2Péter
1 Simon Pétertől, Jézus Krisztus rabszolgájától és apostolától, azoknak, akik ugyanolyan értékes hitre tettek szert, mint mi,* a mi Istenünknek, és Jézus Krisztusnak, a megmentőnek igazságossága által:
2 Egyre nagyobb ki nem érdemelt kedvességben és békében legyen részetek Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak pontos ismerete+ által! 3 Isten hatalma ugyanis megadta* nekünk mindazt, ami segít úgy élnünk, hogy odaadóan szolgáljuk őt, mert pontos ismeretet szereztünk arról, aki a saját dicsősége és erénye által elhívott+ bennünket. 4 Ezek által értékes és igen nagy ígéreteket+ tett* nekünk, hogy Isten dicsőségének részeseivé váljatok általuk mint szellemteremtmények,+ miután kimenekültetek a világ romlottságából, amely helytelen vágyból* fakad.
5 Éppen ezért komolyan törekedjetek+ arra, hogy hitetek erénnyel+ párosuljon, erényetek ismerettel+, 6 ismeretetek önuralommal, önuralmatok+ kitartással, kitartásotok Isten iránti odaadással+, 7 Isten iránti odaadásotok testvéri szeretettel, testvéri szeretetetek pedig mindenki iránt érzett szeretettel+. 8 Mert ha ezek megvannak bennetek, és túláradnak, akkor nem lesztek tétlenek vagy gyümölcstelenek*,+ mivel alkalmazzátok Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak pontos ismeretét.
9 Mert akiben nincsenek meg ezek, az vak, becsukja a szemét a világosság előtt,*+ és elfelejtkezett arról, hogy megtisztult a régi bűneitől+. 10 Ezért, testvérek, még szorgalmasabban törekedjetek arra, hogy biztossá tegyétek az elhívásotokat+ és a kiválasztásotokat, mert ha továbbra is ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem fogtok elbukni+. 11 Így dicsőségesen bemehettek majd Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és megmentőnknek örök királyságába.+
12 Ezért mindig azon leszek, hogy emlékeztesselek titeket ezekre, noha ismeritek őket, és megszilárdultatok az igazságban, melyet ismertek. 13 Ám helyesnek tartom – ameddig ebben a hajlékban*+ vagyok –, hogy emlékeztesselek titeket,+ 14 mivel tudom, hogy hamarosan elhagyom a hajlékom, ahogy Jézus Krisztus, a mi Urunk is közölte velem+. 15 Így mindig megteszem a tőlem telhetőt, hogy eltávozásom után visszaemlékezzetek ezekre.
16 Nem, nem fortélyosan kigondolt, valótlan történetek alapján ismertettük meg veletek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak hatalmát és jelenlétét, hanem azáltal, hogy szemtanúi voltunk nagyszerűségének+. 17 Mert tiszteletet és dicsőséget kapott Istentől, az Atyától, amikor a fenséges dicsőség forrása ezeket a szavakat mondta neki*: „Ő az én szeretett Fiam, akiben örömömet lelem.”+ 18 Igen, ezeket a szavakat hallottuk az égből, amikor vele voltunk a szent hegyen.
19 Így hát még jobban bízunk a próféciákban, és jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint egy sötét helyen – a szívetekben – fénylő lámpára+ (míg nappal nem virrad, és fel nem kel egy hajnalcsillag+). 20 Mert először is tudjátok azt, hogy az Írásnak egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből. 21 Prófécia ugyanis soha nem ember akaratából hangzott el, hanem Isten üzenetét mondták el emberek,+ ahogy arra a szent szellem indította* őket+.