Lukács

22 Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, más néven a pászka.+ 2 A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a legjobb módját annak, hogy megszabaduljanak tőle,+ mert féltek a néptől.+ 3 Akkor Sátán hatalmába kerítette Júdást, azt, akit Iskariótnak hívtak, aki a tizenkettő közé tartozott.+ 4 És ez elment, és beszélt a magas rangú papokkal és a templomőrség parancsnokaival arról, hogy hogyan árulja el nekik Jézust.+ 5 Azok pedig örültek, és megállapodtak, hogy ezüstpénzt adnak neki.+ 6 Beleegyezett hát, és keresni kezdte a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt nekik, mikor nincs ott a sokaság.

7 Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell ajánlani a pászkaáldozatot.+ 8 Ekkor Jézus elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek, és készítsétek el a pászkát, hogy megegyük.”+ 9 Így szóltak hozzá: „Hol akarod, hogy elkészítsük?” 10 Ezt mondta nekik: „Amikor bementek a városba, találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy.+ 11 És mondjátok ezt a ház urának: »A tanító ezt kérdezi tőled: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’« 12 És ő mutat majd nektek egy tágas felső szobát, berendezve. Ott készítsétek el a pászkavacsorát.” 13 Elmentek tehát, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik. És előkészületeket tettek a pászkára.

14 Amikor aztán eljött az óra, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett.+ 15 És így szólt hozzájuk: „Nagyon vártam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek, 16 mert mondom nektek, hogy nem eszem azt újra, míg mindaz, amit a pászka jelképez, be nem teljesedik Isten királyságában.” 17 És elvett egy poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek ezt, és adjátok tovább egymásnak magatok között, 18 mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom bort addig, míg el nem jön Isten királysága.”+

19 És vett egy kenyeret,+ hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelképezi a testemet,+ melyet értetek adok.+ Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam.”+ 20 Ugyanígy vett egy poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a pohár jelképezi a véremen+ alapuló új szövetséget+, és ez a vér ki lesz ontva értetek.+

21 De az, aki elárul engem, itt van velem az asztalnál.+ 22 Mert az Emberfia elmegy, amint meg van jövendölve,+ de jaj annak, aki elárulja őt!”+ 23 Így aztán azon kezdtek tanakodni maguk között, hogy ugyan melyikük készül ezt megtenni.+

24 Mindamellett heves vita is támadt közöttük arról, hogy melyikük a legnagyobb.+ 25 Ő pedig ezt mondta nekik: „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják.+ 26 De ti ne legyetek ilyenek.+ Hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legfiatalabb,+ és aki vezető szerepet tölt be, mint aki szolgál.+ 27 Mert melyik nagyobb: aki étkezik*, vagy aki szolgál? Nemde az, aki étkezik*? Én mégis az vagyok közöttetek, aki szolgál.+

28 De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem+ próbáimban+. 29 És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem,+ 30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban,+ és trónokon üljetek,+ hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét.+

31 Simon, Simon! Sátán kérte, hogy hadd rostáljon meg titeket, mint a búzát.+ 32 De én könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited;+ és ha majd megbánod, amit tettél, erősítsd a testvéreidet.”+ 33 Erre az ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled börtönbe is, halálba is menni!”+ 34 Ő pedig így szólt: „Mondom neked, Péter, hogy ma nem szól addig a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz.”+

35 Ezt is mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül,+ ugye semmit sem nélkülöztetek?” „Nem!” – mondták.* 36 Erre így szólt hozzájuk: „Most viszont, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy a tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen egyet. 37 Mert mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak be kell teljesednie rajtam, vagyis: »Törvénytelenek közé számították.«+ Ez ugyanis most teljesedik be rajtam.”+ 38 Akkor így szóltak: „Uram, van itt két kard.” Ő ezt mondta nekik: „Az elég lesz.”

39 Eltávozott, és szokásának megfelelően az Olajfák hegyére ment, a tanítványok pedig követték őt.+ 40 Odaérve arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”+ 41 Ő maga pedig eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett, 42 ezt mondva: „Atyám, ha úgy akarod, távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”+ 43 Akkor megjelent neki egy angyal az égből, és erősítette őt.+ 44 De annyira gyötrődött, hogy még buzgóbban kezdett imádkozni,+ és a verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek. 45 Miután imádkozott, odament a tanítványokhoz, és elszunnyadva találta őket, mivel kimerültek a bánattól. 46 Így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”+

47 Még beszélt, amikor egy sokaság jött, és Júdás, a tizenkettő egyike vezette őket. Odament Jézushoz, és csókkal üdvözölte őt.+ 48 Ám Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” 49 Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, így szóltak: „Uram, lesújtsunk a karddal?” 50 Az egyikük le is sújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét.+ 51 Jézus azonban ezt felelte: „Elég!” És megérintve annak fülét, meggyógyította őt. 52 Jézus ezután ezt mondta a magas rangú papoknak, a templomőrség parancsnokainak és a véneknek, akik odajöttek érte: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, mint valami rabló ellen?+ 53 Amikor nap nap után veletek voltam a templomban,+ nem fogtatok el.+ De ez a ti órátok, és az az óra, amikor a sötétség uralkodik.”+

54 Ezután letartóztatták, elvezették,+ és bevitték a főpap házába; Péter pedig távolról követte.+ 55 Amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt leültek, Péter is leült közéjük.+ 56 Egy szolgálólány azonban a tűz fényénél észrevette, hogy ott ül, alaposan szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.” 57 De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.”+ 58 Rövid idő múltán pedig másvalaki mondta, amikor látta őt: „Te is közülük való vagy.” De Péter így szólt: „Ember, nem vagyok.”+ 59 Körülbelül egy óra elteltével pedig másvalaki kezdte váltig erősítgetni: „Biztos, hogy ez is vele volt, hiszen galileai!” 60 Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem tudom, miről beszélsz.” És nyomban, még mialatt beszélt, megszólalt a kakas. 61 Erre az Úr megfordult, és rátekintett Péterre, Péter pedig visszaemlékezett az Úr kijelentésére, amikor is azt mondta neki: „Mielőtt a kakas ma szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ 62 És kiment, és keservesen sírt.

63 A férfiak pedig, akik őrizet alatt tartották Jézust, gúnyolták+ és ütlegelték őt,+ 64 és miután letakarták az arcát, ezt kérdezgették: „Prófétálj! Ki ütött meg?” 65 És még sok minden mást is mondtak, amivel gyalázták.

66 Amikor nappal lett, összeültek a nép vénei, vagyis a magas rangú papok meg az írástudók,+ és a szanhedrinük termébe vezették őt, és ezt mondták: 67 „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.”+ Ő azonban így szólt hozzájuk: „Még akkor sem hinnétek el, ha megmondanám nektek. 68 Ezenfelül, ha én kérdeznélek benneteket, ti nem is válaszolnátok. 69 De az Emberfia+ mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.”+ 70 Erre mind ezt mondták: „Akkor hát te vagy Isten Fia?” Ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.” 71 Azok így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen a saját szájából hallottuk!”+