LUKÁCS EVANGÉLIUMA

1 Már sokan vállalkoztak arra, hogy beszámolót állítsanak össze azokról a tényekről, amelyek teljesen hitelesek számunkra,+ 2 úgy, ahogy ezeket továbbadták nekünk azok, akik kezdettől fogva szemtanúk+ és az üzenet szolgái voltak.+ 3 Ezért én is eltökéltem – mivel mindennek pontosan utánajártam az elejétől kezdve –, hogy leírom neked a történteket logikus sorrendben,+ igen nagyra becsült Teofilusz,+ 4 hogy pontosan megtudd, mennyire biztosak azok a dolgok, amelyeket szóban tanítottak neked.+

5 Heródesnek, Júdea királyának napjaiban+ volt egy Zakariás nevű pap Abija+ osztályából. A felesége Áron lányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták. 6 Mindketten igazságosak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül jártak Jehova minden parancsolatával és törvényes követelményével összhangban. 7 Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten idősek voltak.+

8 Egyszer, amikor Zakariás papként szolgált osztályának+ beosztása szerint Isten előtt, 9 a papi tisztség bevett gyakorlata* szerint rákerült a sor, hogy Jehova szentélyébe lépve füstölőszert ajánljon fel.+ 10 Az egész sokaság pedig kívül imádkozott a füstölőszer felajánlásának órájában. 11 Ekkor megjelent neki Jehova angyala, a füstölőoltár jobb oldalánál állva. 12 Zakariás pedig ennek láttán nyugtalanná vált, és félelem fogta el. 13 Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed kedvező meghallgatásra talált, és Erzsébet, a feleséged fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.+ 14 Örülni fogsz, és nagyon boldog leszel, és sokan örömmel fogadják majd a születését,+ 15 mert nagy lesz ő Jehova szemében.+ Bort vagy bármilyen alkoholt pedig egyáltalán nem szabad innia.+ Már a születése előtt* áthatja őt a szent szellem,+ 16 és az izraeliták közül sokakat visszafordít Istenükhöz, Jehovához.+ 17 Azonkívül előtte fog járni Illés szellemével és erejével,+ hogy visszafordítsa az apák szívét a gyermekekhez,+ és segítsen az engedetleneknek bölcsen cselekedni, és azt tenni, ami helyes, hogy felkészített népet állítson Jehova elé+.”

18 Zakariás pedig ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lehetnék biztos ebben? Hiszen öreg vagyok, és a feleségem is idős már.”+ 19 Az angyal így felelt neki: „Én Gábriel+ vagyok, aki ott állok Isten előtt,+ és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és elmondjam neked ezt a jó hírt. 20 De mivel nem hittél a szavaimnak, amelyek beteljesednek a meghatározott időben, megnémulsz,+ és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ezek meg nem lesznek.” 21 A nép eközben egyre csak várta Zakariást, és csodálkoztak azon, hogy olyan sokáig van a szentélyben. 22 Amikor kijött, nem tudott velük beszélni, és rájöttek, hogy természetfölötti látomást látott az imént a szentélyben. Ő pedig jeleket mutogatott nekik, de néma maradt. 23 Amikor aztán leteltek szent szolgálatának napjai, hazament.

24 Néhány nappal később a felesége, Erzsébet teherbe esett. Öt hónapig visszavonultan élt, és ezt mondta: 25 „Ezt tette értem Jehova ezekben a napokban. Felém fordította figyelmét, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.”+

26 Amikor Erzsébet a hatodik hónapban volt, Isten elküldte Gábriel angyalt+ egy Názáret nevű galileai városba 27 egy szűzhöz+, aki egy József nevű férfinak, Dávid leszármazottjának a jegyese volt. A szüzet pedig Máriának hívták.+ 28 És az angyal, amikor odament hozzá, így szólt: „Légy üdvözölve, te nagy kegyben részesített asszony! Jehova veled van.” 29 Ő azonban rendkívül összezavarodott ennek hallatán, és azon töprengett, hogy miféle üdvözlés lehet ez. 30 Ezért az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyet találtál Isten előtt. 31 Teherbe esel,* és fiút szülsz,+ akit nevezz Jézusnak.+ 32 Ő nagy lesz,+ és a legfelségesebb Isten Fiának fogják hívni,+ és Jehova Isten neki adja ősapjának, Dávidnak a trónját,+ 33 és királyként fog uralkodni Jákob leszármazottai fölött örökké, és királyságának nem lesz vége.”+

34 Mária azonban ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival.”+ 35 Válaszul az angyal ezt mondta neki: „Szent szellem száll rád,+ és a legfelségesebb Isten ereje árnyékol be téged. Ezért fogják a születendőt szentnek+ hívni, Isten Fiának.+ 36 Erzsébet, a rokonod – noha idős, és az emberek azt mondták róla, hogy meddő – most hat hónapos terhes, 37 mert Istennek egy kijelentése sem marad beteljesületlenül.”+ 38 Mária erre ezt mondta: „Jehova rabszolgalánya vagyok. Történjen velem a kijelentésed szerint!” Ekkor eltávozott tőle az angyal.

39 Útra kelt Mária azokban a napokban, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40 Amikor belépett Zakariás otthonába, üdvözölte Erzsébetet. 41 Amint Erzsébet meghallotta Mária üdvözlését, a magzat megmozdult a méhében, Erzsébetet pedig áthatotta a szent szellem, 42 és felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43 Hát hogy lehet az, hogy enyém e kiváltság, hogy az én Uram anyja jön énhozzám? 44 Mert ahogy meghallottam üdvözlésedet, örömében megmozdult a magzat a méhemben. 45 Boldog az az asszony, aki hitt, mert minden beteljesedik majd, amit Jehova mondott neki.”

46 Mária pedig így szólt: „Magasztalja a lelkem Jehovát,+ 47 és nem tudom megállni, hogy ne ujjongjak Istennek, az én megmentőmnek,+ 48 mert letekintett rabszolgalányának alacsony sorára.+ Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,+ 49 mert nagy dolgokat tett értem a hatalmas Isten, és szent az ő neve,+ 50 és irgalma nemzedékről nemzedékre azokon nyugszik, akik mélységesen tisztelik* őt.+ 51 Hatalmas dolgokat vitt véghez karjával,+ szétszórta azokat, akik gőgösek*.+ 52 Hatalmasokat taszított le trónjukról,+ és alacsony sorúakat magasztalt fel.+ 53 Éhezőket elégített meg jó dolgokkal,+ és vagyonosokat küldött el üres kézzel. 54 Segítségére sietett a szolgájának, Izraelnek, kifejezve, hogy emlékszik arra az ígéretére, hogy örökké irgalmas lesz,+ 55 ahogyan megmondta ősapáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának*+.” 56 Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, majd visszatért az otthonába.

57 Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiút szült. 58 A szomszédok és a rokonai hallották, hogy Jehova nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.+ 59 A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a kisgyermeket,+ és az apja után Zakariásnak akarták nevezni. 60 De az anyja így válaszolt: „Nem, hanem Jánosnak fogják nevezni.” 61 Erre ezt mondták neki: „Egyik rokonodat sem hívják így.” 62 Aztán megkérdezték az apját jelekkel, hogy mit akar, hogyan nevezzék. 63 Ő pedig kért egy táblát, és ezt írta: „János a neve.”+ Erre mindnyájan nagyon elcsodálkoztak. 64 Neki pedig rögtön megnyílt a szája, és megoldódott a nyelve, beszélni kezdett,+ és dicsőítette Istent. 65 Erre félelem fogta el mindazokat, akik a szomszédságukban laktak, és Júdea egész hegyvidékén beszélni kezdtek erről. 66 És akik csak hallották, szívükbe vésték ezt, és így szóltak: „Mi lesz ebből a kisgyermekből?” Mert bizony Jehova vele volt.

67 Majd az apját, Zakariást áthatotta a szent szellem, és így prófétált: 68 „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének,+ mert a népére fordította figyelmét, és szabadítást szerzett neki.+ 69 És hatalmas megmentőt+ adott nekünk az ő szolgájának, Dávidnak a királyi leszármazási vonalán*,+ 70 mint ahogy szent prófétái által régtől fogva beszélt+ 71 arról, hogy megment minket ellenségeinktől és minden gyűlölőnk kezéből.+ 72 Ősapáinkra való tekintettel irgalmas lesz hozzánk, és megemlékezik szent szövetségéről,+ 73 az ősapánknak, Ábrahámnak tett esküről,+ 74 hogy miután megszabadultunk ellenségeink kezéből, megadja nekünk azt a kiváltságot, hogy félelem nélkül szent szolgálatot végezzünk neki 75 hűséggel* és igazságossággal őelőtte minden napunkon. 76 Ami pedig téged illet, kisgyermek, a legfelségesebb Isten prófétájának fognak hívni, mert Jehova előtt fogsz járni, hogy előkészítsd útjait,+ 77 hogy ismeretet adj át a népének a megmentésről, amely bűneinek megbocsátása által van,+ 78 Istenünk gyengéd könyörületéből. Ezzel a könyörülettel hajnal virrad ránk a magasságból,+ 79 hogy világosságot adjon azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek,+ és hogy lábunkat a béke útján vezesse.”

80 A kisgyermek pedig felnőtt, és megerősödött szellemben*, és a pusztában maradt addig a napig, amelyen nyilvánosan megmutatta magát Izraelnek.

2 Azokban a napokban pedig Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy a föld minden lakóját írják össze. 2 (Ez az első összeírás+ akkor történt, amikor Kviríniusz volt Szíria kormányzója.) 3 És mindenki elment a maga városába, hogy bejegyezzék. 4 Természetesen József+ is felment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek+ hívnak, mivel Dávid házának és családjának volt a tagja. 5 Elment, hogy bejegyezzék őt Máriával, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül,+ és aki ekkor terhes volt.+ 6 Amíg ott voltak, elérkezett a szülés ideje. 7 És Mária megszülte a fiát, az elsőszülöttet,+ bepólyálta, és egy jászolba fektette,+ mivel nem volt hely számukra a szálláshelyen.

8 Azon a vidéken pásztorok is voltak, akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és őrködtek éjjel a nyájaik mellett. 9 Hirtelen ott állt előttük Jehova angyala, és Jehova dicsősége körös-körül beragyogta őket, és nagy félelem lett úrrá rajtuk. 10 Az angyal azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek, mert jó hírt hirdetek nektek arról, ami az egész népnek nagy örömet szerez. 11 A mai napon Dávid városában+ megmentő+ született nektek, aki Krisztus, az Úr.+ 12 És ez számotokra a jel: találtok egy bepólyált csecsemőt, aki egy jászolban fekszik.” 13 Ekkor hirtelen az égi seregből+ egy sokaság termett ott az angyallal, és dicsérték Istent, ezt mondva: 14 „Dicsőség fenn a magasságban Istennek, és béke+ a földön a jóakarat emberei között!”

15 Mikor aztán az angyalok eltávoztak tőlük az égbe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit tudtunkra adott Jehova.” 16 Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet meg a jászolban fekvő csecsemőt. 17 Amikor meglátták, elmondták az üzenetet, amelyet a kisgyermekről hallottak. 18 És mindnyájan, akik hallgatták őket, elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak nekik, 19 Mária pedig emlékezetébe véste ezeket a szavakat, és elgondolkodott azon, hogy mit jelentenek*.+ 20 A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy megmondták nekik.

21 A gyermek születése utáni nyolcadik napon, amikor elérkezett az ideje, hogy körülmetéljék őt,+ a Jézus nevet adták neki, ahogy a fogantatása előtt az angyal nevezte őt.+

22 Amikor pedig eljött az ideje, hogy Mózes törvénye szerint felajánlják a tisztulási áldozatot,+ felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Jehovának, 23 ahogy meg van írva Jehova törvényében: „Minden hímnemű elsőszülöttet* Jehovának kell szentelni*.”+ 24 És áldozatot ajánlottak fel a Jehova törvényében leírtak szerint: „egy pár gerlét vagy két fiatal galambot”.+

25 Volt pedig Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember, és ez az ember igazságos és istentisztelő volt, aki várta Izrael vigaszát,+ és szent szellem nyugodott rajta. 26 Azonkívül Isten kinyilatkoztatta neki a szent szellem által, hogy addig nem hal meg, míg meg nem látja Jehova Krisztusát.+ 27 Így hát a szellem hatalma alatt a templomba ment, és amikor a szülők bevitték a kisgyermek Jézust, hogy a törvény megszokott gyakorlata szerint járjanak el vele,+ 28 ő a karjába vette a gyermeket, dicsérte Istent, és ezt mondta: 29 „Legfőbb Úr, most már békében meghalhat+ a te rabszolgád a kijelentésed szerint, 30 mert látták szemeim megmentésed eszközét*,+ 31 amelyet minden nép szeme láttára elkészítettél,+ 32 aki világosság+ a nemzeteket borító lepel eltávolítására,+ és népednek, Izraelnek dicsősége.” 33 A gyermek apja és anyja pedig egyre csak csodálkozott a róla mondottakon. 34 Simeon meg is áldotta őket, a gyermek anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „E miatt a gyermek miatt sokan elesnek+ és sokan talpra állnak Izraelben,+ és jelül lesz, amelyet meg fognak vetni+ 35 (igen, hosszú kard fog átjárni téged),+ hogy sok szív okoskodása lelepleződjön.”

36 Volt pedig egy Áser törzséből való prófétanő, Anna, Fánuel lánya. Ez az asszony igen idős volt. Miután férjhez ment,* hét évig élt a férjével, 37 és 84 éves özvegy volt ekkor. Sohasem hiányzott a templomból, és éjjel-nappal szent szolgálatot végzett böjtöléssel meg könyörgésekkel. 38 Ő ugyanabban az órában odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását.+

39 Amikor aztán mindent elvégeztek Jehova törvénye szerint,+ visszamentek Galileába, a maguk városába, Názáretbe+. 40 A kisgyermek pedig tovább növekedett és erősödött, egyre bölcsebb lett, és Isten kegye volt rajta továbbra is.+

41 Mármost a szüleinek szokásuk volt évről évre elmenni Jeruzsálembe a pászka ünnepére.+ 42 Mikor aztán 12 éves lett, felmentek az ünnep szokása szerint.+ 43 Az ünnepnapok elteltével, amikor visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre. 44 Feltételezve, hogy az útitársaságban van, egész nap mentek, és csak utána kezdték keresni őt a rokonok és ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és szorgalmasan keresték őt. 46 Végül három nap múlva megtalálták a templomban, amint ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket. 47 És mindenki, aki csak hallgatta, ámuldozott az értelmén és a válaszain.+ 48 Mikor pedig a szülei meglátták őt, megdöbbentek, és az anyja ezt mondta neki: „Gyermekem, miért bántál így velünk? Apád és én kétségbeesetten kerestünk.” 49 De ő ezt mondta nekik: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám házában+ kell lennem?” 50 Ők azonban nem értették, hogy mit mond nekik.

51 Ezután elment velük, visszatért Názáretbe, és továbbra is alárendelte magát nekik.+ Anyja pedig gondosan szívébe véste mindezeket a szavakat.+ 52 És Jézus tovább növekedett bölcsességben, termetben, és egyre kedvesebb lett Isten és az emberek előtt.

3 Tibériusz császár uralkodásának 15. évében, amikor Júdeának Poncius Pilátus+ volt a kormányzója, Galileának Heródes+ volt a területi uralkodója, Iturea és Trakónitisz vidékének pedig az ő testvére, Fülöp volt a területi uralkodója, és Abilénének Lizániász volt a területi uralkodója, 2 Annásnak, a magas rangú papnak és Kajafásnak+ a napjaiban Isten kijelentése eljutott Jánoshoz+, Zakariás+ fiához a pusztában+.

3 Bejárta hát a Jordán egész környékét, és hirdette az embereknek, hogy keresztelkedjenek meg a bűnök megbocsátásához vezető megbánás jelképeként,+ 4 mint ahogy meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Valaki ezt kiáltja a pusztában: »Készítsétek elő Jehova útját! Tegyétek egyenessé az ösvényeit!+ 5 Minden völgyet fel kell tölteni, minden hegyet és dombot el kell egyengetni; a kanyargós utaknak egyenessé, a rögös utaknak pedig simává kell lenniük; 6 és mindenki* látni fogja az Istentől jövő megmentést*.«”+

7 Így hát János ezt mondta a sokaságnak, amely kiment, hogy megkeresztelje őket: „Ti viperafajzatok, ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?+ 8 Teremjetek tehát megbánáshoz illő gyümölcsöket! Ne kezdjétek magatokban azt mondani: »Nekünk Ábrahám az ősapánk.« Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is képes gyermekeket létrehozni Ábrahámnak. 9 A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, ki fognak vágni, és tűzbe fognak vetni.”+

10 A sokaság pedig megkérdezte tőle: „Mit tegyünk hát?” 11 Ezt felelte nekik: „Akinek két ruhája* van, osztozzon azzal, akinek egy sincs, és akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen.”+ 12 Még adószedők is jöttek, hogy megkeresztelkedjenek,+ és ezt kérdezték tőle: „Tanító, mit tegyünk?” 13 Ő így szólt hozzájuk: „Ne követeljetek* semmi többet, csak amennyi az adó összege!”+ 14 Katonák is megkérdezték őt: „Hát mi mit tegyünk?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ne zaklassatok senkit,* és ne is vádoljatok senkit hamisan,+ hanem elégedjetek meg az ellátásotokra kapott dolgokkal.”

