Márk

14 Két nap múlva volt a pászka+ és a kovásztalan kenyerek ünnepe.+ A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a módját, hogy ravaszul* elfogják*, és megöljék őt,+ 2 mert ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.”

3 Amikor Betániában volt, és a leprás Simon házában evett*, odament egy asszony, akinél egy alabástrompalackban illatos olaj volt, igazi nárdusolaj, nagyon drága. Feltörte az alabástrompalackot, és Jézus fejére kezdte önteni az olajat.+ 4 Erre némelyek felháborodva ezt mondták egymásnak: „Miért kellett az illatos olajat így pazarolni? 5 Hiszen ezt az olajat el lehetett volna adni több mint 300 dénárért+, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek!” És nagyon mérgesek voltak az asszonyra*. 6 De Jézus ezt mondta: „Hagyjátok békén! Miért bántjátok őt? Hiszen jót tett velem.+ 7 Mert a szegények mindig veletek vannak,+ és amikor csak akartok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindig veletek.+ 8 Ő megtette, amit tudott: a temetésemre való tekintettel előre illatos olajat öntött a testemre.+ 9 Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon,+ azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”+

10 Iskariót Júdás pedig, a tizenkettő egyike, elment a magas rangú papokhoz, hogy elárulja nekik Jézust.+ 11 Amikor azok hallották ezt, örültek, és megígérték, hogy ezüstpénzt adnak neki.+ Így aztán keresni kezdte a módját, hogy elárulja őt.

12 A kovásztalan kenyerek+ első napján pedig, amikor fel szokták ajánlani a pászkaáldozatot+, a tanítványai ezt kérdezték Jézustól: „Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?”+ 13 Erre ő elküldött kettőt a tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek be a városba, és találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt,+ 14 és ahova bemegy, mondjátok a ház urának: »A tanító ezt kérdezi: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’« 15 És mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve, készen. Ott készítsétek el a pászkavacsorát számunkra.” 16 A tanítványok tehát elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik; és előkészületeket tettek a pászkára.

17 Miután leszállt az este, odament a tizenkettővel.+ 18 Amint az asztalnál feküdtek és ettek, Jézus így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök, aki velem eszik, elárul engem.”+ 19 Bánkódni kezdtek, és egymás után kérdezni kezdték tőle: „Csak nem én?” 20 Ő így szólt hozzájuk: „Egy a tizenkettő közül, aki velem mártja kenyerét a tálba.+ 21 Mert az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja!+ Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”+

22 Amint folytatták az evést, vett egy kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Vegyétek, ez jelképezi a testemet.”+ 23 És vett egy poharat, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.+ 24 És ezt mondta nekik: „Ez jelképezi a véremet,+ »a szövetség vérét«,+ amely ki lesz ontva sokakért.+ 25 Biztosak lehettek benne, hogy semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd Isten királyságában.”+ 26 Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.+

27 Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Mindnyájan meg fogtok botlani, mert meg van írva: »Megverem a pásztort,+ és szétszélednek a juhok.«+ 28 Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.”+ 29 De Péter ezt mondta neki: „Még ha a többiek mind megbotlanak is, én akkor sem.”+ 30 Jézus erre így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma, igen, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”+ 31 De ő így erősködött: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” A többiek is mind ugyanezt mondták.+

32 Egy Gecsemáné nevű helyre értek, és így szólt a tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.”+ 33 Magával vitte Pétert, Jakabot meg Jánost.+ Mély gyötrelem fogta el,* és nagyon nyugtalanná vált. 34 Így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok,+ igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok!”+ 35 És egy kissé előbbre ment, a földre borult, és imádkozni kezdett, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie ezt az órát. 36 Azután ezt mondta: „Abba, Atyám,+ minden lehetséges neked; távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te akarsz.”+ 37 Majd visszatért, és alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Hát egyetlen órát sem volt erőd virrasztani?+ 38 Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.+ A szellem persze buzgó*, de a test gyenge.”+ 39 És ismét elment, és imádkozott, ugyanazt mondva.+ 40 Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon elálmosodtak, így aztán nem tudták, mit válaszoljanak neki. 41 Majd harmadszor is visszatért, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Elég! Eljött az óra!+ Az Emberfiát bűnösöknek adják át! 42 Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.”+

43 És azonnal, még mialatt beszélt, megérkezett Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok, az írástudók és a vének küldtek.+ 44 Aki pedig elárulta őt, egy megegyezés szerinti jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe, és vezessétek el kísérettel*.” 45 És egyenesen odament, hozzálépett, és így szólt: „Rabbi!”, és nagyon gyöngéden arcon csókolta. 46 Erre elfogták, és őrizetbe vették. 47 Egyvalaki az ott állók közül azonban kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.+ 48 Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót?+ 49 Nap nap után veletek voltam a templomban, és tanítottam,+ mégsem vettetek őrizetbe. Ám mindez azért van, hogy beteljesedjenek az Írások.”+

50 És a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.+ 51 Egy bizonyos ifjú azonban, aki csak egy finom lenvászon ruhát viselt a testén, szorosan követni kezdte őt. Megpróbálták megfogni, 52 de ő hátrahagyta lenvászon ruháját, és meztelenül elmenekült.

53 Akkor elvezették Jézust a főpaphoz,+ és a magas rangú papok, a vének és az írástudók mindnyájan összegyűltek.+ 54 Péter pedig jókora távolságból követte őt, be egészen a főpap udvarába. Ott ült a ház szolgáival együtt, és a lobogó tűznél melegedett.+ 55 A magas rangú papok és az egész szanhedrin pedig bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák, de semmit sem találtak.+ 56 Sokan ugyan hamisan tanúskodtak ellene,+ de a tanúvallomásaik nem egyeztek. 57 Ekkor előálltak mások, és ők is hamisan tanúskodtak ellene, ezt mondva: 58 „Hallottuk, amikor ezt mondta: »Le fogom rombolni ezt a kézzel készített templomot, és három nap alatt másikat építek, ami nem kézzel készített lesz.«”+ 59 De még ebben sem egyezett a tanúvallomásuk.

60 Majd felállt közöttük a főpap, és így kérdezgette Jézust: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”+ 61 De ő hallgatott, és semmit nem felelt.+ A főpap ismét kérdezgetni kezdte: „Te vagy a Krisztus, az áldott Istennek a Fia?” 62 Jézus ekkor így szólt: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát,+ amint ott ül a hatalmas Isten jobbján,+ és eljön az ég felhőivel.”+ 63 A főpap erre megszaggatta a ruháit, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?+ 64 Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?*” Azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.+ 65 És némelyek elkezdték őt köpdösni,+ letakarták az arcát, öklükkel ütötték, és ezt mondták neki: „Prófétálj!” És a bírósági tisztviselők, miután arcul csapták őt, elvitték.+

66 Mialatt Péter lent volt az udvarban, odament a főpap egyik szolgálólánya.+ 67 Amikor meglátta Pétert melegedni, egyenesen ránézett, és így szólt: „Te is a Názáretivel voltál, ezzel a Jézussal.” 68 De ő tagadta: „Nem ismerem őt,* és nem is értem, miről beszélsz.” Azzal kiment a bejárathoz. 69 Amikor a szolgálólány meglátta, ismét így szólt az ott állókhoz: „Ez közülük való.”+ 70 Ő ismét tagadta. Az ott állók pedig kis idő múltán megint mondogatni kezdték Péternek: „Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy.” 71 De ő azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!” 72 Rögtön ezután a kakas másodszor is megszólalt,+ és Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ És összetört, és sírva fakadt.