Lukács

12 Időközben sokezres sokaság gyűlt össze, akkora, hogy már egymást taposták. Jézus először a tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!+ 2 De nincs olyan gondosan leplezett dolog, amely nyilvánosságra ne kerülne, és olyan titok, amely ki ne tudódna.+ 3 Ennélfogva amit a sötétben mondtok, a világosságban fogják hallani, és amit a saját szobátokban suttogtok*, a háztetőkről hirdetik majd. 4 Mi több – mondom nektek –, barátaim+: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután semmi többet nem képesek tenni.+ 5 Hanem rámutatok nektek, kit kell félnetek*: azt féljétek, akinek, miután megölt valakit, van hatalma a gyehennába dobni.+ Igen – mondom nektek –, őt féljétek.+ 6 Vajon nem öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért? Isten mégsem felejt el egyet sem közülük.*+ 7 Sőt, azt is tudja, hogy hány hajszál van a fejeteken.+ Ne féljetek, ti sokkal többet értek, mint a verebek!+

8 Mondom nektek: ha valaki vállalja az emberek előtt, hogy ismer engem,+ az Emberfia is vállalni fogja Isten angyalai előtt, hogy ismeri őt.+ 9 De aki megtagad engem az emberek előtt, azt meg fogják tagadni Isten angyalai előtt.+ 10 És mindannak, aki az Emberfia ellen szól egy szót is, Isten megbocsát, de aki a szent szellemet gyalázza, annak Isten nem bocsát meg.+ 11 Mikor pedig nyilvánosan kihallgatnak, kormánytisztviselők és hatalmak elé visznek titeket, ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy mit hoztok fel a védelmetekre, vagy mit mondtok,+ 12 mert a szent szellem még abban az órában megtanít benneteket arra, amit mondanotok kell.”+

13 Akkor valaki így szólt hozzá a sokaságból: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” 14 Ő ezt mondta neki: „Ember, ki nevezett ki engem, hogy bíráskodjak fölöttetek, vagy elosszam köztetek az örökséget?” 15 Azután így szólt hozzájuk: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta kapzsiságtól,+ mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki.”+ 16 Azzal elmondott nekik egy szemléltetést, így szólva: „Egy gazdag embernek jól termett a földje. 17 Így hát okoskodni kezdett magában: »Mit tegyek most, hogy nincs hová begyűjtenem a termésemet?« 18 Majd így szólt: »Ezt teszem:+ lebontom a raktáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm be minden gabonámat és minden javamat, 19 és azt mondom majd magamnak: ’Nagy vagyonod van sok évre felhalmozva. Pihenjél, egyél, igyál, élvezd az életet!’« 20 Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel meghalsz. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?«+ 21 Így jár az, aki kincset halmoz fel önmagának, de Isten szemében nem gazdag.”+

22 Ezután így szólt a tanítványaihoz: „Ezért azt mondom nektek, hogy ne aggódjatok tovább az életetek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni.+ 23 Mert az élet többet ér, mint az eledel, és a test, mint az öltözék. 24 Figyeljétek meg a hollókat: se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se raktáruk, Isten mégis táplálja őket.+ Hát nem értek ti sokkal többet a madaraknál?+ 25 Ki az közületek, aki aggódásával egy kicsit is meg tudja hosszabbítani az életét? 26 Ha tehát még egy ilyen kis dolgot sem tudtok megtenni, miért aggódnátok a többi dolog miatt?+ 27 Figyeljétek meg, hogyan növekednek a liliomok: nem is fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon még dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.+ 28 Ha pedig a mezőn a növényzetet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, mennyivel inkább titeket, ti kishitűek! 29 Ne nyugtalankodjatok hát tovább amiatt, hogy mit fogtok enni, és mit fogtok inni, és hagyjatok fel a túlzott aggodalmaskodással,+ 30 mert mindezekért a világ nemzetei törik magukat, a ti Atyátok viszont tudja, hogy szükségetek van ezekre.+ 31 Ehelyett állandóan az ő királysága legyen az első helyen az életetekben, és akkor ezeket a dolgokat megadja nektek Isten.+

32 Ne félj, kicsiny nyáj,+ mert az Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.+ 33 Adjátok el javaitokat, és adjatok irgalmas adományokat.+ Szerezzetek elnyűhetetlen erszényeket, maradandó kincset az égben,+ ahová tolvaj nem jut, és ahol moly sem tesz kárt semmiben. 34 Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.