15 A nép pedig várta a Krisztust, és mindannyian így okoskodtak magukban Jánosról: „Lehetséges volna, hogy ő a Krisztus?”+ 16 János megadta a választ, ezt mondva mindenkinek: „Én vízzel keresztellek titeket, de jön az, akinek nagyobb hatalma van, mint nekem, és akinek még a saruszíját sem vagyok méltó kioldani.+ Ő majd szent szellemmel és tűzzel fog keresztelni titeket.+ 17 Szórólapátja a kezében van, hogy teljesen megtisztítsa a szérűjét, és begyűjtse a búzát a raktárába, de a polyvát elégeti olthatatlan tűzzel.”

18 János sok minden másra is buzdította őket, és továbbra is jó hírt hirdetett a népnek. 19 Heródest, a területi uralkodót viszont megfeddte Heródiásért, a testvére feleségéért és minden gonosztettéért. 20 Ezért Heródes még azt a gonosztettet is elkövette, hogy börtönbe záratta Jánost.+

21 Mikor pedig az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett.+ Miközben imádkozott, megnyílt az ég,+ 22 és a szent szellem leszállt rá galambhoz hasonló formában, és hang hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam; örömömet lelem benned.”+

4 Jézus aztán a szent szellemtől áthatva elment a Jordántól, és a szellem vezette őt a pusztában+ 2 40 napig, és eközben az Ördög kísértette őt.+ És nem evett semmit azokban a napokban, úgyhogy a végére megéhezett. 3 Az Ördög ekkor ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljon kenyérré.” 4 De Jézus így felelt neki: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember.«”+

5 Erre az Ördög felvitte őt egy magas helyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a lakott föld összes királyságát.+ 6 Ezután ezt mondta neki az Ördög: „Neked adom mindezt a hatalmat és ezek dicsőségét, mert én kaptam meg,+ és annak adom, akinek csak akarom.+ 7 Ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” 8 Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: »Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot*.«”+

9 Ezután Jeruzsálembe vitte őt, odaállította a templom tetőpárkányára, és ezt mondta neki: „Ha Isten fia vagy, vesd le magadat innen,+ 10 mert meg van írva: »Parancsot ad az angyalainak, hogy megóvjanak téged«, 11 és »a tenyerükön fognak hordozni, hogy kőbe ne üsd a lábadat«.”+ 12 Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: »Ne tedd próbára Jehovát, a te Istenedet.«”+ 13 Így hát az Ördög felhagyott azzal, hogy Jézust kísértse, és elment tőle, egy másik alkalmas időre várva.+

14 Jézus pedig visszatért Galileába a szellem erejével.+ És kedvező hír terjedt el róla szerte az egész környéken. 15 Tanítani is kezdett a zsinagógáikban, és mindenki tisztelte őt.

16 Ezután Názáretbe ment,+ ahol nevelkedett, és ahogy sabbatnapon szokása volt, bement a zsinagógába+, és felállt olvasni. 17 Átnyújtották neki Ézsaiás próféta tekercsét, ő pedig szétbontotta a tekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez volt megírva: 18 „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek. Elküldött, hogy szabadságot hirdessek a foglyoknak, a vakoknak pedig azt, hogy visszanyerik a látásukat. Továbbá elküldött, hogy szabadon engedjem a megtörteket,+ 19 és hogy hirdessem a Jehovának elfogadható évet.”+ 20 Azzal összegöngyölítette a tekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában pedig mindenkinek a szeme fürkészőn rászegeződött. 21 Akkor így szólt hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet az imént hallottatok*.”+

22 És mindannyian kezdtek kedvezően nyilatkozni róla, elálmélkodtak megnyerő szavain,+ és ezt mondogatták: „Hát nem Józsefnek a fia ez?”+ 23 Ekkor így szólt hozzájuk: „Kétségtelenül ezt a mondást fogjátok alkalmazni rám: »Orvos, gyógyítsd meg magad! Hallottuk, hogy miket tettél Kapernaumban. Tedd meg hát itt, a hazádban is azokat!«”+ 24 Ezért ezt mondta: „Higgyétek el, hogy egyetlen prófétát sem fogadnak el a hazájában.+ 25 Például biztosak lehettek benne, hogy sok özvegy volt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évig és hat hónapig nem esett az eső, és nagy éhínség lett azon a földön.+ 26 Ám Isten azok közül egyikhez sem küldte el Illést, csak a Szidón földjén levő Sareptába, egy özvegyhez.+ 27 Ugyanígy sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, ám egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naámán.”+ 28 Ekkor mindannyian, akik hallották ezeket a zsinagógában, haragra gerjedtek,+ 29 felkeltek, kiűzték őt a városon kívülre, és elvezették annak a hegynek* a kiugró szélére, amelyre a városuk épült, hogy letaszítsák. 30 Ő azonban átment közöttük, és folytatta útját.+

31 Aztán lement Kapernaumba, Galilea egyik városába. Tanította őket sabbaton,+ 32 és ámultak a tanítási módján,+ mert hatalommal beszélt. 33 A zsinagógában pedig volt egy ember, akiben démon, tisztátalan szellem volt, és ezt kiabálta:+ 34 „Ah! Mit akarsz tőlünk, názáreti Jézus+? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Pontosan tudom, ki vagy: az Isten szentje!”+ 35 Jézus azonban ráparancsolt: „Hallgass, és menj ki belőle!” Akkor a démon, középre dobva a férfit, kiment belőle, de nem tett kárt benne. 36 Ekkor mindannyian megdöbbentek, és ezt mondták egymásnak: „Miféle beszéd ez? Hiszen hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és azok ki is mennek.” 37 A róla szóló hír pedig eljutott a környék minden szegletébe.+

38 Miután kiment a zsinagógából, betért Simon otthonába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta.+ 39 Akkor fölé hajolt, és megszüntette a lázát*. Az asszony nyomban fel is kelt, és kiszolgálta őket.

40 Napnyugtakor pedig mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték őket hozzá. Rájuk téve a kezét, meggyógyította mindegyiküket.+ 41 Sokakból démonok is kimentek, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!”+ De ő rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni,+ mert azok tudták, hogy ő a Krisztus.+

42 Hajnalban azonban elvonult egy elhagyatott helyre.+ Ám a sokaság keresni kezdte, és eljutottak oda, ahol ő volt, és megpróbálták rávenni, hogy maradjon. 43 Ő azonban így szólt hozzájuk: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságáról szóló jó hírt, mert Isten ezért küldött el.”+ 44 Így hát Júdea zsinagógáiban folytatta a prédikálást.

5 Egyszer, amikor a Genezáret-tónál állt, a sokaság odatódult hozzá, és figyelt Isten szavára.+ 2 Jézus meglátott két csónakot a tó partján, de a halászok már kiszálltak azokból, és a hálóikat mosták.+ 3 Beszállt az egyik csónakba, amelyik Simoné volt, és megkérte őt, hogy evezzen el egy kicsit a szárazföldtől. Azután leült, és tanítani kezdte a sokaságot a csónakból. 4 Amikor befejezte a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz ki oda, ahol mély a víz, és eresszétek le a hálóitokat fogásra!” 5 Simon azonban ezt felelte: „Tanító, egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk,+ de a te szavadra leengedem a hálókat.” 6 Mikor aztán ezt megtették, rengeteg halat fogtak. Még a hálóik is szakadozni kezdtek.+ 7 Így hát intettek a másik csónakban levő társaiknak, hogy jöjjenek, segítsenek nekik. Azok oda is mentek, és úgy megtöltötték mindkét csónakot, hogy süllyedni kezdtek. 8 Simon Péter ezt látva, leborult Jézus előtt, és így szólt: „Távozz tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!” 9 A halfogás miatt ugyanis, melyben részük volt, döbbenet kerítette hatalmába őt, és mindazokat, akik vele voltak, 10 valamint Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait,+ akik Simon társai voltak. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Mostantól majd embereket fogsz ki élve.”+ 11 Így hát visszavitték a csónakokat a szárazföldre, és mindent otthagyva, követték őt.+

12 Egy másik alkalommal, amikor az egyik városban járt, volt ott egy férfi, akit elborított a lepra. Amikor meglátta Jézust, arcra borult, és kérve kérte őt: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.”+ 13 Így hát kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” A férfi pedig azonnal kigyógyult a leprából.+ 14 Jézus ekkor utasította őt, hogy senkinek se beszéljen erről.+ Ezt mondta neki: „Menj, mutasd meg magad a papnak, és mutass be áldozatot a megtisztulásodért, ahogyan Mózes előírta,+ hogy lássák a papok, hogy meggyógyultál.”+ 15 Ám egyre inkább terjedt róla a hír, és nagy tömegek gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és hogy meggyógyuljanak betegségeikből.+ 16 Ő azonban gyakran elvonult valamilyen elhagyatott helyre, hogy imádkozzon.

17 Egyik nap, amikor tanított, farizeusok meg a törvény tanítói ültek ott, akik Galilea és Júdea minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. És Jehova ereje vele volt, hogy gyógyítson.+ 18 Egyszer csak férfiak egy béna embert hoztak hordágyon. Megpróbálták bevinni, és odatenni Jézus elé.+ 19 De mivel a sokaság miatt nem találták a módját, hogy bevigyék, felmásztak a tetőre, és a cseréptetőn át leeresztették a hordágyon azok közé, akik Jézus előtt voltak. 20 Amikor Jézus látta a hitüket, ezt mondta a bénának: „A bűneid meg vannak bocsátva.”+ 21 Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek okoskodni, és ezt mondták: „Kicsoda ez, aki káromlásokat szól? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?+” 22 Jézus pedig, mivel tisztán látta okoskodásukat, válaszul ezt mondta nekik: „Min töprengtek magatokban? 23 Melyik könnyebb, azt mondani, hogy »a bűneid meg vannak bocsátva«, vagy azt mondani, hogy »kelj fel, és járj!«? 24 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma arra, hogy megbocsásson bűnöket a földön. . .” Így szólt a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”+ 25 Erre az a szemük láttára felkelt, felvette, amin feküdt, és hazament, dicsőítve Istent. 26 Ez egytől egyig lenyűgözte őket,+ és félelemmel vegyes tisztelettel dicsőítették Istent, ezt mondva: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”

27 Ezek után pedig kiment, meglátott egy Lévi nevű adószedőt, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!”+ 28 Az pedig mindent hátrahagyva felkelt, és követni kezdte őt.+ 29 Aztán Lévi nagy fogadást rendezett neki a házában, és nagyon sokan voltak ott adószedők is, és mások is, akik velük együtt ettek.+ 30 Ekkor a farizeusok és a közülük való írástudók elkezdtek zúgolódni, és ezt mondták a tanítványainak: „Miért esztek és isztok adószedőkkel és bűnösökkel?”+ 31 Jézus így felelt nekik: „Akik egészségesek, azoknak nincs szükségük orvosra, akik viszont betegek, azoknak igen.+ 32 Nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket ösztönözzem megbánásra.”+

33 Ezt mondták neki: „János tanítványai gyakran böjtölnek és könyörögnek, a farizeusokéi úgyszintén, de a tieid esznek és isznak.”+ 34 Jézus ezt kérdezte tőlük: „Böjtre tudjátok-e fogni a vőlegény barátait, míg velük van a vőlegény? 35 De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt+, és akkor majd, azokban a napokban böjtölni fognak.”+

36 Még egy szemléltetést is mondott nekik: „Senki sem vág foltot új felsőruhából, és nem varrja rá régi ruhára. Ha mégis így tesz, akkor az új folt kiszakítja a régi ruhát, az új ruhából való folt pedig nem is illik a régihez.+ 37 Ezenkívül újbort sem tesz senki régi bortömlőkbe. Ha mégis megteszi, akkor az újbor szétrepeszti a bortömlőket, és kifolyik, a bortömlők pedig tönkremennek. 38 Az újbort inkább új bortömlőkbe kell tenni. 39 Aki óbort ivott, az egy sem akar újat, mert ezt mondja: »Jó a régi.«”

6 Az egyik sabbaton gabonaföldeken ment át, a tanítványai pedig tépdesték és ették a kalászokat,+ a kezükkel morzsolgatva azokat.+ 2 Ekkor a farizeusok közül némelyek így szóltak: „Miért tesztek olyasmit, amit sabbaton nem szabad?”+ 3 Jézus azonban ezt felelte nekik: „Soha nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?+ 4 Hogy hogyan ment be Isten házába, és fogadta el az Istennek bemutatott kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket senkinek sem szabad megennie, csak a papoknak?”+ 5 Majd ezt mondta nekik: „Az Emberfia ura a sabbatnak.”+

6 Egy másik sabbaton+ bement a zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy ember, akinek sorvadt* volt a jobb keze.+ 7 Az írástudók és a farizeusok pedig feszülten figyelték Jézust, vajon gyógyít-e sabbaton, hogy módot találjanak a vádolására.+ 8 Ő azonban tudta, hogy mi jár a fejükben,+ ezért ezt mondta a sorvadt* kezű férfinak: „Kelj fel, és állj középre!” Az pedig felkelt és odaállt. 9 Jézus akkor így szólt hozzájuk: „Megkérdezem tőletek: szabad-e sabbaton jót vagy rosszat tenni, megmenteni vagy elpusztítani valakit?”+ 10 Miután végignézett mindnyájukon, ezt mondta annak az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az így is tett, és a keze rendbe jött. 11 Amazokat pedig esztelen düh töltötte el, és tanácskozni kezdtek, hogy mit tehetnének Jézussal.

12 Történt ezekben a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni,+ és az egész éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte.+ 13 Mikor pedig nappal lett, magához hívta a tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:+ 14 Simont, akit Péternek is hívott, és Andrást, annak testvérét, továbbá Jakabot, Jánost, Fülöpöt,+ Bertalant, 15 Mátét, Tamást,+ Jakabot, aki Alfeus fia, és „a buzgónak” hívott Simont, 16 Júdást, aki Jakab fia, és Iskariót Júdást, aki aztán áruló lett.

17 Lement velük, megállt egy sík helyen, és sok tanítványa jött oda, meg egy nagy tömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből és Tírusznak meg Szidónnak a part menti vidékéről, hogy hallják őt, és kigyógyuljanak betegségeikből.+ 18 Még azok is meggyógyultak, akiknek a tisztátalan szellemek nem hagytak nyugtot. 19 És az egész sokaság igyekezett megérinteni őt,+ mivel erő áradt ki belőle,+ és az mindnyájukat meggyógyította.

20 Ő pedig a tanítványaira nézett, és a következőket mondta:

„Boldogok vagytok, ti szegények,+ mert tiétek Isten királysága.+

21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert bőségben lesz részetek*.+

Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.+

22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek,+ és amikor kirekesztenek+ és gyaláznak* benneteket, és gonosznak bélyegeznek titeket* az Emberfiáért.+ 23 Örüljetek azon a napon, és ugrándozzatok örömötökben, mert nagy a ti jutalmatok az égben, hiszen ugyanezeket tették ősapáik is a prófétákkal.+

24 De jaj nektek, gazdagok,+ mert megkaptátok már teljes vigaszotokat!+

25 Jaj nektek, akik már bőségben éltek*, mert éhezni fogtok!

Jaj nektek, akik most nevettek, mert keseregni és sírni fogtok!+

26 Jaj, amikor minden ember jót mond rólatok,+ mert ezt tették ősapáik is a hamis prófétákkal!

27 Én pedig azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket,+ 28 áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.+ 29 Aki megüti az arcod egyik felét, annak tartsd oda a másikat is; és aki elveszi az egyik ruhádat*, attól ne tagadd meg a többit* se.+ 30 Mindenkinek adj, aki kér tőled,+ és aki elveszi tőled, ami a tiéd, attól ne kérd vissza.

31 És ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek bánjanak, ugyanúgy* bánjatok ti is velük.+

32 Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mennyiben érdem az nektek? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.+ 33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mennyiben érdem az nektek? Még a bűnösök is megteszik ugyanezt. 34 Ezenkívül, ha azoknak kölcsönöztök, akiktől arra számítotok, hogy visszafizetik, mennyiben érdem az nektek?+ Még bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. 35 Ellenkezőleg, szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót, és kölcsönözzetek, semmit sem remélve vissza;+ és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a legfelségesebb Istennek, mert ő kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is.+ 36 Továbbra is legyetek irgalmasak, mint ahogy a ti Atyátok is irgalmas.+

37 Ezenfelül, ne ítéljetek meg többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket;+ és ne bíráljatok többé senkit, és semmiképpen nem fognak bírálni titeket. Mindig bocsássatok meg*, és nektek is meg fognak bocsátani*.+ 38 Legyetek adakozók,+ és nektek is adni fognak.+ Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul.”

