt. 21 Jehova Isten ezért mély álmot bocsátott az emberre. Miközben az aludt, kivett egyet a bordái közül, és összezárta ott a húst. 22 Majd Jehova Isten az emberből kivett bordából nőt alkotott, és odavitte az emberhez.+

23 Az ember ekkor ezt mondta:

24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez,* és egy testté lesznek.+ 25 Az ember és a felesége pedig mindketten meztelenek+ voltak, mégsem szégyellték.