Lukács
6 Az egyik sabbaton gabonaföldeken ment át, a tanítványai pedig tépdesték és ették a kalászokat,+ a kezükkel morzsolgatva azokat.+ 2 Ekkor a farizeusok közül némelyek így szóltak: „Miért tesztek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?”+ 3 Jézus azonban ezt felelte nekik: „Soha nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?+ 4 Hogy hogyan ment be Isten házába, és fogadta el az Istennek bemutatott kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak?”+ 5 Majd ezt mondta nekik: „Az Emberfia ura a sabbatnak.”+
6 Egy másik sabbaton+ bement a zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy ember, akinek sorvadt* volt a jobb keze.+ 7 Az írástudók és a farizeusok pedig feszülten figyelték Jézust, vajon gyógyít-e sabbaton, hogy módot találjanak a vádolására.+ 8 Ő azonban tudta, hogy mi jár a fejükben,+ ezért ezt mondta a sorvadt* kezű férfinak: „Kelj fel, és állj középre!” Az pedig felkelt és odaállt. 9 Jézus akkor így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e sabbaton jót vagy rosszat tenni, megmenteni vagy elpusztítani valakit?”+ 10 Miután végignézett mindnyájukon, ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az így is tett, és a keze rendbe jött. 11 Amazokat pedig esztelen düh töltötte el, és tanácskozni kezdtek, hogy mit tehetnének Jézussal.
12 Történt ezekben a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni,+ és az egész éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte.+ 13 Mikor pedig nappal lett, magához hívta a tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:+ 14 Simont, akit Péternek is hívott, és Andrást, annak testvérét, továbbá Jakabot, Jánost, Fülöpöt,+ Bertalant, 15 Mátét, Tamást,+ Jakabot, aki Alfeus fia, és „a buzgónak” hívott Simont, 16 Júdást, aki Jakab fia, és Iskariót Júdást, aki aztán áruló lett.
17 Lement velük, megállt egy sík helyen, és sok tanítványa jött oda, meg egy nagy tömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből és Tírusznak meg Szidónnak a part menti vidékéről, hogy hallják őt, és kigyógyuljanak betegségeikből.+ 18 Még azok is meggyógyultak, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot. 19 És az egész sokaság igyekezett megérinteni őt,+ mivel erő áradt ki belőle,+ és az mindnyájukat meggyógyította.
20 Ő pedig a tanítványaira nézett, és a következőket mondta:
„Boldogok vagytok, ti szegények,+ mert tiétek Isten királysága.+
21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert bőségben lesz részetek*.+
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.+
22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek,+ és amikor kirekesztenek+ és gyaláznak* benneteket, és gonosznak bélyegeznek titeket* az Emberfiáért.+ 23 Örüljetek azon a napon, és ugrándozzatok örömötökben, mert nagy a ti jutalmatok az égben, hiszen ugyanezeket tették ősapáik is a prófétákkal.+
24 De jaj nektek, gazdagok,+ mert megkaptátok már teljes vigaszotokat!+
25 Jaj nektek, akik már bőségben éltek*, mert éhezni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek, mert keseregni és sírni fogtok!+
26 Jaj, amikor minden ember jót mond rólatok,+ mert ezt tették ősapáik is a hamis prófétákkal!
27 Én pedig azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket,+ 28 áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.+ 29 Aki megüti az arcod egyik felét, annak tartsd oda a másikat is; és aki elveszi az egyik ruhádat*, attól ne tagadd meg a többit* se.+ 30 Mindenkinek adj, aki kér tőled,+ és aki elveszi tőled, ami a tiéd, attól ne kérd vissza.
31 És ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek bánjanak, ugyanúgy* bánjatok ti is velük.+
32 Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mennyiben érdem az nektek? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.+ 33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mennyiben érdem az nektek? Még a bűnösök is megteszik ugyanezt. 34 Ezenkívül, ha azoknak kölcsönöztök, akiktől arra számítotok, hogy visszafizetik, mennyiben érdem az nektek?+ Még bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. 35 Ellenkezőleg, szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót, és kölcsönözzetek, semmit sem remélve vissza;+ és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a legfelségesebb Istennek, mert ő kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is.+ 36 Továbbra is legyetek irgalmasak, mint ahogy a ti Atyátok is irgalmas.+
37 Ezenfelül, ne ítéljetek meg többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket;+ és ne bíráljatok többé senkit, és semmiképpen nem fognak bírálni titeket. Mindig bocsássatok meg*, és nektek is meg fognak bocsátani*.+ 38 Legyetek adakozók,+ és nektek is adni fognak.+ Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul.”
39 Azután egy szemléltetést is mondott nekik: „Ugye nem vezetheti vak a vakot? Nemde mindketten beleesnek a verembe*?+ 40 A tanuló* nem áll a tanítója felett, de mindaz, aki tökéletes oktatást kapott, olyan lesz, mint a tanítója. 41 Miért nézed hát a testvéred szemében a szálkát, és a saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát?+ 42 Hogyan mondhatod a testvérednek: »Testvér, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből!«, miközben nem látod a saját szemedben levő gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből.+
43 Mert egyetlen jó fa sem terem rothadt gyümölcsöt, és egyetlen korhadt fa sem terem jó gyümölcsöt.+ 44 Mert mindegyik fát a maga gyümölcséről ismerik meg.+ Tövisbokorról például nem szednek fügét, és tövises növényről sem vágnak szőlőt. 45 A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből; mert a száj azt mondja, amivel csordultig van a szív.+
46 Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?+ 47 Megmondom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallja a szavaimat, és összhangban cselekszik azokkal:+ 48 hasonló a házépítő emberhez, aki ásott, és mélyre hatolt, és sziklára vetett alapot. Így aztán, mikor jött az árvíz, a folyó nekicsapódott annak a háznak, de nem volt elég erős ahhoz, hogy megrázkódtassa, mivel jól volt megépítve.+ 49 Másfelől, aki hall, de nem cselekszik,+ az ahhoz az emberhez hasonló, aki alap nélkül épített házat a földre. Nekicsapódott a folyó, a ház pedig azonnal összeomlott, és megsemmisült.”