János

6 Ezek után Jézus elindult a Galileai-, vagyis a Tibériás-tenger túloldalára.+ 2 Nagyon sokan követték őt,+ mert látták a csodákat, azt, hogy meggyógyítja a betegeket.+ 3 Ekkor Jézus fölment egy hegyre, és ott leült a tanítványaival. 4 Közel volt pedig a pászka,+ a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus felnézett, észrevette, hogy nagyon sokan jönnek hozzá, és ezt kérdezte Fülöptől+: „Hol vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek az emberek?”+ 6 Ezt azonban azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit készül tenni. 7 Fülöp így válaszolt neki: „Még ha kétszáz dénárért vennénk is kenyeret, akkor sem lenne elég arra, hogy mindenkinek jusson egy kevés.” 8 Az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki: 9 „Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két kis hal. De mi az ennyi embernek?”+

10 Jézus így szólt: „Ültessétek le az embereket.” Mivel sok fű volt azon a helyen, leültek. A sokaságban körülbelül 5000 férfi volt.+ 11 Jézus fogta a kenyereket, és miután hálát adott, kiosztotta az ott ülő embereknek. A kis halakat is szétosztotta, és mindenki annyit vett, amennyit akart. 12 Mikor pedig jóllaktak, ezt mondta a tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a maradékot, hogy semmi se menjen kárba.” 13 Összegyűjtötték tehát, és 12 kosarat töltöttek meg a maradékkal, melyet azok hagytak, akik az öt árpakenyérből ettek.

14 Amikor az emberek látták a jeleket, amelyeket tett, elkezdték mondogatni: „Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.”+ 15 Ekkor Jézus, mivel tudta, hogy érte akarnak jönni, hogy megfogják, és királlyá tegyék, ismét visszavonult+ a hegyre egymagában.+

16 Amikor leszállt az este, a tanítványai lementek a tengerhez,+ 17 és miután csónakba szálltak, elindultak a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Ekkorra már besötétedett, és Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.+ 18 A tenger is viharossá vált, mert erős szél fújt.+ 19 Ám amikor már körülbelül 5-6 kilométert eveztek, látták Jézust, amint a tengeren jár, és közeledik a csónakhoz. Ekkor megijedtek. 20 Ő azonban ezt mondta nekik: „Én vagyok az, ne féljetek!”+ 21 Erre örömmel felvették őt a csónakba, és hamarosan partot értek ott, ahová igyekeztek.+

22 Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy a kis csónak, amely a parton volt, már nincs ott. Jézus tanítványai mentek el vele, de Jézus nélkül. 23 Csónakok érkeztek azonban Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. 24 Amikor a sokaság látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a csónakjaikba, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.

25 Mikor megtalálták a tenger másik partján, ezt kérdezték tőle: „Rabbi,+ mikor jöttél ide?” 26 Jézus így válaszolt nekik: „Ti bizony nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.+ 27 Ne olyan ennivalóért dolgozzatok, amely tönkremegy,+ hanem olyanért, amely megmarad, és örök életet ad,+ és amelyet az Emberfia ad majd nektek. Ő az ugyanis, akiben az Atya, igen, az Isten a kedvét leli*.”+

28 Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten a kedvét lelje bennünk?” 29 Jézus ezt válaszolta nekik: „Ahhoz, hogy Isten kedvére legyetek, hinnetek kell abban, akit elküldött.”+ 30 Így szóltak ezért hozzá: „Milyen jelet teszel,+ hogy láthassuk, és higgyünk neked? Mit fogsz véghez vinni? 31 Ősapáink a mannát ették a pusztában,+ mint ahogy meg van írva: »Kenyeret adott nekik enni az égből.«”+ 32 Jézus ezért ezt mondta nekik: „Higgyétek el, Mózes nem az égből való kenyeret adta nektek, hanem az én Atyám adja nektek az igazi, égből való kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere az, aki az égből jön le, és életet ad a világnak.”+ 34 Erre ezt mondták neki: „Uram, mindig add nekünk ezt a kenyeret.”