39 Azután egy szemléltetést is mondott nekik: „Ugye nem vezetheti vak a vakot? Nemde mindketten beleesnek a verembe*?+ 40 A tanuló* nem áll a tanítója felett, de mindaz, aki tökéletes oktatást kapott, olyan lesz, mint a tanítója. 41 Miért nézed hát a testvéred szemében a szálkát, és a saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát?+ 42 Hogyan mondhatod a testvérednek: »Testvér, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből!«, miközben nem látod a saját szemedben levő gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből.+

43 Mert egyetlen jó fa sem terem rothadt gyümölcsöt, és egyetlen korhadt fa sem terem jó gyümölcsöt.+ 44 Mert mindegyik fát a maga gyümölcséről ismerik meg.+ Tövisbokorról például nem szednek fügét, és tövises növényről sem vágnak szőlőt. 45 A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből; mert a száj azt mondja, amivel csordultig van a szív.+

46 Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?+ 47 Megmondom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallja a szavaimat, és összhangban cselekszik azokkal:+ 48 hasonló a házépítő emberhez, aki ásott, és mélyre hatolt, és sziklára vetett alapot. Így aztán, mikor jött az árvíz, a folyó nekicsapódott annak a háznak, de nem volt elég erős ahhoz, hogy megrázkódtassa, mivel jól volt megépítve.+ 49 Másfelől, aki hall, de nem cselekszik,+ az ahhoz az emberhez hasonló, aki alap nélkül épített házat a földre. Nekicsapódott a folyó, a ház pedig azonnal összeomlott, és megsemmisült.”

7 Miután befejezte, amit mondani akart a népnek, bement Kapernaumba. 2 Egy katonatiszt rabszolgája pedig, akit az becsben tartott, súlyos betegségben szenvedett, és a halálán volt.+ 3 Amikor a katonatiszt hallott Jézusról, elküldött hozzá némelyeket a zsidók vénei közül azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a rabszolgáját. 4 Odamentek Jézushoz, és kérve kérték őt, ezt mondva: „Méltó rá, hogy ezt megtedd neki, 5 mert szereti nemzetünket, és a zsinagógánkat is ő építette.” 6 Jézus tehát elment velük. Bár már nem járt messze a háztól, a katonatiszt elküldte néhány barátját, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere.+ 7 Arra sem tartottam magamat méltónak, hogy elmenjek hozzád; hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám. 8 Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak pedig, hogy »tedd ezt!«, megteszi.” 9 Amikor Jézus hallotta ezeket, elámult, és az őt követő sokasághoz fordulva így szólt: „Mondom nektek, még az izraeliták között sem találkoztam senkivel, akinek ilyen nagy hite lett volna.”+ 10 És amikor a küldöttek visszatértek a házba, jó egészségben találták a rabszolgát.+

11 Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment, és vele mentek a tanítványai meg egy nagy tömeg. 12 Amikor közel ért a város kapujához, éppen egy halottat hoztak kifelé, anyjának egyetlen fiát.+ Az asszony ráadásul özvegy volt. Népes sokaság is jött vele a városból. 13 Amikor az Úr meglátta, megszánta őt,+ és ezt mondta neki: „Ne sírj!”+ 14 Azzal odament, megérintette a ravatalt*, és akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj fel*!”+ 15 Erre a halott felült, és beszélni kezdett, Jézus pedig átadta az anyjának.+ 16 Ekkor félelem lett úrrá mindnyájukon, és dicsőíteni kezdték Istent, ezt mondva: „Nagy próféta jött közénk”,+ és „Isten a népére fordította figyelmét”+. 17 És ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

18 Jánosnak pedig beszámoltak a tanítványai mindezekről.+ 19 Ezért János magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket az Úrhoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az eljövendő,+ vagy másvalakit várjunk?” 20 Amikor odamentek hozzá a férfiak, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy megkérdezzük: »Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?«” 21 Abban az órában sokakat meggyógyított betegségeikből+ és súlyos bajaikból, kiűzött belőlük gonosz szellemeket, és sok vaknak megadta, hogy lásson. 22 Válaszul ezt mondta nekik: „Menjetek, és számoljatok be Jánosnak arról, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak,+ a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak,+ a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik a jó hírt.+ 23 Boldog, aki nem talál okot arra, hogy megbotránkozzon miattam.”+

24 Amikor János követei elmentek, Jézus ezeket mondta Jánosról a sokaságnak: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy szél ingatta nádszálat lássatok?+ 25 Miért mentetek hát ki? Hogy finom ruhába* öltözött embert lássatok?+ De hiszen akik díszes ruhát viselnek, és fényűzésben élnek, azok a királyi házakban vannak. 26 Hát akkor miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Sőt, mondom nektek, még prófétánál is sokkal nagyobbat.+ 27 Ő az, akiről meg van írva: »Elküldöm követemet előtted*, aki előkészíti az utadat.«+ 28 Mondom nektek, asszonyoktól nem született nagyobb ember Jánosnál, de Isten királyságában a legkisebb is nagyobb nála.”+ 29 (Ennek hallatán az egész nép és az adószedők elismerték, hogy Isten igazságos, mert ők már meg voltak keresztelkedve János keresztségével.+ 30 A farizeusok és a törvénytudók azonban semmibe vették Isten nekik szóló tanácsát*,+ hiszen ők nem voltak megkeresztelkedve János által.)

31 „Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez hasonlók?+ 32 Hasonlók a kisgyermekekhez, akik a piactéren ülnek, és odakiáltanak egymásnak: »Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem sírtatok.« 33 Ugyanígy, eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik,+ ti mégis azt mondjátok: »Démon van benne.« 34 Eljött az Emberfia, aki eszik is, iszik is, róla meg azt mondjátok: »Falánk és részeges*, adószedők és bűnösök barátja!«+ 35 De a bölcsességet igazságosnak bizonyítja* minden gyermeke.”+

36 Az egyik farizeus pedig folyton arra kérte őt, hogy étkezzen vele. Bement hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.+ 37 És egy asszony, akit bűnösnek ismertek a városban, megtudta, hogy ő a farizeus házában eszik*. Hozott egy illatos olajat tartalmazó alabástrompalackot,+ 38 majd elhelyezkedve Jézus mögött, a lábánál, sírt, és áztatni kezdte könnyeivel a lábát, és a hajával törölte meg. Gyöngéden csókolgatta is a lábát, és illatos olajat öntött rá. 39 Látva ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ez az ember valóban próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.”+ 40 Jézus erre így szólt hozzá: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Az így szólt: „Tanító, mondjad!”

41 „Egy bizonyos kölcsönadónak volt két adósa: az egyik 500 dénárral volt adós, a másik pedig 50-nel. 42 Amikor nem volt miből visszafizetniük, ő mindkettőnek elengedte a tartozását*. Melyikük fogja tehát jobban szeretni őt?” 43 Válaszul Simon ezt mondta: „Úgy vélem, hogy az, akinek többet engedett el*.” Ő ezt mondta neki: „Helyesen ítélted meg.” 44 Azzal az asszony felé fordult, és ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Beléptem a házadba, és te nem adtál vizet a lábamra. Ez az asszony viszont könnyeivel áztatta lábamat,+ és hajával törölte meg. 45 Te nem üdvözöltél engem csókkal, ez az asszony viszont attól az órától kezdve, hogy bejöttem, gyengéden csókolgatja a lábamat. 46 Te nem öntöttél olajat a fejemre, ez az asszony viszont illatos olajat öntött a lábamra. 47 Ezért azt mondom neked, hogy bár sok* bűne van, meg van bocsátva,+ mert nagyon szeretett.+ Akinek viszont kevés bűne van megbocsátva, kevéssé szeret.” 48 Azután így szólt az asszonyhoz: „A bűneid meg vannak bocsátva.”+ 49 Erre azok, akik vele együtt feküdtek az asztalnál, mondogatni kezdték egymás között: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”+ 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett téged;+ menj békével!”

8 Röviddel ezután Jézus elkezdett városról városra és faluról falura járni, prédikálva és hirdetve az Isten királyságáról szóló jó hírt.+ És vele volt a tizenkettő, 2 továbbá bizonyos asszonyok, akikből gonosz szellemeket űzött ki, és akiket meggyógyított betegségeikből: Mária, akit Magdalénának hívtak,+ akiből hét démon ment ki, 3 Johanna,+ Kúzának, Heródes megbízottjának a felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony, akik a javaikat felhasználva szolgáltak nekik.+

4 Mikor pedig nagy tömeg gyűlt össze azokkal együtt, akik egyik város után a másikból odamentek hozzá, egy szemléltetéssel élve így szólt:+ 5 „Egy magvető kiment, hogy magot vessen. Amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, és eltaposták, és az ég madarai felették azokat.+ 6 Némelyik a sziklára hullott, és miután kihajtott, elszáradt, mert nem kapott vizet.+ 7 Más magok a tövisbokrok közé estek, és a tövisbokrok, amelyek velük együtt növekedtek, megfojtották őket.+ 8 Más magok pedig a jó földbe estek, és miután kihajtottak, 100-szorosan hoztak termést.”+ Miután elmondta ezeket, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”+

9 A tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a szemléltetés.+ 10 Ő ezt mondta: „Nektek Isten megengedte*, hogy megértsétek Isten királyságának a szent titkait, de a többieknek szemléltetésekkel+ tanítok, hogy még ha néznek is, hiába nézzenek, és még ha hallanak is, ne fogják fel az értelmét.+ 11 A szemléltetés pedig ezt jelenti: A mag Isten szava.+ 12 Az út szélén levők azok, akik hallják a szót, de aztán eljön az Ördög, és elveszi azt a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne meneküljenek meg.+ 13 A sziklán levők azok, akik mikor hallják a szót, örömmel fogadják, de ezeknek nincs gyökerük. Hisznek egy ideig, de a próbatétel idején elhagyják a hitüket.+ 14 A tövisbokrok közé hullottak azok, akik hallják a szót, de mivel ennek az életnek az aggodalmai, gazdagsága+ és gyönyörei+ elragadják és teljesen megfojtják őket, nem tudnak érett termést hozni.+ 15 A jó földbe hullottak azok, akik miután kiváló és jó szívvel hallgatják a szót,+ megtartják azt, és termést hoznak, miközben kitartanak.+

16 Senki sincs, aki ha lámpát gyújt, lefedi azt egy edénnyel, vagy az ágy alá teszi, hanem inkább a lámpatartóra teszi, hogy akik belépnek, lássák a világosságot.+ 17 Hiszen nincs olyan rejtett dolog, ami nyilvánvalóvá ne válna, és nincs olyan gondosan eltitkolt dolog, ami soha ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne.+ 18 Ügyeljetek tehát arra, hogy miként figyeltek. Mert akinek van, annak még többet adnak,+ de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt hiszi, hogy az övé.”+

19 Ekkor az anyja és a testvérei+ jöttek hozzá, de a sokaság miatt nem tudtak a közelébe jutni.+ 20 Így hát szóltak neki: „Anyád és a testvéreid odakint állnak, és látni akarnak téged.” 21 Így felelt nekik: „Ők az én anyám és az én testvéreim, akik hallják Isten szavát, és cselekszik azt.”+

22 Egyik nap ő és a tanítványai csónakba szálltak, és ezt mondta nekik: „Menjünk át a tó túlsó partjára!” Elindultak hát.+ 23 Ám miközben haladtak, ő elaludt. És heves szélvihar csapott le a tóra, a csónakjuk pedig kezdett megtelni vízzel, úgyhogy veszélybe kerültek.+ 24 Ezért odamentek hozzá, és felébresztették, ezt mondva: „Tanító, Tanító, mindjárt odaveszünk!” Ekkor felkelt, ráparancsolt a szélre meg a háborgó vízre, mire azok lecsillapodtak, és csend lett.+ 25 Akkor így szólt hozzájuk: „Hol a hitetek?” Őket azonban félelem kerítette hatalmába, és csodálkozva ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”+

26 És kikötöttek a gerazénusok vidékén,+ mely a Galileával szemközt levő oldalon van. 27 Mikor Jézus partra szállt, szembejött vele egy démontól megszállt férfi a városból. Már jó ideje nem viselt ruhát, és nem házban lakott, hanem a sírok* között.+ 28 Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult elé, és hangos szóval ezt mondta: „Mit akarsz tőlem, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia? Kérve kérlek, ne kínozz!”+ 29 (Jézus ugyanis azt parancsolta a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Az már sokszor megragadta őt,*+ és láncokkal meg lábbilincsekkel újra meg újra megkötözték, és őrizték, de ő szétszaggatta a bilincseket, és a démon elhagyatott helyekre hajtotta őt.) 30 Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő ezt mondta: „Légió” – mert sok démon ment bele. 31 És egyre csak kérlelték, hogy ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek.+ 32 Egy jó nagy disznócsorda+ legelt pedig ott a hegyen; így hát kérlelték őt, engedje meg nekik, hogy a disznókba menjenek. És megengedte nekik.+ 33 Erre a démonok kimentek az emberből, és belementek a disznókba. A csorda pedig a szakadék felé rohant, a tóba zuhant, és megfulladt. 34 Amikor a pásztorok látták, mi történt, elszaladtak, és beszámoltak erről a városban és a vidéken.

35 Az emberek ekkor kimentek, hogy lássák, mi történt. Amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével, amint ott ült Jézus lábánál,+ félelem fogta el őket. 36 Akik látták az esetet, beszámoltak nekik, hogyan gyógyult meg* a démontól megszállt ember. 37 Ekkor a gerazénusok vidékéről jött sokaság kérte Jézust, hogy távozzon tőlük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Akkor beszállt a csónakba, és elment. 38 A férfi pedig, akiből kimentek a démonok, kérve kérte, hogy hadd maradjon vele, de ő elküldte, ezt mondva:+ 39 „Menj haza, és mondd el, mi mindent tett érted Isten.” Az tehát elment, és szerte az egész városban hirdette, mi mindent tett érte Jézus.

40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság kedvesen fogadta őt, mivel mindannyian várták.+ 41 Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga egyik vezetője volt. Jézus lábához borult, és könyörögni kezdett neki, hogy menjen el a házába,+ 42 mert az egyetlen lánya, aki mintegy 12 éves volt, haldoklott.

Miközben Jézus ment, a sokaság körülötte tolongott. 43 Volt pedig egy asszony, akinek már 12 éve vérfolyása+ volt, és akit senki sem tudott meggyógyítani.+ 44 Hátulról odament Jézushoz, megérintette felsőruhájának a rojtozatát*,+ és azon nyomban elállt a vérfolyása. 45 Jézus erre megkérdezte: „Ki érintett meg?” Amikor mindannyian tagadták, Péter ezt mondta: „Tanító, a sokaság körülzár, és majd összenyom téged.”+ 46 Jézus azonban így szólt: „Valaki megérintett, mert éreztem*, hogy erő+ árad ki belőlem.” 47 Az asszony, látva, hogy nem maradt észrevétlen, remegve előjött, leborult elé, és az egész nép előtt elmondta, hogy miért érintette meg őt, és hogy hogyan gyógyult meg azon nyomban. 48 Ő pedig ezt mondta neki: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál*. Menj békével!”+

49 Még beszélt, amikor odajött Jairus egyik képviselője, és ezt mondta: „Meghalt a lányod! Ne fáraszd tovább a tanítót!”+ 50 Ennek hallatán Jézus így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül.”+ 51 Amikor odaért a házhoz, Péteren, Jánoson, Jakabon meg a lány apján és anyján kívül senkinek sem hagyta, hogy bemenjen vele. 52 Az emberek pedig mindnyájan sírtak, és a lány miatti bánatukban verték magukat. Ezért ezt mondta: „Ne sírjatok,+ mert nem halt meg, csak alszik.”+ 53 Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta, mivel tudták, hogy meghalt. 54 Ő azonban megfogta a lány kezét, és hangosan ezt mondta neki: „Gyermekem, kelj fel*!”+ 55 És visszatért annak szelleme+, és nyomban felkelt,+ ő pedig meghagyta, hogy adjanak enni a lánynak. 56 És a szülei azt sem tudták, hová legyenek örömükben. Ő pedig utasította őket, hogy senkinek se mondják el, mi történt.+

9 Ezután Jézus összehívta a tizenkettőt, és erőt meg hatalmat adott nekik minden démon fölött,+ és arra, hogy betegségeket gyógyítsanak.+ 2 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék Isten királyságát, és gyógyítsanak, 3 ezt mondva nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két ruha* se legyen nálatok.+ 4 Ha pedig valahol bementek valakinek az otthonába, maradjatok nála, és onnan induljatok tovább.+ 5 És ha valahol nem fogadnak be titeket, rázzátok le a port a lábatokról, amikor kimentek abból a városból, bizonyítékul ellenük.”+ 6 Ezután útra keltek, és bejárták a vidéket faluról falura, mindenütt hirdették a jó hírt, és gyógyítottak.+

7 Heródes, a területi uralkodó pedig hallott mindarról, ami történik, és nagyon össze volt zavarodva, mivel egyesek azt mondták, hogy János támadt fel a halottak közül,+ 8 mások meg azt, hogy Illés jelent meg, megint mások pedig, hogy a hajdani próféták közül támadt fel valamelyik.+ 9 Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem.+ Akkor hát ki ez, akiről ilyeneket hallok?” Úgyhogy látni akarta őt.+

