Jakab
1 Jakab+, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak rabszolgája+ a szétszórtan+ levő tizenkét törzsnek+:
Üdvözlet!
2 Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe,+ 3 hiszen tudjátok azt, hogy a hitetek próbája kitartást eredményez.+ 4 A kitartás pedig hadd tegye teljessé munkáját, hogy teljesek+ és minden tekintetben épek legyetek, és semminek se legyetek híján.+
5 Ha tehát valamelyikőtök híján van a bölcsességnek,+ kitartóan kérje Istent,+ mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül+ ad mindenkinek; és megadatik neki.+ 6 De hittel kérje kitartóan,+ egyáltalán nem kételkedve,+ mert aki kételkedik, az olyan, mint a tengernek szél űzte és ide-oda hajtott hulláma.+ 7 Az ilyen ember bizony ne vélje, hogy bármit is kap majd Jehovától;+ 8 határozatlan+ ember ő, minden útjában állhatatlan+.
9 Az alacsony sorú testvér pedig ujjongjon felmagasztalásán,+ 10 és a gazdag+ a megaláztatásán, mert ő, mint a növények virága, el fog múlni.+ 11 Mert felkel a nap tikkasztó hőségével, s kiszárítja a növényzetet, és lehull annak virága, és külső szépsége elvész. Így a gazdag ember is el fog hervadni életének útjaiban.+
12 Boldog az az ember, aki kitartással tűri a próbát,+ mert miután helyeseltté vált, megkapja az élet koronáját,+ amelyet Jehova megígért azoknak, akik nem szűnnek meg szeretni őt.+ 13 Senki ne mondja, amikor próba alatt áll:+ „Isten tesz próbára.” Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit. 14 Hanem mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja.+ 15 Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül,+ a bűn pedig, mikor teljességre jut, halált hoz világra.+
16 Ne vezessenek félre titeket,+ szeretett testvéreim. 17 Minden jó adomány+ és minden tökéletes ajándék felülről való,+ mert az égi világosság Atyjától jön alá,+ és őnála nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék.+ 18 Mivel úgy akarta,+ világra hozott minket az igazság szava által,+ hogy valamiféle zsengéje+ legyünk a teremtményeinek.
19 Tudjátok meg ezt, szeretett testvéreim. Legyen minden ember gyors a hallásra, lassú a szólásra,+ lassú a haragra;+ 20 mert ember haragja nem munkálja Isten igazságosságát.+ 21 Vessetek le azért minden szennyet és a rosszaságot,+ mint ami fölösleges, és fogadjátok szelídséggel azon szó beplántálását,+ amely képes megmenteni a lelketeket.+
22 Legyetek azonban cselekvői a szónak,+ és ne csupán hallgatói, hamis érveléssel ámítva magatokat.+ 23 Mert ha valaki hallgatója a szónak, és nem cselekvője,+ az hasonló az olyan emberhez, aki természet szerinti arcát nézi a tükörben. 24 Mert megnézi magát, aztán elmegy, és máris elfelejti, milyen ember is ő. 25 De aki beletekint a szabadság tökéletes törvényébe,+ és megmarad annál, az az ember, minthogy nem feledékeny hallgatóvá, hanem a munka cselekvőjévé lett,+ boldog+ lesz annak cselekvésében.
26 Ha valaki úgy véli magáról, hogy követi az imádat formáját,+ de nem zabolázza meg a nyelvét,+ hanem továbbra is ámítja a saját szívét,+ annak hiábavaló az imádati formája.+ 27 Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta+ és beszennyezetlen+ imádati forma ez: gondot viselni az árvákra+ és az özvegyekre+ nyomorúságukban,+ és szennyfolt nélkül+ megtartani magunkat a világtól.+