Lukács
2 Azokban a napokban pedig Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy a föld minden lakóját írják össze. 2 (Ez az első összeírás+ akkor történt, amikor Kviríniusz volt Szíria kormányzója.) 3 És mindenki elment a maga városába, hogy bejegyezzék. 4 Természetesen József+ is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek+ hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja. 5 Elment, hogy bejegyezzék őt Máriával, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül,+ és aki ekkor terhes volt.+ 6 Amíg ott voltak, elérkezett a szülés ideje. 7 És Mária megszülte a fiát, az elsőszülöttet,+ bepólyálta, és egy jászolba fektette,+ mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen.
8 Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és őrködtek éjjel a nyájaik mellett. 9 Hirtelen ott állt előttük Jehova angyala, és Jehova dicsősége körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem lett úrrá rajtuk. 10 Az angyal azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert jó hírt hirdetek nektek arról, ami az egész népnek nagy örömet szerez. 11 A mai napon Dávid városában+ megmentő+ született nektek, aki Krisztus, az Úr.+ 12 És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.” 13 Ekkor hirtelen az égi seregből+ egy sokaság termett ott az angyallal, és dicsérték Istent, ezt mondva: 14 „Dicsőség fenn a magasságban Istennek, és béke+ a földön a jóakarat emberei között!”
15 Mikor aztán az angyalok eltávoztak tőlük az égbe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit tudtunkra adott Jehova.” 16 Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet meg a jászolban fekvő csecsemőt. 17 Amikor meglátták, elmondták az üzenetet, amelyet a kisgyermekről hallottak. 18 És mindnyájan, akik hallgatták őket, elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak nekik, 19 Mária pedig emlékezetébe véste ezeket a szavakat, és elgondolkodott azon, hogy mit jelentenek*.+ 20 A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy megmondták nekik.
21 A gyermek születése utáni nyolcadik napon, amikor elérkezett az ideje, hogy körülmetéljék őt,+ a Jézus nevet adták neki, ahogy a fogantatása előtt az angyal nevezte őt.+
22 Amikor pedig eljött az ideje, hogy Mózes törvénye szerint felajánlják a tisztulási áldozatot,+ felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának, 23 ahogy meg van írva Jehova törvényében: „Minden hímnemű elsőszülöttet* Jehovának kell szentelni*.”+ 24 És áldozatot ajánlottak fel a Jehova törvényében leírtak szerint: „egy pár gerlét vagy két fiatal galambot”.+
25 Volt pedig Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát,+ és szent szellem nyugodott rajta. 26 Azonkívül Isten kinyilatkoztatta neki a szent szellem által, hogy addig nem hal meg, míg meg nem látja Jehova Krisztusát.+ 27 Így hát a szellem hatalma alatt a templomba ment, és amikor a szülők bevitték a kisgyermek Jézust, hogy a törvény megszokott gyakorlata szerint járjanak el vele,+ 28 ő a karjába vette a gyermeket, dicsérte Istent, és ezt mondta: 29 „Legfőbb Úr, most már békében meghalhat+ a te rabszolgád a kijelentésed szerint, 30 mert látták szemeim megmentésed eszközét*,+ 31 amelyet minden nép szeme láttára elkészítettél,+ 32 aki világosság+ a nemzeteket borító lepel eltávolítására,+ és népednek, Izraelnek dicsősége.” 33 A gyermek apja és anyja pedig egyre csak csodálkozott a róla mondottakon. 34 Simeon meg is áldotta őket, a gyermek anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „E miatt a gyermek miatt sokan elesnek+ és sokan talpra állnak Izraelben,+ és jelül lesz, amelyet meg fognak vetni+ 35 (igen, hosszú kard fog átjárni téged),+ hogy sok szív okoskodása lelepleződjön.”
36 Volt pedig egy Áser törzséből való prófétanő, Anna, Fánuel lánya. Ez az asszony igen idős volt. Miután férjhez ment,* hét évig élt a férjével, 37 és 84 éves özvegy volt ekkor. Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtöléssel meg könyörgésekkel. 38 Ő ugyanabban az órában odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását.+
39 Amikor aztán mindent elvégeztek Jehova törvénye szerint,+ visszamentek Galileába, a maguk városába, Názáretbe+. 40 A kisgyermek pedig tovább növekedett és erősödött, egyre bölcsebb lett, és Isten kegye volt rajta továbbra is.+
41 Mármost a szüleinek szokásuk volt évről évre elmenni Jeruzsálembe a pászka ünnepére.+ 42 Mikor aztán 12 éves lett, felmentek az ünnep szokása szerint.+ 43 Az ünnepnapok elteltével, amikor visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre. 44 Feltételezve, hogy az útitársaságban van, egész nap mentek, és csak utána kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és szorgalmasan keresték őt. 46 Végül három nap múlva megtalálták a templomban, amint ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket. 47 És mindenki, aki csak hallgatta, ámuldozott az értelmén és a válaszain.+ 48 Mikor pedig a szülei meglátták őt, megdöbbentek, és az anyja ezt mondta neki: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Apád és én kétségbeesetten kerestünk.” 49 De ő ezt mondta nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában+ kell lennem?” 50 Ők azonban nem értették, hogy mit mond nekik.
51 Ezután elment velük, visszatért Názáretbe, és továbbra is alárendelte magát nekik.+ Anyja pedig gondosan szívébe véste mindezeket a szavakat.+ 52 És Jézus tovább növekedett bölcsességben, termetben, és egyre kedvesebb lett Isten és az emberek előtt.