10 Mikor aztán az apostolok visszatértek, beszámoltak Jézusnak arról, hogy mi mindent tettek.+ Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük egy Betsaida nevű városba, hogy egyedül legyenek.+ 11 A sokaság azonban megtudva ezt, követte őt. Ő pedig kedvesen fogadta őket, és beszélni kezdett nekik Isten királyságáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyításra volt szükségük.+ 12 Amikor a nap a vége felé közeledett, a tizenkettő odament, és ezt mondta neki: „Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a környező falvakba és tanyákra, hogy szerezzenek szállást és ennivalót, mert idekint elhagyatott helyen vagyunk.”+ 13 Jézus azonban ezt mondta: „Ti adjatok nekik enni!”+ Ők így szóltak: „Nincs más nálunk, mint öt kenyér meg két hal, hacsak mi magunk el nem megyünk élelmet venni ezeknek az embereknek.” 14 Ugyanis mintegy 5000 férfi volt ott. De ő így szólt a tanítványaihoz: „Ültessétek le őket körülbelül 50-es csoportokban.” 15 Ők pedig így tettek, és mindnyájukat leültették. 16 Ekkor vette az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, és kezdte a tanítványoknak adni, hogy rakják a sokaság elé. 17 Így hát mindenki evett, és jóllakott. Aztán összeszedték a maradékot, 12 kosárral.+

18 Később, mialatt egymagában imádkozott, odamentek hozzá* a tanítványok, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?”+ 19 Azok így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások meg Illésnek, megint mások pedig azt mondják, hogy a hajdani próféták közül támadt fel az egyik.”+ 20 Akkor így szólt hozzájuk: „És szerintetek ki vagyok?” Péter így válaszolt: „Isten Krisztusa.”+ 21 Ezután erélyesen szólva hozzájuk, utasította őket, hogy ezt senkinek se mondják el,+ 22 majd így szólt: „Az Emberfiának sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vessék a vének, a magas rangú papok és az írástudók, és meg kell hogy öljék,+ a harmadik napon pedig fel kell támadnia.”+

23 Aztán ezt mondta mindenkinek: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát,+ nap nap után vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem.+ 24 Mert aki meg akarja menteni az életét, el fogja veszíteni azt, aki azonban elveszíti az életét énértem, az meg fogja menteni azt.+ 25 Hiszen mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszti, vagy kárt szenved?+ 26 Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt szégyellni fogja az Emberfia, amikor megérkezik a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.+ 27 De higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb Isten királyságát.”+

28 És valóban, mintegy nyolc nappal e szavak után maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.+ 29 Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája szikrázóan fehér lett*. 30 Hirtelen két férfi jelent meg, és beszélgettek vele. Mózes és Illés volt az. 31 Ezek dicsőségben jelentek meg, és az eltávozásáról kezdtek beszélni, amelynek Jeruzsálemben kell megtörténnie.+ 32 Pétert pedig és a vele levőket elnyomta az álom, de amikor teljesen felébredtek, látták Jézust a dicsőségében,+ és a két férfit, aki ott állt vele. 33 És miközben ezek távozni készültek, Péter ezt mondta Jézusnak: „Tanító, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” De nem tudta, mit beszél. 34 Ám amíg ezeket mondta, felhő képződött, és árnyékot vetett rájuk.+ Amint bementek a felhőbe, félelem fogta el őket. 35 Aztán hang+ hallatszott a felhőből: „Ő az én Fiam, akit kiválasztottam.+ Figyeljetek rá!”+ 36 És amikor a hang hallatszott, látták, hogy Jézus már egyedül van. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem számoltak be azokban a napokban semmiről, amit láttak.+

37 Másnap, amikor lejöttek a hegyről, nagy tömeg jött Jézussal szembe.+ 38 Ekkor a tömegből egy férfi felkiáltott: „Tanító, kérve kérlek, tekints a fiamra, mert ő az egyetlen gyermekem!+ 39 Időnként egy szellem megragadja, ő pedig hirtelen felkiált, és az rángásokat hoz rá, úgyhogy habzik a szája, és csak nagy nehezen hagyja el őt, miután összevissza zúzta.+ 40 Kérve kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” 41 Jézus erre ezt mondta: „Ó, hitetlen és romlott* nemzedék,+ meddig kell veletek maradnom, és elviselnem titeket? Hozd ide a fiadat.”+ 42 De még mikor az felé tartott, a démon akkor is földhöz vágta, és heves rángásokat hozott rá. Jézus azonban rászólt a tisztátalan szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának. 43 Ekkor mindnyájan elámultak Isten fenséges hatalmán.+

Mikor pedig még mindnyájan álmélkodtak mindazon, amit tett, ő ezt mondta a tanítványainak: 44 „Hallgassatok figyelmesen, és jegyezzétek meg ezeket a szavakat, mert az Emberfiát átadják az ellenségeinek.”+ 45 De ők nem értették, hogy mit mond. Valójában el volt rejtve előlük, hogy ne fogják fel, ők pedig féltek őt kérdezgetni erről.

46 Ezután vitatkozni kezdtek arról, hogy melyikük a legnagyobb.+ 47 Jézus tudta, hogy mi van a szívükben, ezért fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította, 48 és így szólt hozzájuk: „Aki rám való tekintettel* szívesen fogadja ezt a kisgyermeket, az engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, az azt is szívesen fogadja, aki engem elküldött.+ Mert aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között, az a nagy.”+

49 János így válaszolt: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk*.”+ 50 De Jézus ezt mondta neki: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”

51 Ahogy a felvitetéséig+ hátralevő napok a végükhöz közeledtek, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.+ 52 Követeket küldött el tehát maga előtt. Azok pedig útnak indultak, és bementek a szamáriaiak egyik falujába, hogy előkészítsenek neki mindent. 53 De nem fogadták szívesen őt,+ mert elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 54 Amikor Jakab és János tanítvány+ látták ezt, így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből, és semmisítse meg őket?”+ 55 De Jézus megfordult, és megfeddte őket. 56 Így aztán egy másik faluba mentek.

57 És amint mentek az úton, valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhová mész is.”+ 58 Jézus azonban ezt mondta neki: „A rókáknak van odújuk, és az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét.”+ 59 Egy másiknak aztán ezt mondta: „Légy a követőm!” Az így szólt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”+ 60 De ő ezt mondta neki: „Hagyd, hogy a halottak+ temessék el a halottaikat, te pedig menj, és mindenfelé hirdesd Isten királyságát!”+ 61 Megint másvalaki pedig így szólt: „Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam a háznépemtől*.” 62 Jézus ezt mondta neki: „Senki sem alkalmas arra, hogy bemenjen Isten királyságába, aki az eke szarvára tette a kezét, és a mögötte levőkre néz.”+

10 Ezek után az Úr kijelölt 70 másikat, és elküldte őket kettesével+ maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült.+ 2 Majd így szólt hozzájuk: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön ki munkásokat, hogy begyűjtsék a termést.+ 3 Menjetek! Elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.+ 4 Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut,+ és senkit se üdvözöljetek az úton.+ 5 Ha bementek egy házba, először ezt mondjátok: »Béke legyen e háznak!«+ 6 És ha van ott valaki, aki vágyik a békére, megnyugszik rajta a békétek. De ha nincs, visszatér rátok. 7 Maradjatok tehát abban a házban,+ azt egyétek és igyátok, amit adnak,+ mert méltó a munkás a bérére.+ Ne menjetek át egyik házból a másikba.

8 Ha pedig bementek egy városba, és befogadnak benneteket, azt egyétek, amit elétek tesznek, 9 gyógyítsátok meg az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: »Már közel van hozzátok Isten királysága.«+ 10 Ám ha bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak főutcáira, és mondjátok: 11 »Letöröljük még a port is, amely városotokból a lábunkhoz tapadt, figyelmeztetésül nektek.+ De azért tudjátok meg, hogy Isten királysága már közel van.« 12 Mondom nektek, hogy Szodomának elviselhetőbb lesz az a nap, mint annak a városnak.+

13 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a hatalmas cselekedetek, amelyek bennetek történtek,+ ők már rég megbánták volna a bűneiket, zsákruhában és hamuban ülve.+ 14 Ennélfogva Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz az ítélet, mint nektek. 15 És te, Kapernaum,+ talán az égig fognak felmagasztalni? A sírba fogsz jutni!

16 Aki rátok figyel, rám is figyel.+ Aki pedig titeket semmibe vesz, engem is semmibe vesz. Ezenfelül, aki engem semmibe vesz, azt is semmibe veszi, aki engem elküldött.”+

17 Visszatért pedig a hetven örömmel, és ezt mondták: „Uram, a neved használatára még a démonok is engedelmeskednek nekünk.”+ 18 Erre ő ezt mondta nekik: „Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből.+ 19 Megadtam nektek a hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon+ tapossatok, és hatalmat adtam az ellenség minden ereje fölött,+ és semmiképpen sem fog ártani nektek semmi. 20 De ne azért örüljetek, mert a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem azért örüljetek, mert a nevetek fel van írva az égben.”+ 21 Ugyanabban az órában túláradó öröm töltötte el őt a szent szellem által, és ezt mondta: „Mindenki előtt dicsérlek, Atyám, égnek és földnek ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől,+ és a kisgyermekeknek tártad fel őket. Igen, ó, Atyám, mert így láttad helyesnek.+ 22 Mindent átadott nekem az Atyám, és hogy ki a Fiú, azt senki sem tudja, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt senki sem tudja, csak a Fiú,+ és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”+

23 Azzal külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldogok azok, akik látják, amiket ti láttok.+ 24 Mert higgyétek el, hogy sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta,+ és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

25 Egy törvénytudó pedig felállt, és hogy próbára tegye őt, így szólt: „Tanító, mit tegyek, hogy örök életet örököljek?”+ 26 Ő ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan érted?” 27 Az ezt válaszolta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes erőddel és teljes elméddel«,+ és »embertársadat, mint önmagadat«.”+ 28 Ő így szólt hozzá: „Helyesen válaszoltál. Továbbra is tedd ezt, és életet nyersz.”+

29 De a férfi, mivel igazolni akarta, hogy ő igazságos,+ így szólt Jézushoz: „Ki valójában az én embertársam?” 30 Jézus ezt felelte: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablás áldozata lett. Kifosztották, megverték, és elmentek, otthagyva őt félholtan. 31 Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. 32 Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. 33 Egy szamáriai+ pedig, aki azon az úton utazott, odaért hozzá, és meglátva őt, megesett rajta a szíve. 34 Odament hát hozzá, és bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 35 Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.« 36 Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a kirabolt férfi embertársának+?” 37 Az így szólt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele.”+ Jézus erre ezt mondta neki: „Menj, és magad is tegyél ugyanúgy.”+

38 Mikor pedig folytatták útjukat, bement egy faluba. Itt egy Márta+ nevű asszony vendégül látta őt a házában. 39 Volt neki egy Mária nevű testvére is. Ő leült az Úr lábához, és kitartóan figyelt arra, amit az mondott*. 40 Mártának ezzel szemben a sok teendő végzése elterelte a figyelmét. Ezért odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem számít neked, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd meg neki, hogy jöjjön, és segítsen nekem.” 41 Az Úr így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz. 42 Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre.+ Mária a jó részt választotta,+ és nem fogják azt elvenni tőle.”

11 Egyszer egy bizonyos helyen imádkozott, és amint befejezte, az egyik tanítványa ezt mondta neki: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította a tanítványait.”

2 Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk, legyen megszentelve* a neved.+ Jöjjön el a királyságod.+ 3 Add meg nekünk mindennap a kenyerünket a napi szükségletünk szerint.+ 4 Bocsásd meg a bűneinket,+ mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik.+ És ne vigyél minket kísértésbe.+«”

5 Aztán ezt mondta nekik: „Tegyük fel, hogy valamelyikőtöknek van egy barátja, és elmegy ahhoz éjfélkor, és ezt mondja neki: »Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 6 mert éppen most jött hozzám egy úton levő barátom, és nincs mivel megkínálnom.« 7 Ám az bentről így felel: »Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, a kisgyermekeim pedig velem együtt ágyban vannak. Nem tudok felkelni, hogy adjak neked bármit is.« 8 Mondom nektek, hogy még ha a barátságukra való tekintettel nem kel is fel, hogy adjon neki bármit is, annak elszántsága+ miatt biztosan felkel, és megadja neki, amire szüksége van. 9 Így tehát azt mondom nektek, hogy állandóan kérjetek,+ és adnak nektek, állandóan keressetek, és találtok, állandóan zörgessetek, és megnyílik nektek az ajtó.+ 10 Mert mindenki, aki kér, kap,+ és mindenki, aki keres, talál, és mindenkinek, aki zörget, megnyílik az ajtó. 11 Ugyan melyik apa az köztetek, aki, ha a fia halat kér, kígyót ad neki hal helyett?+ 12 Vagy ugyanígy, ha tojást kér, skorpiót ad neki? 13 Ha tehát ti, bár bűnösök vagytok, tudtok ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!”+

14 Később egy némaságot okozó démont űzött ki.+ Miután a démon kiment, a néma férfi beszélt, a sokaság pedig csak ámult.+ 15 De némelyek közülük ezt mondták: „Belzebubnak, a démonok uralkodójának a segítségével űzi ki a démonokat.”+ 16 Mások pedig, hogy próbára tegyék őt, égből való jelt+ követeltek tőle. 17 Ismerve a gondolkodásukat,+ ezt mondta nekik: „Minden királyság, amelyben ellentét támad, el fog pusztulni, és az a család, amelyben ellentét támad, összeomlik. 18 Ugyanígy, ha Sátán önmaga ellen fordul, hogyan maradhat fenn a királysága? Mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki a démonokat. 19 Ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, akkor a ti fiaitok ki által űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. 20 Ha viszont Isten szelleme+ által űzöm ki a démonokat, akkor ez azt jelenti, hogy Isten királysága itt van, és ti nem vettétek észre*.+ 21 Amikor egy erős, jól felfegyverzett ember őrzi a palotáját, akkor biztonságban vannak a javai. 22 De mikor egy nála erősebb jön ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi minden fegyverét, amelyben bízott, és szétosztja a tőle zsákmányolt dolgokat. 23 Aki nincs az én oldalamon, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.+

24 Amikor egy tisztátalan szellem kimegy az emberből, kiszáradt helyeket jár be, hogy pihenőhelyet keressen, de miután nem talál, ezt mondja: »Visszatérek a házamba, ahonnan elköltöztem.«+ 25 És amikor megérkezik, tisztára söpörve és feldíszítve találja azt. 26 Akkor elmegy, maga mellé vesz hét másik, nála gonoszabb szellemet, majd bemennek, és ott laknak. Így ez az ember végül rosszabb helyzetbe kerül, mint amilyenben korábban volt.+”

27 Mikor pedig ezeket mondta, egy asszony a sokaságból felkiáltva így szólt hozzá: „Boldog az a méh, amely hordozott téged, és azok az emlők, amelyek tápláltak!”+ 28 Ő azonban ezt mondta: „Nem. Inkább azok boldogok, akik hallják Isten szavát, és megtartják!”+

29 Miközben a sokaság összegyűlt, ő ezt mondta: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt* keres, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.+ 30 Mert ahogy Jónás+ jel lett a niniveieknek, az Emberfia is jel lesz ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynője+ feltámad az ítéletkor e nemzedék tagjaival, és elítéli őket, mert ő távoli helyről jött, hogy hallja Salamon bölcsességét. Most viszont nagyobb van itt Salamonnál!+ 32 A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik ezt a nemzedéket, mert a niniveiek megbánták a bűneiket, amikor hallották, hogy mit hirdet Jónás.+ Most viszont nagyobb van itt Jónásnál! 33 Ha az ember lámpát gyújt, nem a pincébe vagy a kosár alá teszi, hanem a lámpatartóra,+ hogy akik belépnek, lássák a világosságot. 34 A test lámpása a szem. Ha a szemed egyetlen dologra összpontosít, az egész tested is világos*,+ de ha a szemed irigy, a tested is sötét.+ 35 Ezért jól vigyázz, mert a benned levő világosság talán sötétség. 36 Ha tehát az egész tested világos, és nincs benne sötét rész, olyan világos lesz az egész, mint amikor egy lámpa világosságot ad neked a fénysugaraival.”

37 Amikor ezt elmondta, egy farizeus megkérte, hogy étkezzen nála. Bement hát, és asztalhoz telepedett. 38 A farizeus azonban meglepődve látta, hogy nem mosakodik meg ebéd előtt.+ 39 Az Úr azonban ezt mondta neki: „Nos, ti farizeusok, kívül megtisztítjátok a poharat és a tálat, de belül tele vagytok mohósággal* és gonoszsággal.+ 40 Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta meg a belsőt is? 41 Inkább amik belülről fakadnak, azokat adjátok oda mint irgalmas adományokat, és akkor teljesen tiszták lesztek*.+ 42 De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, a rutából és minden más* kerti növényből*,+ ám figyelmen kívül hagyjátok az igazságosságot* és Isten szeretetét! Az előbbieket kötelességetek volt megtenni, de az utóbbiakat sem lett volna szabad figyelmen kívül hagynotok.+ 43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban, és azt, hogy üdvözölnek titeket a piactereken!+ 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint azok a sírok*, amelyek nehezen észrevehetők,+ úgyhogy az emberek rajtuk járnak, és nem is tudják!”

