Lukács

9 Ezután Jézus összehívta a tizenkettőt, és erőt meg hatalmat adott nekik minden démon fölött,+ és arra, hogy betegségeket gyógyítsanak.+ 2 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten királyságát, és gyógyítsanak, 3 ezt mondva nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ruha* se legyen nálatok.+ 4 Ha pedig valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, és onnan induljatok tovább.+ 5 És ha valahol nem fogadnak be titeket, rázzátok le a port a lábatokról, amikor kimentek abból a városból, bizonyítékul ellenük.”+ 6 Ezután útra keltek, és bejárták a vidéket faluról falura, mindenütt hirdették a jó hírt, és gyógyítottak.+

7 Heródes, a területi uralkodó pedig hallott mindarról, ami történik, és nagyon össze volt zavarodva, mivel egyesek azt mondták, hogy János támadt fel a halottak közül,+ 8 mások meg azt, hogy Illés jelent meg, megint mások pedig, hogy a hajdani próféták közül támadt fel valamelyik.+ 9 Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem.+ Akkor hát ki ez, akiről ilyeneket hallok?” Úgyhogy látni akarta őt.+

10 Mikor aztán az apostolok visszatértek, beszámoltak Jézusnak arról, hogy mi mindent tettek.+ Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük egy Betsaida nevű városba, hogy egyedül legyenek.+ 11 A sokaság azonban megtudva ezt, követte őt. Ő pedig kedvesen fogadta őket, és beszélni kezdett nekik Isten királyságáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyításra volt szükségük.+ 12 Amikor a nap a vége felé közeledett, a tizenkettő odament, és ezt mondta neki: „Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a környező falvakba és tanyákra, hogy szerezzenek szállást és ennivalót, mert idekint elhagyatott helyen vagyunk.”+ 13 Jézus azonban ezt mondta: „Ti adjatok nekik enni!”+ Ők így szóltak: „Nincs más nálunk, mint öt kenyér meg két hal, hacsak mi magunk el nem megyünk élelmet venni ezeknek az embereknek.” 14 Ugyanis mintegy 5000 férfi volt ott. De ő így szólt a tanítványaihoz: „Ültessétek le őket körülbelül 50-es csoportokban.” 15 Ők pedig így tettek, és mindnyájukat leültették. 16 Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy rakják a sokaság elé. 17 Így hát mindenki evett, és jóllakott. Aztán összeszedték a maradékot, 12 kosárral.+

18 Később, mialatt egymagában imádkozott, odamentek hozzá* a tanítványok, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?”+ 19 Azok így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások meg Illésnek, megint mások pedig azt mondják, hogy a hajdani próféták közül támadt fel az egyik.”+ 20 Akkor így szólt hozzájuk: „És szerintetek ki vagyok?” Péter így válaszolt: „Isten Krisztusa.”+ 21 Ezután erélyesen szólva hozzájuk, utasította őket, hogy ezt senkinek se mondják el,+ 22 majd így szólt: „Az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a magas rangú papok és az írástudók, és meg kell hogy öljék,+ a harmadik napon pedig fel kell támadnia.”+

23 Aztán ezt mondta mindenkinek: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát,+ nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.+ 24 Mert aki meg akarja menteni az életét, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét énértem, az meg fogja menteni azt.+ 25 Hiszen mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszti, vagy kárt szenved?+ 26 Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt szégyellni fogja az Emberfia, amikor megérkezik a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.+ 27 De higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb Isten királyságát.”+

28 És valóban, mintegy nyolc nappal e szavak után maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.+ 29 Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája szikrázóan fehér lett*. 30 Hirtelen két férfi jelent meg, és beszélgettek vele. Mózes és Illés volt az. 31 Ezek dicsőségben jelentek meg, és az eltávozásáról kezdtek beszélni, amelynek Jeruzsálemben kell megtörténnie.+ 32 Pétert pedig és a vele levőket elnyomta az álom, de amikor teljesen felébredtek, látták Jézust a dicsőségében,+ és a két férfit, aki ott állt vele. 33 És miközben ezek távozni készültek, Péter ezt mondta Jézusnak: „Tanító, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” De nem tudta, mit beszél. 34 Ám amíg ezeket mondta, felhő képződött, és árnyékot vetett rájuk.+ Amint bementek a felhőbe, félelem fogta el őket. 35 Aztán hang+ hallatszott a felhőből: „Ő az én Fiam, akit kiválasztottam.+ Figyeljetek rá!”+ 36 És amikor a hang hallatszott, látták, hogy Jézus már egyedül van. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem számoltak be azokban a napokban semmiről, amit láttak.+

37 Másnap, amikor lejöttek a hegyről, nagy tömeg jött Jézussal szembe.+ 38 Ekkor a tömegből egy férfi felkiáltott: „Tanító, kérve kérlek, tekints a fiamra, mert ő az egyetlen gyermekem!+ 39 Időnként egy szellem megragadja, ő pedig hirtelen felkiált, és az rángásokat hoz rá, úgyhogy habzik a szája, és csak nagy nehezen hagyja el őt, miután összevissza zúzta.+ 40 Kérve kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 41 Jézus erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és romlott* nemzedék,+ meddig kell veletek maradnom, és elviselnem titeket? Hozd ide a fiadat.”+ 42 De még mikor az felé tartott, a démon akkor is földhöz vágta, és heves rángásokat hozott rá. Jézus azonban rászólt a tisztátalan szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának. 43 Ekkor mindnyájan elámultak Isten fenséges hatalmán.+

Mikor pedig még mindnyájan álmélkodtak mindazon, amit tett, ő ezt mondta a tanítványainak: 44 „Hallgassatok figyelmesen, és jegyezzétek meg ezeket a szavakat, mert az Emberfiát átadják az ellenségeinek.”+ 45 De ők nem értették, hogy mit mond. Valójában el volt rejtve előlük, hogy ne fogják fel, ők pedig féltek őt kérdezgetni erről.

46 Ezután vitatkozni kezdtek arról, hogy melyikük a legnagyobb.+ 47 Jézus tudta, hogy mi van a szívükben, ezért fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította, 48 és így szólt hozzájuk: „Aki rám való tekintettel* szívesen fogadja ezt a kisgyermeket, az engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, az azt is szívesen fogadja, aki engem elküldött.+ Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között, az a nagy.”+

49 János így válaszolt: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk*.”+ 50 De Jézus ezt mondta neki: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”

51 Ahogy a felvitetéséig+ hátralevő napok a végükhöz közeledtek, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.+ 52 Követeket küldött el tehát maga előtt. Azok pedig útnak indultak, és bementek a szamáriaiak egyik falujába, hogy előkészítsenek neki mindent. 53 De nem fogadták szívesen őt,+ mert elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 54 Amikor Jakab és János tanítvány+ látták ezt, így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és semmisítse meg őket?”+ 55 De Jézus megfordult, és megfeddte őket. 56 Így aztán egy másik faluba mentek.

57 És amint mentek az úton, valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhová mész is.”+ 58 Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”+ 59 Egy másiknak aztán ezt mondta: „Légy a követőm!” Az így szólt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”+ 60 De ő ezt mondta neki: „Hagyd, hogy a halottak+ temessék el a halottaikat, te pedig menj, és mindenfelé hirdesd Isten királyságát!”+ 61 Megint másvalaki pedig így szólt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam a háznépemtől*.” 62 Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas arra, hogy bemenjen Isten királyságába, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz.”+