35 Legyetek felöltözve, álljatok készen,+ égjen a lámpátok,+ 36 és legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, hogy az uruk visszatérjen*+ a menyegzőről,+ hogy amikor megérkezik és zörget, rögtön ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megjön, virrasztva talál! Biztosak lehettek benne, hogy átöltözik egy szolgának a ruhájába, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és szolgál nekik. 38 És ha a második őrszolgálatkor jön meg, vagy akár a harmadik őrszolgálatkor, és virrasztva találja őket, boldogok! 39 De gondoljatok bele, ha a házigazda tudta volna, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyta volna, hogy betörjenek a házába.+ 40 Ti is álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem tartjátok valószínűnek.”+

41 Ekkor Péter így szólt: „Uram, csak nekünk mondod ezt a szemléltetést, vagy mindenki másnak is?” 42 Az Úr pedig ezt mondta: „Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura kinevez majd a szolgákból álló személyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben?+ 43 Boldog ez a rabszolga, ha az ura ilyen munkában találja őt, amikor eljön! 44 Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi. 45 De ha ez a rabszolga azt mondaná valamikor is magában: »Késik az én uram«,+ és verni kezdené a szolgákat meg a szolgálólányokat, és elkezdene enni, inni és lerészegedni,+ 46 akkor olyan napon jön meg ennek a rabszolgának az ura, amelyen nem várja őt, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Akkor arra a rabszolgára, aki értette ugyan ura akaratát, de nem készült fel annak jövetelére, vagy nem tett eleget a kérésének*, sok ütést mérnek.+ 48 Amelyik viszont nem értette, és úgy tett ütéseket érdemlő dolgokat, arra keveset mérnek. Bizony, mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni.+

49 Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön, és mi mást is kívánhatnék, ha már lángra lobbant? 50 Igen, van egy keresztség,+ amellyel meg kell keresztelkednem; mennyire gyötrődöm, míg meg nem történik!+ 51 Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Semmiképpen – mondom nektek –, hanem inkább megosztottságot.+ 52 Mert mostantól fogva egy házban öten lesznek, akik ellentétbe kerülnek, három kettővel, és kettő hárommal. 53 Ellentétbe kerül az apa a fiúval és a fiú az apával, az anya a lánnyal és a lány az anyával, az anyós a mennyel és a meny az anyóssal.”+

54 Azután még ezt is mondta a sokaságnak: „Amikor látjátok, hogy felhők jelennek meg nyugaton, rögtön ezt mondjátok: »Vihar* jön«, és úgy is lesz. 55 És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok: »Hőség lesz«, és bekövetkezik. 56 Képmutatók, ha a föld és az ég jelenségeiből meg tudjátok állapítani, hogy milyen idő lesz, a mostani időszak jelentőségét miért nem tudjátok megállapítani?+ 57 Miért nem ítélitek meg magatok, mi az igazságos? 58 Amikor például peres ellenfeleddel az egyik vezető tisztviselőhöz tartasz, már útközben kezdd el rendezni a vele folytatott vitát, nehogy a bíró elé vigyen, a bíró meg átadjon a bírósági tisztviselőnek, a bírósági tisztviselő pedig börtönbe vessen.+ 59 Mondom neked, semmiképpen nem kerülsz ki onnan, míg az utolsó fillérig vissza nem fizetsz mindent.”