45 Az egyik törvénytudó ezt válaszolta neki: „Tanító, amikor ezeket mondod, minket is bántasz.” 46 Erre ő így szólt: „Jaj nektek is, akik törvénytudók vagytok, mert nehéz terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egyetlen ujjatokkal sem érintitek a terheket!+

47 Jaj nektek, mert építitek a próféták sírjait*, ősapáitok pedig megölték őket!+ 48 Tagadhatatlan, hogy tisztában vagytok azzal, mit tettek ősapáitok, mégis helyeslitek azokat. Ők megölték a prófétákat,+ ti pedig építitek a próféták sírjait. 49 Emiatt Isten bölcsen ezt mondta: »Küldeni fogok hozzájuk prófétákat és apostolokat, és ezek közül némelyeket megölnek és üldöznek,+ 50 hogy számon lehessen kérni ettől a nemzedéktől az összes próféta vérét, melyet a világ megalapítása óta kiontottak,+ 51 Ábel vérétől+ egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a ház között öltek meg+.« Igen – mondom nektek –, számon lesz kérve ettől a nemzedéktől.

52 Jaj nektek, akik törvénytudók vagytok, mert elvettétek az Isten ismeretére nyíló ajtó kulcsát! Ti magatok nem mentetek be, a bemenőket pedig akadályozzátok.”+

53 Mikor aztán kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen rátámadtak, és sok egyéb kérdéssel kezdték ostromolni, 54 és közben csak azt várták, hogy olyat mondjon, amit felhasználhatnak ellene.+

12 Időközben sokezres sokaság gyűlt össze, akkora, hogy már egymást taposták. Jézus először a tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!+ 2 De nincs olyan gondosan leplezett dolog, amely nyilvánosságra ne kerülne, és olyan titok, amely ki ne tudódna.+ 3 Ennélfogva amit a sötétben mondtok, a világosságban fogják hallani, és amit a saját szobátokban suttogtok*, a háztetőkről hirdetik majd. 4 Mi több – mondom nektek –, barátaim+: ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután semmi többet nem képesek tenni.+ 5 Hanem rámutatok nektek, kit kell félnetek*: azt féljétek, akinek, miután megölt valakit, van hatalma a gyehennába dobni.+ Igen – mondom nektek –, őt féljétek.+ 6 Vajon nem öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért? Isten mégsem felejt el egyet sem közülük.*+ 7 Sőt, azt is tudja, hogy hány hajszál van a fejeteken.+ Ne féljetek, ti sokkal többet értek, mint a verebek!+

8 Mondom nektek: ha valaki vállalja az emberek előtt, hogy ismer engem,+ az Emberfia is vállalni fogja Isten angyalai előtt, hogy ismeri őt.+ 9 De aki megtagad engem az emberek előtt, azt meg fogják tagadni Isten angyalai előtt.+ 10 És mindannak, aki az Emberfia ellen szól egy szót is, Isten megbocsát, de aki a szent szellemet gyalázza, annak Isten nem bocsát meg.+ 11 Mikor pedig nyilvánosan kihallgatnak, kormánytisztviselők és hatalmak elé visznek titeket, ne kezdjetek aggódni amiatt, hogy mit hoztok fel a védelmetekre, vagy mit mondtok,+ 12 mert a szent szellem még abban az órában megtanít benneteket arra, amit mondanotok kell.”+

13 Akkor valaki így szólt hozzá a sokaságból: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” 14 Ő ezt mondta neki: „Ember, ki nevezett ki engem, hogy bíráskodjak fölöttetek, vagy elosszam köztetek az örökséget?” 15 Azután így szólt hozzájuk: „Tartsátok nyitva a szemeteket, és őrizkedjetek mindenfajta kapzsiságtól,+ mert még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki.”+ 16 Azzal elmondott nekik egy szemléltetést, így szólva: „Egy gazdag embernek jól termett a földje. 17 Így hát okoskodni kezdett magában: »Mit tegyek most, hogy nincs hová begyűjtenem a termésemet?« 18 Majd így szólt: »Ezt teszem:+ lebontom a raktáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm be minden gabonámat és minden javamat, 19 és azt mondom majd magamnak: ’Nagy vagyonod van sok évre felhalmozva. Pihenjél, egyél, igyál, élvezd az életet!’« 20 Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel meghalsz. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?«+ 21 Így jár az, aki kincset halmoz fel önmagának, de Isten szemében nem gazdag.”+

22 Ezután így szólt a tanítványaihoz: „Ezért azt mondom nektek, hogy ne aggódjatok tovább az életetek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni.+ 23 Mert az élet többet ér, mint az eledel, és a test, mint az öltözék. 24 Figyeljétek meg a hollókat: se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se raktáruk, Isten mégis táplálja őket.+ Hát nem értek ti sokkal többet a madaraknál?+ 25 Ki az közületek, aki aggódásával egy kicsit is meg tudja hosszabbítani az életét? 26 Ha tehát még egy ilyen kis dolgot sem tudtok megtenni, miért aggódnátok a többi dolog miatt?+ 27 Figyeljétek meg, hogyan növekednek a liliomok: nem is fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon még dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.+ 28 Ha pedig a mezőn a növényzetet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, mennyivel inkább titeket, ti kishitűek! 29 Ne nyugtalankodjatok hát tovább amiatt, hogy mit fogtok enni, és mit fogtok inni, és hagyjatok fel a túlzott aggodalmaskodással,+ 30 mert mindezekért a világ nemzetei törik magukat, a ti Atyátok viszont tudja, hogy szükségetek van ezekre.+ 31 Ehelyett állandóan az ő királysága legyen az első helyen az életetekben, és akkor ezeket a dolgokat megadja nektek Isten.+

32 Ne félj, kicsiny nyáj,+ mert az Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.+ 33 Adjátok el javaitokat, és adjatok irgalmas adományokat.+ Szerezzetek elnyűhetetlen erszényeket, maradandó kincset az égben,+ ahová tolvaj nem jut, és ahol moly sem tesz kárt semmiben. 34 Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.

35 Legyetek felöltözve, álljatok készen,+ égjen a lámpátok,+ 36 és legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, hogy az uruk visszatérjen*+ a menyegzőről,+ hogy amikor megérkezik és zörget, rögtön ajtót nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megjön, virrasztva talál! Biztosak lehettek benne, hogy átöltözik egy szolgának a ruhájába, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és szolgál nekik. 38 És ha a második őrszolgálatkor jön meg, vagy akár a harmadik őrszolgálatkor, és virrasztva találja őket, boldogok! 39 De gondoljatok bele, ha a házigazda tudta volna, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyta volna, hogy betörjenek a házába.+ 40 Ti is álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem tartjátok valószínűnek.”+

41 Ekkor Péter így szólt: „Uram, csak nekünk mondod ezt a szemléltetést, vagy mindenki másnak is?” 42 Az Úr pedig ezt mondta: „Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura kinevez majd a szolgákból álló személyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben?+ 43 Boldog ez a rabszolga, ha az ura ilyen munkában találja őt, amikor eljön! 44 Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi. 45 De ha ez a rabszolga azt mondaná valamikor is magában: »Késik az én uram«,+ és verni kezdené a szolgákat meg a szolgálólányokat, és elkezdene enni, inni és lerészegedni,+ 46 akkor olyan napon jön meg ennek a rabszolgának az ura, amelyen nem várja őt, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Akkor arra a rabszolgára, aki értette ugyan ura akaratát, de nem készült fel annak jövetelére, vagy nem tett eleget a kérésének*, sok ütést mérnek.+ 48 Amelyik viszont nem értette, és úgy tett ütéseket érdemlő dolgokat, arra keveset mérnek. Bizony, mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni.+

49 Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön, és mi mást is kívánhatnék, ha már lángra lobbant? 50 Igen, van egy keresztség,+ amellyel meg kell keresztelkednem; mennyire gyötrődöm, míg meg nem történik!+ 51 Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Semmiképpen – mondom nektek –, hanem inkább megosztottságot.+ 52 Mert mostantól fogva egy házban öten lesznek, akik ellentétbe kerülnek, három kettővel, és kettő hárommal. 53 Ellentétbe kerül az apa a fiúval és a fiú az apával, az anya a lánnyal és a lány az anyával, az anyós a mennyel és a meny az anyóssal.”+

54 Azután még ezt is mondta a sokaságnak: „Amikor látjátok, hogy felhők jelennek meg nyugaton, rögtön ezt mondjátok: »Vihar* jön«, és úgy is lesz. 55 És amikor azt látjátok, hogy déli szél fúj, ezt mondjátok: »Hőség lesz«, és bekövetkezik. 56 Képmutatók, ha a föld és az ég jelenségeiből meg tudjátok állapítani, hogy milyen idő lesz, a mostani időszak jelentőségét miért nem tudjátok megállapítani?+ 57 Miért nem ítélitek meg magatok, mi az igazságos? 58 Amikor például peres ellenfeleddel az egyik vezető tisztviselőhöz tartasz, már útközben kezdd el rendezni a vele folytatott vitát, nehogy a bíró elé vigyen, a bíró meg átadjon a bírósági tisztviselőnek, a bírósági tisztviselő pedig börtönbe vessen.+ 59 Mondom neked, semmiképpen nem kerülsz ki onnan, míg az utolsó fillérig vissza nem fizetsz mindent.”

13 Akkoriban jelen voltak némelyek, akik beszámoltak neki azokról a galileaiakról, akik éppen áldozatokat mutattak be, amikor Pilátus megölette őket. 2 Ezt felelte nekik: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak minden más galileainál, mert ezeket elszenvedték? 3 Semmiképpen – mondom nektek –, de ha nem bánjátok meg bűneiteket, mindannyian ugyanúgy meghaltok.+ 4 Vagy az a 18, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, azt hiszitek, hogy nagyobb bűnt követett el minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? 5 Semmiképpen – mondom nektek –, de ha nem bánjátok meg bűneiteket, mindannyian meghaltok, akárcsak ők.”

6 Aztán még elmondta ezt a szemléltetést: „Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.+ 7 Akkor ezt mondta a vincellérnek: »Már három éve, hogy idejárok, és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért is foglalja a földet fölöslegesen?«+ 8 Az ezt felelte neki: »Uram, hagyd meg még egy évig. Körülásom és megtrágyázom, 9 és ha terem gyümölcsöt a jövőben, akkor jó, ha meg nem, akkor majd kivágod.«”+

10 Történt pedig, hogy tanított az egyik zsinagógában sabbaton. 11 És volt ott egy asszony, aki egy gonosz szellem miatt 18 éve beteg volt. Össze volt görnyedve, és egyáltalán nem bírt fölegyenesedni. 12 Amikor Jézus meglátta őt, így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál a betegségedtől.”+ 13 És rátette a kezét, az pedig nyomban fölegyenesedett, és dicsőíteni kezdte Istent. 14 Erre a zsinagóga vezetője, mivel fel volt háborodva, hogy Jézus sabbaton gyógyított, ezt mondta a sokaságnak: „Hat nap van, amelyen munkát kell végezni;+ azokon gyertek hát, és azokon gyógyíttassátok magatokat, ne pedig sabbatnapon.”+ 15 Az Úr azonban válaszolt neki: „Képmutatók,+ hát nem oldja el sabbaton mindegyikőtök a bikáját vagy a szamarát az istállóállástól, és nem vezeti el, hogy megitassa?+ 16 Nem kellene akkor ezt az asszonyt, aki Ábrahám lánya, és akit Sátán 18 éve megkötözve tartott, megszabadítani ettől a bilincstől sabbatnapon?” 17 Mikor pedig ezeket mondta, mindenki, aki ellenszegült neki, elszégyellte magát; de az egész sokaság ujjongani kezdett mindazon dicsőséges dolgok miatt, amelyeket tett.+

18 Ezért ezt mondta még: „Mihez hasonló Isten királysága? Mihez hasonlítsam? 19 Hasonlít a mustármaghoz, melyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig nőtt, és fa lett belőle, és az ég madarai fészket raktak az ágain.”+

20 És ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Isten királyságát? 21 Hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, összekevert három nagy mérték liszttel, és aztán az egész tészta megkelt.”+

22 Jézus városról városra és faluról falura járt, tanított, és folytatta útját Jeruzsálembe.+ 23 Valaki pedig így szólt hozzá: „Uram, kevesen vannak-e, akik megmenekülnek?” Ő ezt mondta nekik: 24 „Megfeszített erővel küzdjetek, hogy bejussatok a szűk ajtón,+ mert – mondom nektek – sokan igyekeznek majd bejutni, de nem tudnak. 25 Amikor a házigazda felkel, és bezárja az ajtót, ti kívül fogtok állni, és zörgettek az ajtón, ezt mondva: »Uram, nyisd ki nekünk!«+ De ő ezt válaszolja majd nektek: »Nem tudom, honnan valók vagytok.«+ 26 Akkor majd ezt kezditek neki mondani: »Veled ettünk és ittunk, és a főutcáinkon tanítottál.«+ 27 Ő azonban így szól majd hozzátok: »Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, akik igazságtalanságot műveltek!« 28 Sírtok majd, és csikorgatjátok a fogatokat, amikor látjátok, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és az összes próféta Isten királyságában van, ti viszont kívül vagytok.+ 29 Azonkívül jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten királyságában. 30 Vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.+”

31 Ugyanabban az órában odajött néhány farizeus, és ezt mondta neki: „Menj ki, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni!” 32 Ő pedig így szólt hozzájuk: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: »Ma és holnap démonokat űzök ki, és embereket gyógyítok, a harmadik napon pedig készen leszek.« 33 Bármi történjék is, ma és holnap, majd az azt követő napon folytatnom kell a munkámat, mert az nem lehet, hogy egy prófétát Jeruzsálemen kívül öljenek meg.+ 34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek!+ Milyen gyakran akartam egybegyűjteni a gyermekeidet, ahogyan a tyúk a szárnya alá gyűjti a csibéit! De ti nem akartátok.+ 35 Isten ezért elhagyja a házatokat.+ Mondom nektek, hogy semmiképpen nem fogtok látni engem, míg azt nem mondjátok: »Áldott, aki Jehova nevében jön!«+”

14 Egy másik alkalommal elment sabbaton a farizeusok+ egyik vezetőjének a házába étkezni, és feszülten figyelték őt. 2 Volt a házban egy vízkóros ember. 3 Erre Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad gyógyítani sabbaton, vagy nem?”+ 4 De azok csak hallgattak. Akkor rátette a kezét az emberre, meggyógyította és elküldte. 5 Aztán ezt mondta nekik: „Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik,+ nem húzza ki azonnal sabbatnapon?”+ 6 És nem tudtak erre mit felelni.

7 Aztán elmondott a meghívottaknak egy szemléltetést, mivel megfigyelte, hogyan választják ki maguknak a főhelyeket+. Így szólt hozzájuk: 8 „Ha valaki meghív egy menyegzőre, ne telepedj le a főhelyre.+ Lehet, hogy meghívott olyan valakit is, aki nagyobb tiszteletben áll, mint te. 9 Majd odajön az, aki mindkettőtöket meghívott, és ezt mondja neked: »Engedd át neki a helyedet.« És akkor szégyenkezve elindulsz, hogy a legutolsó helyet foglald el. 10 Hanem ha meghívnak, menj, és telepedj le a legutolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj előrébb.« Akkor tisztelni fog a többi vendég*.+ 11 Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, és aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.+”

12 A továbbiakban aztán ahhoz is szólt, aki meghívta őt: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat vagy testvéreidet vagy rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat hívd meg. Valamikor talán még ők is meghívnak téged viszonzásul, és ezzel visszafizetik neked a vendégszeretetet.+ 13 Hanem amikor vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,+ 14 és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked.+ Mert az igazságosak feltámadásakor+ lesz ez visszafizetve neked.”

15 Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki Isten királyságában étkezik.”