35 Jézus ezt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, az egyáltalán nem lesz éhes, és aki hisz bennem, soha nem lesz szomjas.+ 36 De ahogy mondtam nektek, ti még láttatok is engem, mégsem hisztek.+ 37 Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám fog jönni, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem űzöm el.+ 38 Mert én nem azért jöttem le az égből,+ hogy a saját akaratomat cselekedjem, hanem annak az akaratát, aki küldött engem.+ 39 Aki engem küldött, azt akarja, hogy senkit se veszítsek el azokból, akiket nekem adott,+ hanem hogy támasszam fel+ őket az utolsó napon. 40 Mert az én Atyám azt akarja, hogy mindenkinek, aki elismeri a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen,+ én pedig feltámasztom+ őt az utolsó napon.”

41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek, amiért ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, mely az égből jött le.”+ 42 És elkezdték mondogatni: „Nem Jézus ez az ember, József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját?+ Hogyhogy most azt mondja: »Én az égből jöttem le.«” 43 Jézus így válaszolt nekik: „Ne zúgolódjatok tovább magatok között. 44 Senki sem jöhet hozzám, csak ha vonzza őt az Atya, aki küldött engem.+ Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.+ 45 Meg van írva a Prófétákban: »Mindegyiküket Jehova fogja tanítani.*«+ Mindenki, aki figyel az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. 46 Nem mintha bárki is látta volna az Atyát,+ kivéve azt, aki az Istentől van. Ő látta az Atyát.+ 47 Teljesen biztosak lehettek benne, hogy aki hisz, annak örök élete van.+

48 Én vagyok az élet kenyere.+ 49 Ősapáitok a mannát ették a pusztában, és mégis meghaltak.+ 50 De aki abból a kenyérből eszik, mely az égből jön le, nem fog meghalni. 51 Én vagyok az az élő kenyér, mely az égből jött le. Ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog. És bizony a kenyér a testem, melyet azért adok, hogy a világ élhessen.”+

52 Ezután a zsidók vitatkozni kezdtek egymással, ezt mondva: „Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?” 53 Így aztán Jézus ezt mondta nekik: „Teljesen biztosak lehettek benne, hogy ha nem eszitek az Emberfiának a testét, és nem isszátok a vérét, nem fogtok örök életet kapni.+ 54 Aki a testemet eszi és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom+ őt az utolsó napon. 55 Mert a testem igazi étel és a vérem igazi ital. 56 Aki a testemet eszi és a véremet issza, egységben marad velem, én pedig ővele.+ 57 Engem az élő Atya küldött el, és én az Atyának köszönhetően élek. Ehhez hasonlóan az is, akinek én vagyok a tápláléka, élni fog nekem köszönhetően.+ 58 Ez az a kenyér, mely az égből jött le. Ez nem olyan kenyér, amilyet az ősapáitok ettek, és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké fog élni.”+ 59 Ezeket akkor mondta, amikor egy kapernaumi zsinagógában tanított.

60 Amikor a tanítványai ezt hallották, sokan közülük ezt mondták: „Botrányos, amiket mond. Ki képes ezt hallgatni?” 61 Jézus azonban, mivel tudta, hogy a tanítványai zúgolódnak emiatt, megkérdezte tőlük: „Titeket ez megbotránkoztat?* 62 Mi lesz majd, ha látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?+ 63 A szellem az, ami életet ad,+ a testnek viszont semmi haszna sincs. Amiket mondtam nektek, a szent szellemtől van, és életet ad.+ 64 De vannak köztetek néhányan, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.+ 65 Még ezt is mondta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya lehetővé teszi neki.”+

66 Emiatt a tanítványai közül sokan visszatértek ahhoz, amit korábban csináltak,+ és nem követték őt többé. 67 Jézus azért ezt mondta a tizenkét apostolnak: „Ti is el akartok menni?” 68 Simon Péter így válaszolt neki: „Uram, kihez mennénk?+ A szavaid örök élethez vezetnek.+ 69 Mi pedig elhittük és megtudtuk, hogy te vagy az Isten szentje.”+ 70 Jézus így válaszolt nekik: „Hát nem én választottam ki mind a tizenkettőtöket?+ Egy közületek mégis rágalmazó.”+ 71 Valójában Júdásról, Iskariót Simon fiáról beszélt, mert ez akarta őt elárulni, noha egyike volt a tizenkettőnek.+