16 Jézus ezt mondta neki: „Egy ember nagy vacsorát adott,+ és sokakat meghívott. 17 Amikor eljött a vacsora ideje, elküldte a rabszolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert minden készen van már.« 18 De azok mind elkezdtek mentegetőzni.+ Az első ezt mondta neki: »Szántóföldet vettem, és ki kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki az uradnál!« 19 Egy másik pedig ezt mondta: »Öt pár igavonó marhát vettem, megyek, kipróbálom őket. Kérlek, ments ki az uradnál!«+ 20 Megint egy másik így szólt: »Éppen most nősültem, és emiatt nem tudok elmenni.« 21 Visszatért hát a rabszolga, és beszámolt ezekről az urának. Akkor a ház ura megharagudott, és ezt mondta a rabszolgájának: »Menj ki gyorsan a város főutcáira és szűk utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat.« 22 Idővel a rabszolga ezt mondta: »Uram, megtettem, amit parancsoltál, de még mindig van hely.« 23 Az úr ekkor így szólt a rabszolgához: »Menj ki az utakra és a szűk utcákra, és kényszerítsd az embereket, hogy bejöjjenek, és így megteljen a házam.+ 24 Mert mondom nektek, hogy a meghívottak közül senki sem fogja megízlelni a vacsorámat.+«”

25 Nagy tömeg ment vele együtt, és ő megfordult, és így szólt hozzájuk: 26 „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fiú- és lánytestvéreit, igen, még a saját életét is,+ nem lehet a tanítványom.+ 27 Aki nem hordozza a kínoszlopát, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.+ 28 Például ki az közületek, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy lássa, telik-e neki arra, hogy elkészüljön vele? 29 Különben lehet, hogy lerakja az alapját, de nem képes befejezni, és a szemlélők mind gúnyolódni kezdenek rajta, 30 ezt mondva: »Ez az ember elkezdett építkezni, de nem volt képes befejezni.« 31 Vagy melyik király az, amelyik hadba vonul egy másik király ellen, de nem ül le előbb, és nem tanácskozik, hogy vajon 10 000 fős katonasággal szembe tud-e szállni azzal, aki 20 000-rel jön ellene?+ 32 Mert ha nem tud, akkor követeket küld ki, és békét kér, amíg az még távol van. 33 Éppígy biztosak lehettek abban, hogy senki sem lehet a tanítványom közületek, aki búcsút nem mond* mindennek, amije van.+

34 A só, persze, jó. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg?+ 35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!+”

15 Az adószedők és a bűnösök mind igyekeztek köré gyűlni, hogy hallják őt.+ 2 A farizeusok és az írástudók pedig állandóan így morogtak: „Ez az ember szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük.”+ 3 Erre Jézus a következő szemléltetést mondta el nekik: 4 „Ki az közületek, aki, ha 100 juha van, és elveszít egyet, nem hagyja hátra a 99-et a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja?+ 5 És amikor megtalálja, vállára veszi, és nagyon örül. 6 Mikor pedig hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: »Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.«+ 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánja a bűneit,+ mint 99 igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra.+

8 Vagy melyik asszony az, akinek ha van 10 drachmája, és egy drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja? 9 És amikor megtalálja, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól: »Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.« 10 Ugyanígy – mondom nektek – Isten angyalai is nagyon örülnek, amikor egy bűnös megbánja a bűneit.”+

11 Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia. 12 És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!« Erre az megosztotta köztük a javait. 13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú mindenét összeszedte, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta a vagyonát. 14 Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. 15 Elment tehát, és elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat+ őrizni. 16 Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit.

17 Amikor észhez tért, így szólt: »Apám béreseinek bőven van kenyerük, én meg itt éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: ’Apám, vétkeztem Isten* ellen és teellened. 19 Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’« 20 Elindult tehát, és elment az apjához. Még távol volt, mikor az apja meglátta őt, és megszánta. Odafutott, a nyakába borult,* és gyengéden megcsókolta. 21 Akkor a fiú ezt mondta neki: »Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened.+ Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak.« 22 Az apa azonban így szólt a rabszolgáihoz: »Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára. 23 Hozzátok a hizlalt borjút is, vágjátok le*. Együnk és ünnepeljünk, 24 mert ez a fiam halott volt, de életre kelt,+ elveszett, és megkerült.« És vigadozni kezdtek.+

25 Az idősebbik fia pedig a szántóföldön volt, és ahogy jött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét, és hogy táncolnak. 26 Magához hívta tehát az egyik szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik. 27 Az ezt mondta neki: »A testvéred jött meg, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel jó egészségben* visszakapta őt.« 28 De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt. 29 Ő így felelt az apjának: »Nézd, én már sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és sohasem szegtem meg a parancsaidat. De nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy ünnepeljek a barátaimmal. 30 De amint ez a fiad, aki prostituáltakkal tékozolta el a vagyonodat, megérkezett, levágtad neki a hizlalt borjút.« 31 Akkor az így szólt hozzá: »Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. 32 De most ünnepelnünk és vigadnunk kell, mert a testvéred halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.«”

16 Ezután a tanítványokhoz is szólt: „Egy gazdag embernek volt egy sáfára+, akit azzal vádoltak, hogy pazarlóan kezeli urának javait. 2 Hívatta tehát, és ezt mondta neki: »Mit hallok rólad? Számolj el arról, hogy hogyan kezelted a vagyonomat, mert nem igazgathatod tovább a házat.« 3 A sáfár ekkor ezt mondta magában: »Mitévő legyek? Hiszen az uram elveszi tőlem a sáfárságot. Az ásáshoz nem vagyok elég erős, koldulni meg szégyellek. 4 Á, tudom már, mit fogok tenni, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, az emberek befogadjanak az otthonaikba.« 5 Magához hívta hát urának mindegyik adósát, és így szólt az elsőhöz: »Mennyivel tartozol az uramnak?« 6 Az így felelt: »100 bát olívaolajjal.« Ő ezt mondta neki: »Vedd vissza szerződésedet, és ülj le, írj gyorsan 50-et.« 7 Azután ezt mondta egy másiknak: »Hát te mennyivel tartozol?« Az így szólt: »100 kór búzával.« Ő ezt mondta neki: »Vedd vissza szerződésedet, és írj 80-at.« 8 És megdicsérte az ura a sáfárt, mivel – bár igazságtalan volt – bölcsen cselekedett; mert ennek a világrendszernek a fiai bölcsebben viselkednek a maguk nemzedékének tagjaival, mint a világosság fiai+.

9 Azt mondom hát nektek, hogy szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által,+ hogy amikor az elfogy, befogadjanak benneteket az örök lakóhelyekre.+ 10 Aki hűségesen bánik a legkevesebbel, az a sokkal is hűségesen bánik, de aki hűtlenül bánik a legkevesebbel, az a sokkal is hűtlenül bánik. 11 Ezért ha nem bántatok hűségesen az igazságtalan gazdagsággal, ki bízza rátok az igazit? 12 És ha nem bántatok hűségesen azzal, ami a másé, ki adja nektek azt, ami nektek van szánva*?+ 13 Egyetlen szolga sem lehet két úr rabszolgája. Mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem lehettek Istennek is, és a gazdagságnak is a rabszolgái.”+

14 A farizeusok pedig, akik pénzszeretők voltak, figyeltek mindezekre, és kajánul mosolyogni kezdtek őrajta.+ 15 Ezért így szólt hozzájuk: „Ti igazságosnak jelentitek ki magatokat az emberek előtt,+ de Isten ismeri a szíveteket.+ Mert amit az emberek magasztosnak tartanak, az Istennek utálatos.+

16 A Törvény és a Próféták Jánosig voltak. Attól kezdve Isten királyságát hirdetik mint jó hírt, és mindenfajta ember törekszik arra, hogy bejusson abba.+ 17 Bizony, könnyebb az égnek és a földnek elmúlnia, mint a törvény egy betűjéből egyetlen írásjelnek is beteljesületlenül maradnia.+

18 Mindaz, aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, és aki férjétől elvált asszonyt vesz el, házasságtörést követ el.+

19 Volt egy gazdag ember, aki bíborba meg lenvászonba öltözködött,+ és fényűzően vigadozott nap mint nap. 20 Egy Lázár nevű koldust pedig, aki tele volt fekélyekkel, mindig odavittek a kapujához. 21 Ő szeretett volna jóllakni azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott. Igen, még a kutyák is jöttek, és nyaldosták a fekélyeit. 22 Idővel meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahámhoz vitték őt.

Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23 És a sírban, mialatt kínok között volt, felnézett, és a távolban látta Ábrahámot, és mellette Lázárt. 24 Kiáltott hát, és ezt mondta: »Atyám, Ábrahám, irgalmazz nekem, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujja hegyét, és hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm ebben a lobogó tűzben.« 25 Ábrahám azonban így szólt: »Gyermekem, ne felejtsd el, hogy neked sok jóban volt részed az életedben, Lázárnak viszont sok rosszban. Most azonban neki itt vigasztalásban van része, te meg gyötrődsz.+ 26 Ezenkívül nagy szakadék van vetve közénk és közétek, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne tudjanak, és onnan se jöhessenek át mihozzánk.« 27 Erre az ezt mondta: »Akkor arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házához, 28 mert van öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is erre a gyötrelmes helyre jussanak.« 29 Ábrahám azonban így szólt: »Ott van nekik Mózes és a Próféták; figyeljenek azokra.«+ 30 Erre az ezt mondta: »Nem úgy van, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy hozzájuk valaki, meg fogják bánni a bűneiket.« 31 Ő azonban így szólt hozzá: »Ha Mózesre+ és a Prófétákra nem figyelnek, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.«”

17 Azután így szólt a tanítványaihoz: „Mindenképp lesznek olyan dolgok, melyek mások botlását okozzák. De jaj annak az embernek, aki mások botlását okozza!+ 2 Jobb lenne neki, ha malomkövet akasztanának a nyakába, és a tengerbe dobnák, mint hogy e kisgyermekek közül csak egynek is a botlását okozza.+ 3 Ügyeljetek magatokra! Ha a testvéred bűnt követ el, figyelmeztesd,+ és ha megbánja a bűnét, bocsáss meg neki.+ 4 Még ha egy nap hétszer vétkezik is ellened, és hétszer jön is vissza hozzád, ezt mondva: »Bánom«, bocsáss meg neki.”+

5 Az apostolok ezt mondták az Úrnak: „Segíts, hogy erősebb legyen a hitünk!”+ 6 Az Úr erre így szólt: „Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, és ezt mondanátok ennek a fekete eperfának: »Szakadj ki gyökerestől, és ültetődj a tengerbe!«, az engedelmeskedne nektek.+

7 Ki az közületek, aki, ha van egy rabszolgája, aki szánt vagy a nyájra vigyáz, ezt mondja neki, amikor az megjön a szántóföldről: »Gyere gyorsan az asztalhoz, és egyél!« 8 Nemde inkább ezt mondja neki: »Készíts nekem valamit vacsorára, vegyél fel kötényt, és szolgálj nekem, míg be nem fejezem az evést és az ivást, utána majd ehetsz és ihatsz.« 9 Ugye nem fog hálát érezni a rabszolga iránt, amiért az megtette, amit feladatul kapott? 10 Ugyanígy ti is, ha megtettétek mindazt, amit feladatul kaptatok, mondjátok: »Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett.«”+

11 Jeruzsálembe menet pedig Szamária és Galilea határvidékén keresztül vitt az útja. 12 Amint befelé tartott egy faluba, szembejött vele 10 leprás férfi, akik egy kicsit távolabb megálltak tőle,+ 13 és így kiáltoztak: „Jézus, Tanító, könyörülj rajtunk!” 14 Amikor meglátta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.”+ Távozásuk közben aztán megtisztultak.+ 15 Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult, és hangos szóval dicsőítette Istent. 16 Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez egyébként szamáriai+ volt. 17 Erre Jézus így szólt: „Nemde mind a tízen megtisztultak? Hol van akkor a többi kilenc? 18 Hát senki más nem fordult vissza, hogy dicsőséget adjon Istennek, csak ez a más nemzetből való?” 19 Majd ezt mondta neki: „Kelj fel, és menj el! Mivel hittél, meggyógyultál*.”+

20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten királysága,+ ezt válaszolta nekik: „Isten királysága nem szembetűnő módon jön el, 21 és azt sem mondják majd: »Itt van!«, vagy: »Amott!« Mert Isten királysága közöttetek van.”+

22 Ezután így szólt a tanítványokhoz: „Jönnek majd napok, amikor szeretnétek meglátni akár csak egyetlen napot is az Emberfia napjaiból, de nem fogjátok meglátni.+ 23 És azt mondják majd nektek: »Ott van!«, vagy: »Itt van!« De ne menjetek ki, és ne is fussatok utánuk.+ 24 Mert ahogy a villámlás megvilágítja az eget az egyik végétől a másik végéig, ugyanúgy lesz az Emberfia+ is az ő napjaiban.+ 25 Előbb azonban sok szenvedést kell átélnie, és el kell hogy vesse ez a nemzedék.+ 26 Továbbá, ahogy Noé napjaiban történt,+ úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:+ 27 ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,+ és eljött az özönvíz, és mindnyájukat elpusztította.+ 28 Hasonlóképpen, mint ahogy Lót napjaiban történt:+ ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. 29 De azon a napon, amelyen Lót kiment Szodomából, tűz és kén esett az égből, és mindnyájukat elpusztította.+ 30 Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik*.+

31 Azon a napon, aki a háztetőn van, de a javai a házban vannak, ne menjen le, hogy felkapja azokat, és ehhez hasonlóan, aki kint van a szántóföldön, ne térjen vissza azokhoz, amiket hátrahagyott.+ 32 Emlékezzetek Lót feleségére!+ 33 Aki igyekszik megóvni az életét, elveszíti azt, aki azonban elveszíti, meg fogja óvni azt.+ 34 Mondom nektek, hogy azon az éjszakán két ember lesz egy ágyban; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.+ 35 Két asszony fog ugyanazzal a kézimalommal őrölni; az egyiket elviszik, de a másikat otthagyják.” 36 —— 37 Erre ezt kérdezték tőle: „Hol, Uram?” Ő így szólt hozzájuk: „Ahol a test, oda gyűlnek a sasok is.”+

18 Folytatásképpen azután elmondott nekik egy szemléltetést arról, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk.+ 2 Így szólt: „Egy bizonyos városban volt egy bíró, aki Istent nem tisztelte*, és az embereket sem becsülte. 3 Volt abban a városban egy özvegy is, aki folyton elment hozzá, és ezt mondta: »Szolgáltass nekem igazságot peres ellenfelemmel szemben.« 4 Nos, az egy ideig vonakodott, de aztán ezt mondta magában: »Jóllehet Istent nem tisztelem*, és az embereket sem becsülöm, 5 de mivel ez az özvegy örökösen háborgat, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön folyton, és ne gyötörjön agyon.«”+ 6 Akkor az Úr így szólt: „Megfigyeltétek, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt? 7 Hát akkor Isten vajon nem szolgáltat igazságot a választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak,+ miközben türelmes hozzájuk?+ 8 Mondom nektek, hogy hamar igazságot szolgáltat nekik. Csakhogy amikor az Emberfia megérkezik, vajon talál-e ilyen hitet a földön?”

9 Elmondta a következő szemléltetést is azoknak, akik a saját igazságosságukban bíztak,+ és másokat semmibe vettek: 10 „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik adószedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek – zsaroló, igazságtalan, házasságtörő –, vagy mint ez az adószedő.+ 12 Hetente kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.«+ 13 Az adószedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem csak verte, verte a mellét, és ezt mondta: »Ó, Isten, légy kegyes hozzám, bűnöshöz!«+ 14 Mondom nektek, hogy ez az ember hazament, és igazságosabbnak bizonyult, mint az a farizeus.+ Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, de aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni.”+

15 Az emberek pedig odavitték hozzá a kisgyermekeiket is, hogy érintse meg őket, de amikor a tanítványok látták ezt, rendreutasították az embereket.+ 16 Jézus azonban magához hívta a kisgyermekeket, és ezt mondta: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.+ 17 Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”+

18 A zsidók egyik vezetője pedig megkérdezte őt: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak*?”+ 19 Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.+ 20 Ismered a parancsolatokat: »Ne kövess el házasságtörést!«+ »Ne gyilkolj!«+ »Ne lopj!«+ »Ne tanúskodj hamisan!«+ »Tiszteld apádat és anyádat!«”+ 21 Erre az ezt mondta: „Mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.” 22 Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: „Egyvalami még hiányzik belőled: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”+ 23 Amikor a férfi ezt meghallotta, mélységesen bánatos lett, mert nagyon gazdag volt.+

24 Jézus rátekintett, és ezt mondta: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!+ 25 Bizony, könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”+ 26 Akik hallották ezt, így szóltak: „Akkor hát ki menekülhet meg?”+ 27 Ő ezt mondta: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.”+ 28 Péter erre ezt mondta: „De hát mi elhagytuk, amink volt, és követtünk téged!”+ 29 Ő így szólt hozzájuk: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sincs, aki házat vagy feleséget vagy testvéreket vagy szülőket vagy gyermekeket hagyott el Isten királyságáért,+ 30 és ne kapná a sokszorosát ebben az időszakban, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.”+

31 Aztán félrevonta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak az Emberfiáról.+ 32 Például átadják a nemzetekből valóknak,+ gúnyolják,+ arcátlanul bánnak vele, és leköpik.+ 33 Miután pedig megkorbácsolták, megölik,+ de ő a harmadik napon feltámad.”+ 34 Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből, mert ezek a szavak el voltak rejtve előlük, és nem értették a mondottakat.+

35 Mikor pedig Jézus Jerikóhoz közeledett, ott ült egy vak az út mellett, és koldult.+ 36 Mivel hallotta, hogy egy sokaság halad el arra, kérdezősködni kezdett, hogy mi történik. 37 Tudtára adták neki: „A názáreti Jézus megy el erre!” 38 Ekkor ő felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” 39 És akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 40 Jézus ekkor megállt, és megparancsolta, hogy vigyék oda hozzá a férfit. Amikor az közel ért, Jézus megkérdezte tőle: 41 „Mit akarsz, mit tegyek érted?” Az ezt mondta: „Uram, hadd lássak újra!” 42 Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Láss újra! Mivel hittél, meggyógyultál*.”+ 43 Az nyomban visszanyerte a látását, és követni kezdte őt,+ dicsőítve Istent. Ennek láttán az egész nép is dicsérte Istent.+

19 Ezután bement Jerikóba, és áthaladt rajta. 2 Volt itt egy Zákeus nevű gazdag férfi, aki főadószedő volt. 3 Ő nagyon szerette volna látni Jézust, de a sokaság miatt nem láthatta, mert alacsony volt. 4 Így hát előrefutott, és felmászott egy eperfügefára*, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia. 5 Mikor pedig Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és ezt mondta neki: „Zákeus, siess, gyere le, mert ma a te házadban kell megszállnom.” 6 Erre az gyorsan lejött, és örömmel vendégül látta őt. 7 Amikor látták ezt, mindannyian morgolódtak: „Olyan férfinak a házában vendégeskedik, aki bűnös.”+ 8 Zákeus pedig felállt, és így szólt az Úrhoz: „Uram, javaim felét odaadom a szegényeknek, és bármit zsaroltam is ki valakitől, négyszeresen visszatérítem.”+ 9 Jézus erre ezt mondta neki: „A mai napon Isten megmentett téged és a családodat, mivel te is Ábrahám fia vagy. 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.+”

11 Míg a tanítványok ezekre figyeltek, ő egy másik szemléltetést is elmondott, mivel közel volt Jeruzsálemhez, és ők azt hitték, hogy Isten királysága nyomban meg fog jelenni.+ 12 Így szólt tehát: „Egy előkelő származású ember messzi földre utazott,+ hogy királyi hatalmat kapjon, és visszatérjen. 13 Hívatta 10 rabszolgáját, szétosztott köztük 10 minát, és ezt mondta nekik: »Kereskedjetek ezekkel, míg megjövök.«+ 14 Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követeket küldtek utána, hogy mondják meg neki: »Nem akarjuk, hogy király legyél felettünk.«

15 Végül, miután megkapta a királyi hatalmat, és visszajött, összehívta a rabszolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megállapítsa, mekkora haszonra tettek szert a kereskedéssel.+ 16 Akkor előlépett az első, és ezt mondta: »Uram, a minád 10 mina hasznot hozott.«+ 17 Erre ő így szólt hozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivel egy nagyon kis dologban hűnek bizonyultál, legyen hatalmad 10 város fölött.«+ 18 Azután jött a második, és ezt mondta: »Uram, a minád 5 mina hasznot hozott.«+ 19 Őhozzá így szólt: »Te 5 városnak légy a vezetője.« 20 Jött pedig az utolsó, és ezt mondta: »Uram, itt a minád, melyet egy kendőben elrejtve tartottam. 21 Féltem ugyanis tőled, mert kemény ember vagy; felveszed, amit letétbe nem helyeztél, és learatod, amit nem vetettél.«+ 22 Ő így szólt hozzá: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem?+ 23 Akkor miért nem tetted be a pénzemet a bankba? Úgy a megérkezésemkor kamatostul szedtem volna be.«

24 Azzal így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek a 10 minája van.«+ 25 De azok ezt mondták neki: »Uram, neki már így is 10 minája van!« 26 Ő így felelt nekik: »Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.+ 27 Ezenfelül hozzátok ide azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, és végezzétek ki őket itt előttem.«”

28 Miután ezeket elmondta, folytatta az útját Jeruzsálembe. 29 Amikor közel ért az Olajfák hegyén+ fekvő Betfagéhoz és Betániához, Jézus elküldött kettőt a tanítványok közül,+ 30 és ezt mondta: „Menjetek be abba a faluba, amelyet ott láttok, és miután beértek, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült ember. Oldjátok el, és hozzátok ide. 31 Ha pedig bárki is megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?«, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rá.«” 32 A küldöttek tehát elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik.+ 33 Ám amint eloldották a csikót, a tulajdonosai így szóltak hozzájuk: „Miért oldjátok el a csikót?” 34 Ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.” 35 Azután odavezették a csikót Jézushoz, ráterítették a felsőruháikat, és felültették rá Jézust.+

36 Miközben vonult, az útra terítették a felsőruháikat.+ 37 Mihelyt közel ért az Olajfák hegyéről lejövő úthoz, a tanítványok egész tömege ujjongani kezdett, és hangosan dicsérte Istent mindazokért a hatalmas cselekedetekért, amelyeket láttak: 38 „Áldott a király, aki Jehova nevében jön! Béke az égben, és dicsőség annak, aki fenn a magasságban* lakik!”+ 39 A sokaságból azonban némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, szólj rá a tanítványaidra!”+ 40 Ám ő így felelt: „Mondom nektek, ha ezek hallgatnának, a kövek kiáltanának.”

41 Amikor közelebb ért, ránézett a városra, sírt miatta,+ 42 és ezt mondta: „Ha te, igen, te, tisztán láttad volna ezen a napon, hogy mi az, ami békét hoz. . .+ de most már el van rejtve a szemed elől.+ 43 Mert eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek, és mindenfelől ostrom alá vesznek*.+ 44 A földdel tesznek téged egyenlővé, és elpusztítják gyermekeidet tebenned,+ és nem hagynak benned követ kövön,+ mert nem ismerted fel, hogy megítéltek.”

45 Azután bement a templomba, és kiűzte az árusokat,+ 46 ezt mondva nekik: „Meg van írva: »A házam imádság háza lesz«,+ de ti rablók barlangjává tettétek.”+

47 És továbbra is naponta tanított a templomban. A magas rangú papok, az írástudók meg a nép főemberei pedig azon voltak, hogy megöljék őt,+ 48 de sehogy sem találták ennek a módját, mert az egész nép csüggött rajta, hogy hallja őt.+

20 Egyik nap, mialatt a templomban tanította a népet, és hirdette a jó hírt, a magas rangú papok és az írástudók a vénekkel odamentek, 2 és ezt kérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket! És ki adta neked ezt a hatalmat?”+ 3 Ezt felelte nekik: „Én is felteszek nektek egy kérdést, és ti mondjátok meg nekem: 4 Istentől* vagy emberektől kapta János a hatalmat, hogy kereszteljen*?” 5 Erre így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: »Istentől«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek Jánosnak?« 6 Ha viszont azt mondjuk: »emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy János próféta volt+.” 7 Így hát azt felelték, hogy nem tudják, honnan. 8 Jézus ekkor így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

9 Ezután ezt a szemléltetést mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett,+ majd kiadta szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott.+ 10 A megfelelő időszakban elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a termésből. A szőlőművesek azonban megverték a rabszolgát, és üres kézzel küldték el.+ 11 Ő pedig megint elküldött hozzájuk egy rabszolgát. Azt is megverték, megalázták*, és üres kézzel küldték el. 12 De ő elküldött egy harmadikat is; ezt is megsebesítették, és kidobták. 13 Erre a szőlő tulajdonosa ezt mondta: »Mit tegyek? Elküldöm a szeretett fiamat.+ Őt valószínűleg meg fogják becsülni.« 14 Amikor meglátták a szőlőművesek, így tanakodtak egymás között: »Ez az örökös. Öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!« 15 Azzal kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.+ Mit tesz hát velük a szőlő tulajdonosa? 16 Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.”

Amikor ezt hallották, így szóltak: „Ez nem történhet meg!” 17 Ő pedig rájuk tekintett, és ezt mondta: „Mit jelent akkor ez, ami meg van írva: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.«+ 18 Mindenki, aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát.+ Akire pedig a kő esik rá, azt a kő zúzza össze.”

19 Az írástudók és a magas rangú papok pedig azon igyekeztek, hogy még abban az órában elfogják, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta ezt a szemléltetést.+ 20 Gondosan szemmel tartották őt, és kiküldtek embereket, akiket titokban felbéreltek, hogy azok igazságosnak tettetve magukat, belekössenek abba, amit mond,+ és így átadhassák a kormányzatnak és a kormányzónak*. 21 Azok pedig ezt kérdezték tőle: „Tanító, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy részrehajló, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát. 22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy sem?” 23 Ő azonban átlátott a ravaszságukon, és így szólt hozzájuk: 24 „Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek az arcképe és felirata van rajta?” Ezt mondták: „A császáré.” 25 Ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát mindenképpen fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré,+ Istennek pedig, ami Istené.”+ 26 Nem tudtak tehát olyasmit mondatni vele, amiért bevádolhatták volna a nép előtt, hanem ámulva a válaszán, hallgattak.

27 Odamentek azonban némelyek a szadduceusok közül, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás,+ és ezt kérdezték tőle:+ 28 „Tanító, Mózes ezt írta nekünk: »Ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.«+ 29 Volt hát hét testvér. Az első megházasodott, de gyermektelenül halt meg. 30 Így aztán a második, 31 majd a harmadik vette el az asszonyt. Hasonlóképpen mind a hét; meghaltak, de nem hagytak hátra gyermekeket. 32 Végül meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”

34 Jézus így szólt hozzájuk: „Ennek a világrendszernek a gyermekei nősülnek, és férjhez adják őket, 35 de akiket méltónak tartanak arra, hogy az eljövendő világrendszerben éljenek, és feltámadjanak a halottak közül, azok nem nősülnek, és férjhez sem adják őket.+ 36 Sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, mivel fel fognak támadni. 37 Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is feltárta a tövisbokorról szóló beszámolóban,+ ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja.+ 38 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki.”+ 39 Válaszképpen némelyek az írástudók közül így szóltak: „Tanító, jól beszéltél.” 40 Mert nem volt többé bátorságuk hozzá, hogy akár egyetlen kérdést is feltegyenek neki.

41 Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hogyhogy azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?+ 42 Maga Dávid mondja ugyanis a Zsoltárok könyvében: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, 43 míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem*.’«+ 44 Dávid tehát az Urának hívja őt; de hogy lehet akkor a fia?”

45 Azután, mialatt az egész nép figyelt, ezt mondta a tanítványainak: 46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, és kedvelik azt, ha az emberek üdvözlik őket a piactereken, kedvelik az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban és a főhelyeket a vacsorákon,+ 47 és akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat,* és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”

21 Mikor pedig feltekintett, látta, amint a gazdagok a perselyekbe dobják az adományaikat.+ 2 Azután látta, hogy egy szűkölködő özvegy két igen csekély értékű kis pénzérmét dob be oda.+ 3 Erre ezt mondta: „Biztosak lehettek benne, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be mindnyájuknál.+ 4 Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be adományokat*, de ő mindazt bedobta, ami a megélhetésére volt.”+

5 Később, amint némelyek arról beszéltek, hogy a templom fel van ékesítve szép kövekkel és odaszentelt ajándékokkal,+ 6 ő ezt mondta: „Ami ezeket illeti, amiket itt láttok, eljönnek a napok, amikor nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának.”+ 7 Erre megkérdezték őt: „Tanító, mégis, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele annak, hogy ezeknek meg kell történniük?”+ 8 Ő ezt mondta: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket,+ mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: »Én vagyok az«, és »a meghatározott idő közel van«. Ne menjetek utánuk!+ 9 Továbbá, amikor háborúkról és zavargásokról* hallotok, ne rettenjetek meg. Mert ezeknek előbb meg kell történniük, de a vég nem következik be azonnal.”+

10 Akkor ezt mondta nekik: „Nemzet támad nemzet ellen,+ és királyság királyság ellen.+ 11 Lesznek nagy földrengések, és egyik hely után a másikon élelmiszerhiányok meg járványos betegségek,+ továbbá lesznek félelmetes látványok, és nagy jelek az égből.

12 De mielőtt mindezek megtörténnek, elfognak és üldöznek majd titeket,+ átadva benneteket a zsinagógáknak és börtönöknek. Királyok meg kormányzók elé fognak vinni titeket a nevem miatt.+ 13 Így lehetőségetek lesz elmondani nekik, hogy miben hisztek. 14 Határozzátok hát el, hogy nem próbáljátok el előre, hogy mit hoztok fel a védelmetekre,+ 15 mert olyan szavakat és bölcsességet adok nektek, amelynek egyetlen ellenségetek sem lesz képes ellenállni vagy ellentmondani.+ 16 Ezenfelül még szülők, testvérek, rokonok és barátok is átadnak* benneteket, és halálra juttatnak némelyeket közületek,+ 17 és minden ember gyűlölni fog titeket a nevem miatt.+ 18 De egyetlen hajszálatok sem vész el.+ 19 A kitartásotok által megőrzitek életeteket.+

20 Ám amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül,+ biztosak lehettek benne, hogy közel van a pusztulása.+ 21 Akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe,+ és akik bent vannak a városban, menjenek ki, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be abba, 22 mert az igazságszolgáltatás napjai ezek, hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. 23 Jaj a terhes és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban!+ Mert nagy gyötrelem lesz ezen a földön, és meg lesz büntetve ez a nép. 24 És kardélre hányják őket, és foglyokként viszik őket az összes nemzet közé;+ és Jeruzsálemet tiporni fogják a nemzetek, míg le nem telik a nemzetek meghatározott ideje.+

25 És lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban,+ a földön pedig gyötrődni fognak a nemzetek, mivel össze lesznek zavarodva a tenger zúgása és háborgása miatt. 26 Az emberek elalélnak majd a félelemtől, és azoknak várásától, amik a lakott földre jönnek, mert az égben levő erők megrázkódnak.+ 27 És akkor látni fogják az Emberfiát+ eljönni felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.+ 28 Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok!”

29 Ezután mondott nekik egy szemléltetést: „Figyeljétek meg a fügefát és az összes többi fát.+ 30 Amikor rügyeznek, látjátok ezt, és tudjátok, hogy már közel a nyár. 31 Hasonlóképpen, amikor látjátok ezeket megtörténni, teljesen biztosak lehettek benne, hogy Isten királysága közel van. 32 Higgyétek el, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.+ 33 Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim semmiképpen nem múlnak el.+

34 Vigyázzatok magatokra, nehogy a túlzott evés, a mértéktelen ivás+ meg az élet aggodalmai* lefoglaljanak benneteket*,+ és nehogy hirtelen, egy szempillantás alatt érjen el benneteket az a nap, 35 mint valami csapda.+ Mert eljön az mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Maradjatok hát ébren,+ szüntelenül könyörögve,+ hogy sikerüljön megmenekülnötök mindattól, aminek meg kell történnie, és megállnotok az Emberfia előtt.”+

37 Jézus nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig kiment, és az Olajfák hegyén tartózkodott. 38 És kora reggel az egész nép odament hozzá, hogy hallja őt a templomban.

22 Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, más néven a pászka.+ 2 A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a legjobb módját annak, hogy megszabaduljanak tőle,+ mert féltek a néptől.+ 3 Akkor Sátán hatalmába kerítette Júdást, azt, akit Iskariótnak hívtak, aki a tizenkettő közé tartozott.+ 4 És ez elment, és beszélt a magas rangú papokkal és a templomőrség parancsnokaival arról, hogy hogyan árulja el nekik Jézust.+ 5 Azok pedig örültek, és megállapodtak, hogy ezüstpénzt adnak neki.+ 6 Beleegyezett hát, és keresni kezdte a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt nekik, mikor nincs ott a sokaság.

7 Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell ajánlani a pászkaáldozatot.+ 8 Ekkor Jézus elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: „Menjetek, és készítsétek el a pászkát, hogy megegyük.”+ 9 Így szóltak hozzá: „Hol akarod, hogy elkészítsük?” 10 Ezt mondta nekik: „Amikor bementek a városba, találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy.+ 11 És mondjátok ezt a ház urának: »A tanító ezt kérdezi tőled: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’« 12 És ő mutat majd nektek egy tágas felső szobát, berendezve. Ott készítsétek el a pászkavacsorát.” 13 Elmentek tehát, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik. És előkészületeket tettek a pászkára.

14 Amikor aztán eljött az óra, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett.+ 15 És így szólt hozzájuk: „Nagyon vártam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek, 16 mert mondom nektek, hogy nem eszem azt újra, míg mindaz, amit a pászka jelképez, be nem teljesedik Isten királyságában.” 17 És elvett egy poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek ezt, és adjátok tovább egymásnak magatok között, 18 mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom bort addig, míg el nem jön Isten királysága.”+

19 És vett egy kenyeret,+ hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelképezi a testemet,+ melyet értetek adok.+ Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam.”+ 20 Ugyanígy vett egy poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a pohár jelképezi a véremen+ alapuló új szövetséget+, és ez a vér ki lesz ontva értetek.+

21 De az, aki elárul engem, itt van velem az asztalnál.+ 22 Mert az Emberfia elmegy, amint meg van jövendölve,+ de jaj annak, aki elárulja őt!”+ 23 Így aztán azon kezdtek tanakodni maguk között, hogy ugyan melyikük készül ezt megtenni.+

24 Mindamellett heves vita is támadt közöttük arról, hogy melyikük a legnagyobb.+ 25 Ő pedig ezt mondta nekik: „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják.+ 26 De ti ne legyetek ilyenek.+ Hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legfiatalabb,+ és aki vezető szerepet tölt be, mint aki szolgál.+ 27 Mert melyik nagyobb: aki étkezik*, vagy aki szolgál? Nemde az, aki étkezik*? Én mégis az vagyok közöttetek, aki szolgál.+

28 De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem+ próbáimban+. 29 És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem,+ 30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban,+ és trónokon üljetek,+ hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét.+

31 Simon, Simon! Sátán kérte, hogy hadd rostáljon meg titeket, mint a búzát.+ 32 De én könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited;+ és ha majd megbánod, amit tettél, erősítsd a testvéreidet.”+ 33 Erre az ezt mondta neki: „Uram, kész vagyok veled börtönbe is, halálba is menni!”+ 34 Ő pedig így szólt: „Mondom neked, Péter, hogy ma nem szól addig a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz.”+

35 Ezt is mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül,+ ugye semmit sem nélkülöztetek?” „Nem!” – mondták.* 36 Erre így szólt hozzájuk: „Most viszont, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy a tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen egyet. 37 Mert mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak be kell teljesednie rajtam, vagyis: »Törvénytelenek közé számították.«+ Ez ugyanis most teljesedik be rajtam.”+ 38 Akkor így szóltak: „Uram, van itt két kard.” Ő ezt mondta nekik: „Az elég lesz.”

39 Eltávozott, és szokásának megfelelően az Olajfák hegyére ment, a tanítványok pedig követték őt.+ 40 Odaérve arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”+ 41 Ő maga pedig eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, térdre ereszkedett, és imádkozni kezdett, 42 ezt mondva: „Atyám, ha úgy akarod, távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”+ 43 Akkor megjelent neki egy angyal az égből, és erősítette őt.+ 44 De annyira gyötrődött, hogy még buzgóbban kezdett imádkozni,+ és a verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vércseppek. 45 Miután imádkozott, odament a tanítványokhoz, és elszunnyadva találta őket, mivel kimerültek a bánattól. 46 Így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és kitartóan imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”+

47 Még beszélt, amikor egy sokaság jött, és Júdás, a tizenkettő egyike vezette őket. Odament Jézushoz, és csókkal üdvözölte őt.+ 48 Ám Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” 49 Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, így szóltak: „Uram, lesújtsunk a karddal?” 50 Az egyikük le is sújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét.+ 51 Jézus azonban ezt felelte: „Elég!” És megérintve annak fülét, meggyógyította őt. 52 Jézus ezután ezt mondta a magas rangú papoknak, a templomőrség parancsnokainak és a véneknek, akik odajöttek érte: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, mint valami rabló ellen?+ 53 Amikor nap nap után veletek voltam a templomban,+ nem fogtatok el.+ De ez a ti órátok, és az az óra, amikor a sötétség uralkodik.”+

54 Ezután letartóztatták, elvezették,+ és bevitték a főpap házába; Péter pedig távolról követte.+ 55 Amikor tüzet gyújtottak az udvar közepén, és együtt leültek, Péter is leült közéjük.+ 56 Egy szolgálólány azonban a tűz fényénél észrevette, hogy ott ül, alaposan szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.” 57 De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.”+ 58 Rövid idő múltán pedig másvalaki mondta, amikor látta őt: „Te is közülük való vagy.” De Péter így szólt: „Ember, nem vagyok.”+ 59 Körülbelül egy óra elteltével pedig másvalaki kezdte váltig erősítgetni: „Biztos, hogy ez is vele volt, hiszen galileai!” 60 Péter azonban ezt mondta: „Ember, nem tudom, miről beszélsz.” És nyomban, még mialatt beszélt, megszólalt a kakas. 61 Erre az Úr megfordult, és rátekintett Péterre, Péter pedig visszaemlékezett az Úr kijelentésére, amikor is azt mondta neki: „Mielőtt a kakas ma szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ 62 És kiment, és keservesen sírt.

63 A férfiak pedig, akik őrizet alatt tartották Jézust, gúnyolták+ és ütlegelték őt,+ 64 és miután letakarták az arcát, ezt kérdezgették: „Prófétálj! Ki ütött meg?” 65 És még sok minden mást is mondtak, amivel gyalázták.

66 Amikor nappal lett, összeültek a nép vénei, vagyis a magas rangú papok meg az írástudók,+ és a szanhedrinük termébe vezették őt, és ezt mondták: 67 „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.”+ Ő azonban így szólt hozzájuk: „Még akkor sem hinnétek el, ha megmondanám nektek. 68 Ezenfelül, ha én kérdeznélek benneteket, ti nem is válaszolnátok. 69 De az Emberfia+ mostantól fogva a hatalmas Isten jobbján fog ülni.”+ 70 Erre mind ezt mondták: „Akkor hát te vagy Isten Fia?” Ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én vagyok.” 71 Azok így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen a saját szájából hallottuk!”+

23 Elindult hát az egész tömeg, és elvezették őt Pilátushoz.+ 2 Aztán vádolni kezdték,+ ezt mondva: „Úgy találtuk, hogy ez az ember felforgatja nemzetünket, tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak,+ továbbá Krisztusnak, egy királynak mondja magát.”+ 3 Pilátus erre feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt: „Te mondod.”+ 4 Akkor Pilátus ezt mondta a magas rangú papoknak és a sokaságnak: „Semmi büntetést érdemlő dolgot nem találok ebben az emberben.”+ 5 De azok így erősködtek: „Fellázítja a népet azzal, hogy egész Júdeában tanít, Galileától egészen idáig.” 6 Hallva ezt Pilátus, megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember. 7 Miután megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik,+ továbbküldte őt Heródeshez, aki Jeruzsálemben volt ezekben a napokban.

8 Heródes nagyon örült, amikor látta Jézust, mert már jó ideje látni akarta, mivel sokat hallott róla,+ és remélte, hogy Jézus mutat neki valamilyen jelet. 9 És hosszasan kérdezgette őt, de ő semmit sem válaszolt neki.+ 10 A magas rangú papok és az írástudók azonban újra meg újra felálltak, és nagy hévvel vádolták őt. 11 Ezután Heródes a katonáival együtt megvetően bánt vele,+ és díszes* ruhába öltöztetve őt, gúnyt űzött belőle,+ majd visszaküldte Pilátushoz.+ 12 Heródes és Pilátus még aznap barátok lettek, azelőtt ugyanis ellenségek voltak.

13 Pilátus ezután összehívta a magas rangú papokat, a vezetőket és a népet, 14 és ezt mondta nekik: „Úgy hoztátok ide hozzám ezt az embert, mint aki lázadást szít a nép között. Én előttetek hallgattam ki őt, de semmi alapot nem találtam azokra a vádakra, amelyeket felhoztok ellene.+ 15 Sőt még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett. 16 Megbüntetem tehát,+ és szabadon engedem.” 17 —— 18 Ám az egész tömeg felkiáltott: „Öld meg,* és engedd szabadon Barabást!”+ 19 (Ezt az embert a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.) 20 Pilátus ismét odakiáltott nekik, mert szabadon akarta engedni Jézust.+ 21 Erre üvölteni kezdtek, ezt mondva: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!”+ 22 Harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne.+ Megbüntetem tehát, és szabadon engedem.” 23 Erre azok erősködni kezdtek, hangosan követelve az oszlopra feszítését. És annyira kiáltoztak,+ hogy 24 Pilátus úgy döntött, enged a követelésüknek. 25 Szabadon engedte azt, akit követeltek, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta nekik, hogy tegyenek vele azt, amit akarnak.

26 Amint pedig elvezették, megragadtak egy cirénei embert, Simont, aki éppen vidékről jött, és rátették a kínoszlopot, hogy vigye Jézus után.+ 27 Nagy tömeg követte őt, beleértve asszonyokat is, akik bánatukban egyfolytában verték magukat, és siratták őt. 28 Jézus az asszonyokhoz fordult, és ezt mondta: „Jeruzsálem lányai, ne sírjatok tovább miattam! Inkább magatok miatt és gyermekeitek miatt sírjatok,+ 29 mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: »Boldogok a meddő asszonyok, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!«+ 30 Akkor majd ezt mondják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«, és a domboknak: »Borítsatok el minket!«+ 31 Ha ezeket teszik, amikor nedvdús a fa, mi történik majd, ha elszárad?”

32 Elvezettek pedig két másik embert is, bűnözőket, hogy vele együtt kivégezzék őket.+ 33 És amikor odaértek a Koponyának nevezett helyre,+ oszlopra feszítették őt és a bűnözőket, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.+ 34 Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.”+ Azonkívül sorsot vetettek, hogy szétosszák a ruháit.+ 35 És a nép ott állt, és nézte, hogy mi történik. A vezetők pedig kajánul mosolyogtak, és ezt mondták: „Másokat megmentett. Akkor mentse meg magát is, ha ő a Krisztus, akit Isten kiválasztott.”+ 36 Még a katonák is gúnyt űztek belőle. Odamentek, savanyú borral kínálták,+ 37 és ezt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!” 38 Volt egy felirat is fölötte: „Ez a zsidók királya”.+

39 Az oszlopra akasztott bűnözők egyike pedig ezt mondta neki becsmérlően:+ „Te vagy a Krisztus, nem? Mentsd meg magad, és minket is!” 40 Erre a másik rászólt: „Egyáltalán nem tiszteled* Istent, most, hogy ugyanazt az ítéletet szenveded el? 41 Mi jogosan szenvedünk amiatt, amit tettünk, de ez az ember semmi rosszat nem tett.” 42 Majd ezt mondta: „Jézus, ne feledkezz meg rólam, amikor király leszel*.”+ 43 Ő pedig ezt mondta neki: „Ígérem neked ma, velem leszel a paradicsomban.”+

44 Ekkor a hatodik óra körül járt az idő, mégis sötétség borult az egész vidékre* a kilencedik óráig,+ 45 mivel kihunyt a napfény. Aztán a szentély függönye+ középen széthasadt.+ 46 Jézus pedig felkiáltott: „Atyám, rád bízom szellemem!”+ Miután ezt mondta, meghalt.+ 47 Mivel a katonatiszt látta, mi történt, dicsőíteni kezdte Istent, és ezt mondta: „Ez az ember valóban igazságos volt.”+ 48 És a sok ember, akik összegyűltek, hogy végignézzék az oszlopra feszítést, amikor látták, hogy mi történt, hazaindultak, és közben verték a mellüket bánatukban. 49 Jézus ismerősei pedig mind ott álltak távol. Olyan asszonyok is voltak ott, és látták a történteket, akik Galileától fogva együtt voltak vele.+

50 És volt egy József nevű férfi, a tanács tagja, aki jó és igazságos férfi volt.+ 51 (Ez az ember nem támogatta a tanács tagjait, és nem segített nekik, hogy megvalósítsák, amit Jézust illetően kiterveltek.) Ő Arimateából, a júdeaiak egyik városából való volt, és várta Isten királyságát. 52 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Levette az oszlopról,+ finom lenvászonba göngyölte, és egy sziklába vájt sírba fektette,+ amelyben még nem feküdt senki. 54 Az előkészület napja volt ekkor,+ és már nagyon közel volt a sabbat+. 55 Az asszonyok pedig, akik eljöttek vele Galileából, szintén elmentek, és megnézték a sírt, és hogy hogyan helyezték el a testet.+ 56 És visszamentek, hogy fűszereket és illatos olajakat készítsenek elő. De a sabbatot+ természetesen nyugalomban töltötték a parancsolat szerint.

24 A hét első napján azonban jó korán a sírhoz mentek, és vitték a fűszereket, amelyeket előkészítettek.+ 2 Ám a követ a sírtól elhengerítve találták,+ 3 és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.+ 4 Míg ők tanácstalanul álltak emiatt, ott termett mellettük két férfi ragyogó öltözékben. 5 Az asszonyok megrémültek, és nem mertek rájuk nézni, ezért a férfiak ezt mondták nekik: „Miért keresitek az élőt a halottak között?+ 6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: 7 az Emberfiát bűnös embereknek fogják átadni, oszlopra feszítik, és a harmadik napon feltámad.”+ 8 Ekkor visszaemlékeztek a szavaira,+ 9 és a sírtól* visszatérve, beszámoltak mindezekről a tizenegynek, és a többieknek mind.+ 10 Mária Magdaléna, Johanna és Mária, Jakab anyja voltak ezek. A velük levő többi asszony+ is elmondta ezeket az apostoloknak. 11 De azok képtelenségnek tartották mindezt, és nem hittek az asszonyoknak.

12 Péter azonban fogta magát, elfutott a sírhoz*, és ahogy előrehajolt, csak a lenvászon darabokat látta. Elment hát, csodálkozva a történteken.

13 De még azon a napon ketten közülük úton voltak egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől mintegy tizenegy kilométerre volt, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

15 Ahogy beszélgettek és tanakodtak ezekről, maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16 Látták őt, de nem ismerték fel.+ 17 Így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek itt az úton?” És ők szomorúan megálltak. 18 Az egyikük, Kleopás, így válaszolt neki: „Egyedül laksz idegenként Jeruzsálemben, hogy nem tudod,* milyen dolgok történtek ott ezekben a napokban?” 19 Ezt kérdezte tőlük: „Milyen dolgok?” Ezt mondták neki: „Amik a názáreti+ Jézussal kapcsolatosak. Ő próféta volt, akit Isten és az egész nép nagyra becsült, mivel nagy hatást ért el a szavaival és a tetteivel.+ 20 A magas rangú papjaink és vezetőink átadták őt, hogy halálra ítéljék,+ és oszlopra feszítsék.+ 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja szabadítani Izraelt.+ Igen, és mindezek mellett már harmadik napja, hogy ezek megtörténtek. 22 Ezenfelül némely közülünk való asszony is megdöbbentett minket, mert amikor korán a sírhoz* mentek,+ 23 és nem találták a testét, eljöttek, azt mondva, hogy természetfölötti látomást is láttak angyalokról, és azok azt mondták, hogy ő él. 24 Aztán elmentek némelyek a velünk levők közül a sírhoz*,+ és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt nem látták.”

25 Ő azért ezt mondta nekik: „Ó, ti értetlenek, és ti, akiknek nem fogékony a szívetek, hogy higgyetek mindabban, amit a próféták mondtak! 26 Nemde szükség volt arra, hogy a Krisztus elszenvedje ezeket,+ és dicsőségre jusson?”+ 27 És Mózestől és az összes Prófétától+ kezdve értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak a teljes Írásban.

28 Végül annak a falunak a közelébe értek, ahová tartottak, ő pedig úgy tett, mintha továbbmenne. 29 De azok így unszolták: „Maradj velünk, mert esteledik, és mindjárt vége a napnak.” Azzal bement, hogy velük maradjon. 30 És amint asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik.+ 31 Ekkor felismerték, és rájöttek, hogy ki is ő valójában. Ő viszont eltűnt előlük.+ 32 És ezt mondták egymásnak: „Hát nem indított meg minket olyan mélyen, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta* nekünk az Írásokat?” 33 És még abban az órában elindultak, visszatértek Jeruzsálembe, és megtalálták a tizenegyet, meg azokat, akik összegyűltek velük. 34 És ezek mind ezt mondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”+ 35 Erre ők is elmondták az úton történteket, és hogy hogyan ismerték fel abból, ahogyan megtörte a kenyeret.+

36 Még ezekről beszéltek, amikor ott termett közöttük Jézus, és ezt mondta nekik: „Béke legyen veletek!”+ 37 De megrettentek és megrémültek, mert azt hitték, szellemet látnak.+ 38 Így hát ezt mondta nekik: „Miért nyugtalankodtok, és miért támadtak kételyek szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy én vagyok az. Tapintsatok meg, és lássátok, mert egy szellemnek nincs húsa és csontja, ellenben, ahogy látjátok, nekem van.” 40 És amint ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41 De amikor az örömtől még mindig nem hittek, és csak ámultak, ő így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”+ 42 Odanyújtottak hát neki egy darab roston sült halat, 43 ő pedig elvette, és a szemük láttára evett.

44 Majd ezt mondta nekik: „Mikor még veletek voltam, elmondtam nektek,+ hogy be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban.”+ 45 Akkor segített nekik, hogy teljesen megértsék az Írások jelentését,+ 46 és ezt mondta nekik: „Ez van megírva: a Krisztus szenvedni fog, és a harmadik napon feltámad a halottak közül,+ 47 és az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden nemzetben hirdetni fogják azt,+ hogy az emberek bánják meg a bűneiket,+ és megbocsátást nyernek.+ 48 Tanúi kell hogy legyetek ezeknek.+ 49 Én pedig elküldöm rátok, amit megígért az én Atyám. Ti azonban maradjatok a városban, míg erőt nem kaptok a magasból.”+

50 Majd kivezette őket egészen Betániáig, és felemelve a kezét, megáldotta őket. 51 Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felemelkedett az égbe.+ 52 Ők pedig hódoltak neki, és nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.+ 53 És folyton a templomban voltak, dicsőítve Istent.+